Vörös fokföldirekettye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Vörös fokföldirekettye
Rooibos.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Hüvelyesek (Fabales)
Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae)
Nemzetség: Aspalathus
Faj: A. linearis
Tudományos név
Aspalathus linearis
(Burm.f.) R.Dahlgr.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vörös fokföldirekettye témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös fokföldirekettye témájú médiaállományokat és Vörös fokföldirekettye témájú kategóriát.

A vörös fokföldirekettye avagy rooibos (Aspalathus linearis) dél-afrikai cserje. Zsenge hajtásaiból készülő főzetét az ottani lakosság évszázadok óta issza kedvező élettani hatásai és finom íze miatt. Neve afrikaans nyelven „vörös bokrot” jelent.

A növény leírása[szerkesztés]

A vörös fokföldirekettye 1-1,5 méter magas cserje, de termesztésben 50-60 centiméter nagyságúra visszavágják. Levelei, melyek szerteágazó, hosszú, hajlékony ágakon találhatóak meg, tűszerűek: hosszuk 1 cm – 5 cm között változik, 1 mm vastagok és enyhén szőrösek.

Októberben virágzik, pillangó formájú, sárga virágai rövid nyélen ülnek. A termése vastag héjú, sárgásbarna színű, kemény magva van.

A cserje meleg- és vízigényes.

Feldolgozása[szerkesztés]

A rooibos tea alapanyagát a növényről annak 1-1,5 éves korában szedik le először. Zsenge hajtásait a nyári hónapokban szüretelik. A szüretelése, feldolgozása kézzel történik.

Afrika lakosai eredetileg is kézzel szedték le a növényi részeket, majd kőlapon összezúzták és hagyták megszáradni.

Ma is zúzzák, aprítják, halmokba rakva fermentálják. A fermentálás közben kapja meg jellegzetes vörös színét.

A teát gőzöléssel sterilizálják, megszárítják, majd átrostálják, végezetül pedig csomagolják.

A fermentálás nélkül készített zöld rooibos antioxidáns-tartalma nagyobb a vörösénél.[1]

A levelek mellett a fás részek és a kéreg is hasznosítható.

A teája[szerkesztés]

Az 1700-as évektől van írásos feljegyzés európai használatáról, évszázadok óta jelen van az orvoslásban is. Nyugat-Európában az 1990-es évek közepétől kezdve rohamosan terjed a fogyasztása, mert élvezeti teaként a modern életmód kitűnő kiegészítőjének bizonyult. A legnagyobb rooibos tea fogyasztók Németország, Hollandia, Japán és Amerika.

Koffeinmentes, ásványi anyagokban (kalcium, mangán, fluor, cink, magnézium, réz) gazdag, cserzőanyag-tartalma alacsony, antioxidáns tulajdonságánál fogva lassítja az élettani öregedést.

Jellegzetes, frissítő (fűszeres) íze a fekete teáénál édesebb. Mélyvörös színű.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Is green rooibos better than red?. Health24, 2012. augusztus 16. (Hozzáférés: 2019. március 7.)

További információk[szerkesztés]

  • Jörg Zittlau: Rooibos tea. Az egészség és szépség itala. Betegségek megelőzése, gyógyítás és jó közérzet rooibos teával; ford. Hortolányi Adrienn; Conimex, Székesfehérvár, 2005 (Egészség – természetesen)