Völkisch-mozgalom

A német népi mozgalom vagy Völkisch-mozgalom (németül: Völkische Bewegung) egy szélsőjobboldali, etno-nacionalista mozgalom volt, amely nagy befolyásra tett szert a Német Birodalomban és Ausztriában és a 19. század végétől a Német Birodalom 1945-ös bukásáig működött. Hatással volt a nemzetiszocializmusra (nácizmus), éppúgy, mint a modern szélsőjobboldalra. Az ideológiájának központi elemei a rasszizmus és az elitizmus voltak. Nézeteik újpogány vallási összetevőt is tartalmaztak.

Az ideológia a német nemzeti romantikából (romantikus nacionalizmus) fejlődött ki. A mozgalom egyesítette a nacionalizmust, az anti-liberalizmust, a kulturális pesszimizmust és a rasszizmust egy közös ideológiai rendszerben. A propagálói a romantika korából és a Napóleon elleni szabadságharcból ihletet merítve, a német nyelv, spiritualitás és „faj” egyediségét és felsőbbrendűségét hirdették. Ideológiájuk a „vér és talaj” (Blut und Boden) soviniszta eszméjére épült, hogy a „vér” (vérszármazás, faj) és a „talaj” (szülőföld), azaz a faji származás a német nemzet alapja. A mozgalom gondolatai közvetlen hatást gyakoroltak az ariozófia okkult tanításaira. A mozgalom nagyszámú vallási-politikai egyesületből állt, amelyek vezetői és követői szoros kapcsolatban álltak egymással, majd később a fejlődő náci párttal. Az ideológiájuk a 19-20. század fordulóján jelentős hatást gyakorolt a német társadalom különböző aspektusaira.

„Idegen népnek” tekintették az országban élő zsidókat, akik a német „Volk”-tól (néptől) eltérő „fajhoz” vagy „néphez” tartoznak. A Harmadik Birodalom idején Adolf Hitler és a nácik érvényesítették a német Volk definícióját, amely a kategóriából kizárta a zsidókat, a cigányokat, a Jehova Tanúit, a homoszexuálisokat és más, Németországtól "idegen elemeket". Irányelvük oda vezetett, hogy ezeket a "nemkívánatos személyeket" összegyűjtötték és legyilkolták, amely az utókor számára a holokauszt néven vált ismertté.