Vörös bóbitásantilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vörös bóbitásantilop
Rotducker.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Bóbitásantilop-formák (Cephalophinae)
Nem: Cephalophus
Faj: C. natalensis
Tudományos név
Cephalophus natalensis
A. Smith, 1834
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vörös bóbitásantilop témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös bóbitásantilop témájú kategóriát.

Cephalophus natalensis Zoo Landau.JPG

A vörös bóbitásantilop (Cephalophus natalensis) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj Afrika középső és déli területein honos, Mozambik, Malawi és Tanzánia déli részének erdeiben és bozótosaiban él. Megtalálható az örökzöld erdőkben, trópusi és szubtrópusi erdős területeken, parti bozótosokban és folyóparti cserjésekben.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vörös bóbitásantilop hossza 75–87 cm, nagyjából 40 cm magas, farka hossza 9–14 cm, súlya kb. 15 kg. Szőrzete gesztenyebarna, pofáján és nyaka hátsó felén sötétebb foltokkal. Mind a hímeknek, mind a nőstényeknek rövid, egyenes, hátrafelé dőlő szarva van, melyeket hosszú gesztenyebarnás-feketés bojt rejt. A fülek, az áll, a torok és a farok alsó részének szegélye fehér, míg a farok, a fülek és az orr felső fele fekete. A nyak színe a kor előrehaladtával kékesszürkébe hajlik, szeme előtt feltűnő, hosszú illatmirigy helyezkedik el.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bóbitásantilopok más fajaihoz hasonlóan a vörös bóbitásantilop is félénk, rejtőzködő állat, mely a legkisebb háborgatásra az erdőbe menekül. Általában egyedül jelenik meg, de időnként párosan, vagy nőstény kicsinyével is látható. A vörös bóbitásantilopok találkozáskor illatmirigyük összedörgölésével üdvözlik egymást; ezekkel a mirigyekkel jelölik a területükön lévő ágakat, gallyakat és fatörzseket. A találkozás csak időnként eredményez harcot, ilyenkor éles szarvukkal számottevő sérülést tudnak okozni egymásnak.

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vörös bóbitásantilop virágokkal, levelekkel és fáról leesett gyümölcsökkel táplálkozik. Gyakran látható a leejtett gyümölcsökre várva olyan fák alatt, melyeken majmok táplálkoznak. A legtöbb területen nappal keresi táplálékát, de az emberi települések közelében éjszakai életmódot folytathat.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény kb. 210 napos vemhesség után egy utódnak ad életet.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajt 1996-ban a Természetvédelmi Világszövetség korábbi besorolásának megfelelő - védelemfüggő - alkategóriáiba sorolták.[1] Jelenlegi széles körű elterjedése, populációjának mérete meghaladja a veszélyeztetettségi küszöbértéket, ezért a nem veszélyeztetett kategóriába sorolják. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, a vörös bóbitásantilop eltűnhet mai élőhelyének jelentős részéről, de túlélése nem kerül veszélybe, ha a védett területeken élő egészséges populációk továbbra is fennmaradnak. Populációjának méretét 1999-ben 42 000-re tették.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]