Ugrás a tartalomhoz

Vörösfejű sármány

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vörösfejű sármány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Sármányfélék (Emberizidae)
Nem: Emberiza
Faj: E. bruniceps
Tudományos név
Emberiza bruniceps
Brandt, 1841
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vörösfejű sármány témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörösfejű sármány témájú médiaállományokat és Vörösfejű sármány témájú kategóriát.

A vörösfejű sármány (Emberiza bruniceps) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a sármányfélék (Emberizidae) családjához tartozó faj.[1]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Johann Friedrich von Brandt német zoológus és természettudós írta le 1841-ben. Besorolása vitatott egyes szervezet a Granativora nembe sorolják Granativora bruniceps néven,[2] míg mások a Melophus nembe Melophus bruniceps néven.[3]

Előfordulása

[szerkesztés]

Közép-Ázsiában, Afganisztán, Irán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Mongólia, Oroszország, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán területén fészkel. Telelni délebbre vonul. Kóborló példányai eljutnak Európa nyugati részére is. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi gyepek és cserjések, valamint szántóföldek.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 17 centiméter, testtömege 18-34 gramm.[5] A hímnek világos sárga alja, zöldes felső része, barnásvörös arca és melle van. A tojónak halványabb alsó részé és szürkésbarna háta van.

A hím és a ...
tojó

Életmódja

[szerkesztés]

Tápláléka magvakból, más növényi részekből áll, a szaporodási időszakban gerincteleneket is fogyaszt.[4]

Szaporodása

[szerkesztés]

A fészket a tojó általában cserjésekben, a talajra készíti. Fészekalja 3-5 tojásból áll, melyen a tojó kotlik egyedül. A fiókák 10–14 nap múlva kelnek ki. Mindkét szülő táplálja a fiókákat és 12–13 nap után elhagyják el a fészket.[4]

Tojásai

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. február 22.)
  2. Avibase. (Hozzáférés: 2020. február 22.)
  3. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. február 22.)
  4. a b c d A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. február 22.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 22.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]