Vöröshasú pitta
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Erythropitta erythrogaster (Temminck, 1823) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vöröshasú pitta témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröshasú pitta témájú kategóriát.
|
A vöröshasú pitta (Erythropitta erythrogaster) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pittafélék (Pittidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és ornitológus írta le 1823-ban, a Pitta nembe Pitta erythrogaster néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Erythropitta erythrogaster erythrogaster (Temminck, 1823)
- Erythropitta erythrogaster inspeculata (A. B. Meyer & Wiglesworth, 1894)
- Erythropitta erythrogaster propinqua (Sharpe, 1877)
- Erythropitta erythrogaster yairocho (Hachisuka, 1935)[2]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Fülöp-szigetek és Indonézia területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, cserjések, folyók és patakok környéke, valamint ültetvények és másodlagos erdők. Állandó nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 18 centiméter, testtömege 46–70 gramm.[5]
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Általában a talajon vagy bokrok között található, ahol táplálékát keresi. Gerinctelenekkel, csigákkal és gyümölcsökkel táplálkozik. Leginkább csigákat fogyaszt, melyeket a csőrébe fog és a kövekhez ütögetve feltöri a házukat. A költési időszakon kívül magányosan él.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A talajra, aljnövényzet közé rejti gömb alakú fészkét. A fészek bejárata oldalról nyílik. fészkét belülről finom rostokkal béleli. A tojó 2–4 tojást rak, amelyeket a párjával felváltva költ ki 17 nap alatt. A szülők közösen etetik a fiókákat, melyek két hét múlva hagyják el a fészket.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2026. április 6.
- 1 2 "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2026. április 6.
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2026. április 6.
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2026. április 6.
- ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2026. április 7.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2026. április 6.
- A világ madarai. Budapest: Panem Kft. 1994. ISBN 963 545 006 0.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameters:|accessyear=,|origmonth=,|accessmonth=,|month=,|chapterurl=,|origdate=és|coauthors=(súgó) – magyar neve – piroshasú pitta
