Vörhenyes jégmadár
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_Photograph_by_Shantanu_Kuveskar.jpg) | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Ceyx erithaca (Linneus, 1758) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Ceyx rufidorsa Strickland, 1847 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vörhenyes jégmadár témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vörhenyes jégmadár témájú kategóriát.
|
A vörhenyes jégmadár (Ceyx erithaca) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Carl von Linné svéd természettudós, orvos és botanikus írta le 1758-ban, az Alcedo nembe Alcedo erithaca néven. Használták a Ceyx erithacus és a Ceyx rufidorsa nevet is.[3]
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ceyx erithaca erithaca - India, Srí Lanka, Kína déli része, az Indokínai-félsziget, a Maláj-félsziget és Szumátra
- Ceyx erithaca macrocarus - az Andamán- és Nikobár-szigetek
- Ceyx erithaca motleyi - Jáva, Bali, Lombok, Sumbawa, Flores, Borneó és a Fülöp-szigetek
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Dél- és Délkelet-Ázsiában, Banglades, Bhután, Brunei, a Fülöp-szigetek, India, Indonézia, Kambodzsa, Kína, Laosz, Malajzia, Mianmar, Szingapúr, Srí Lanka, Thaiföld és Vietnám területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, száraz erdők és mangroveerdők, valamint másodlagos erdők és ültetvények. Vonuló faj.[4]
Megjelenés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 14 centiméter, testtömege 14–20 gramm.[5]
.jpg) |
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A víz fölött repülve vagy megfigyelőhelyről lesi leendő zsákmányát, majd a vízbe vetve fogja meg kisebb gerincesek és rákokból álló táplálékát.
Szaporodás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Folyók és patakok mentén, a függőleges partszakaszba költőüreget váj.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2025. november 13.
- ↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2025. november 13.
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2025. november 13.
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2021. február 22.
- ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2025. november 13.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2025. november 13.
- A világ madarai, Budapest, Panem Kft, 1994-, ISBN 963-545-006-0 – magyar neve
