VI. Amadé savoyai gróf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(VI. Amadeus savoyai gróf szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
VI. Amadé
Amedeo VI di Savoia detto il Conte Verde
Amédée VI de Savoie dit le comte vert
Képmása Firenzében, a Spanyolok kápolnájában
Képmása Firenzében, a Spanyolok kápolnájában

Ragadványneve A zöld gróf
Savoyai Grófság grófja
Uralkodási ideje
13431383
Elődje Aymon
Utódja VII. Amadeus
Életrajzi adatok
Uralkodóház Savoyai-ház
Született 1334. január 4.
Chambéry
Elhunyt 1383. február 27. (49 évesen)
Campobasso
Nyughelye Hautecombe apátság
Édesapja Aymon savoyai gróf
Édesanyja Monferratói Jolanda
Házastársa Bourbon-i Bonne
Gyermekei Ismeretlen nevű lány (1358–1358)
Amadeus (1360–1391)
Lajos (1364–1364)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Amadé témájú médiaállományokat.

Savoyai VI. Amadé vagy Amadeus (Chambéry, 1334. január 4.Campobasso, 1383. február 27.) Savoya grófja 1343–1383 között. A Savoyai Grófság kiemelkedő uralkodójaként tartják számon, aki uralma alatt grófságát a régió megkerülhetetlen hatalmává léptette elő. Legjelentősebb külföldi katonai vállalkozása az 1366-os törökellenes háborúban való részvétele volt, melyet a történetírásban az Oszmán Birodalom ellen irányuló első keresztes hadjáratnak tekintenek.

Élete[szerkesztés]

Blason duche fr Savoie.svg

Amadeus 1343-ban lépett apja örökébe a Savoyai Grófság élén, annak halála után. Mivel még kiskorú volt, kezdetben két régens gyakorolta helyette a hatalmat: III. Amadeus genfi gróf és II. Lajos vaud-i báró, akik apjának unokatestvérei voltak. A fiatal Amadeus széleskörű neveltetésben részesült: a lovaglás és kardforgatás elsajátítása mellett olyan had- és politikatörténeti munkákon nevelkedett, mint a De Re Militari és a De Regimine Principum.

Mikor I. Johanna nápolyi királynő 1343-ban trónra lépett – férje ekkor András calabriai herceg volt – II. János monferratói őrgróf megtámadta Nápoly észak-itáliai birtokait. Johanna védelmében Amadeus egyik vazallusa lépett fel, aki 1345-ben súlyos vereséget szenvedett a monferratói (franciául: montferrat-i) csapatoktól. Szorongatott vazallusa megsegítésére Amadeus személyesen vezetett hadjáratot, melynek eredményeként visszaverték a monferratói márki csapatait a Nápolyi Királyság területéről. A győzelmet követően Amadeus kölcsönös segítségnyújtási szövetséget kötött a Milánói Hercegséget uraló Visconti-házzal, a szövetséget 1350. szeptember 10-én a II. Galeazzo és Savoyai Blanka hercegnő (Amadeus húga) között megkötött házasság pecsételte meg.

A gróf 13511352 között Wallis kantonba vezetett hadjáratot, ahol egy parasztfelkelés robbant ki a helyi nemesek ellen. Sion 1352-es sikeres ostromát követően a gróf kiterjesztette államának határát a régióra is. 13531354 között csapataival részt vett a százéves háború első szakaszában, mikor II. János francia király segítségére sietve rátámadt az angolokkal szövetségben álló Hugó gascogne-i gróf csapataira és Les Abrets mellett megsemmisítő erejű vereséget mért rá.

1366-ban V. Ióannész bizánci császár segítségére sietve, I. Lajos magyar királlyal szövetségben hadjáratot vezetett a Balkánon az előretörő Oszmán Birodalom és a vele szövetséges Bulgária ellen. Míg Lajos király serege a szárazföldön nyomult előre, Amadeus hajóhadával felmentette az oszmánok által ostromolt Gallipolit, majd bevette a bulgáriai Neszebar és Szozopol kikötőket, ezt követően sikertelenül próbálkozott Várna ostromával.

Beceneve[szerkesztés]

Becenevét, a zöld grófot a 19. születésnapjára rendezett tornán kapta, mikor egy teljesen zöld páncélzatban jelent meg és lovát is zöld lószerszámok borították, az őt kísérő lovagok és udvarhölgyek pedig szintén zöldben voltak. Ettől kezdve a zöld ruhái és udvara általános színévé vált.

Források[szerkesztés]

  • Eugene L. Cox. The Green Count of Savoy (angol nyelven). Princeton, New Jersey: Princeton University Press (1967) 
  • Anne Echols, Marty Williams. An Annotated Index of Medieval Women (angol nyelven). Markus Weiner Publishing Inc. (1992) 
  • Francesco Cognasso. Amedeo VI, conte di Savoia, Dizionario biografico degli italiani (olasz nyelven). Róma: Istituto dell’Enciclopedia Italiana (1960) 

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]