Vöő István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vöő István
Született 1934. december 22. (83 éves)
Temesvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása nyelvész,
egyetemi oktató

Vöő István (Temesvár, 1934. december 22.) erdélyi magyar nyelvész, Vöő Gabriella (1937–2006) férje.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Középiskoláit Temesváron végezte; 1958-ban a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett. Még ebben az évben kinevezték az egyetem magyar nyelvészeti tanszékére gyakornoknak, 1959-től tanársegéd, 1963-tól – már a BBTE-n – adjunktus, 1992-től nyugalomba vonulásáig docens. Nyugdíjas éveiben visszatért Temesvárra.

Az egyetemen a fonetika és a magyar nyelvjárástan oktatója. A hallgatókkal végzett lejegyzési gyakorlatok szövegei alapján összeállított egy Magyar nyelvjárási szöveggyűjteményt (Kolozsvár, 1970).

Fő kutatási területe a romániai magyar nyelvjárások nyelvföldrajzi vonatkozásai, a fazekasmesterség szakszókincsének vizsgálata, román és magyar nyelvi összefüggések. Miután részt vett a tanszék keretében a székely és moldvai csángó nyelvatlasz munkálataiban, az itt használt kérdőfüzet segítségével összegyűjtötte és térképlapokon mutatta be a hétfalusi csángó nyelvjárási jelenségeket (Hétfalu nyelvjárási atlasza. Kolozsvár, 1971). Figyelme ezután a bánsági magyar nyelvjárások felé fordult, bejárta a magyarok által is lakott bánsági falvakat, nyelvföldrajzi módszerrel összegyűjtötte és leírta e falvak nyelvjárását. Az egyelőre kéziratban lévő bánsági magyar nyelvjárások atlasza anyagából a NyIrK-ben több szaktanulmányt közölt: A bánsági nyelvjárástípusok e-zése (1973/17); A bánsági nyelvjárás labiális ö-zése (1975/8); Bánsági tájszavak (1976/20, 1977/21, 1979/23). Az 1970-ben megvédett és később könyv alakban megjelentetett doktori értekezése (A bánsági magyar nyelvjárások magánhangzó-rendszere. Bukarest, 1975) is a bánsági magyar nyelvjárásokhoz kapcsolódik. Mint a romániai fazekasmesterség szókincsének gyűjtője, e témában is több szakcikket közölt, ugyancsak a NyIrK-ben:

  • A rákláb és névváltozatai (1962/6);
  • A korsó-elnevezések az RNK-beli fazekasság szókincsében (1964/8);
  • A fazekaskorong alkatrészei (1965/9).

Társszerzője volt annak a nagyszabású kiadványnak, amely a román szókincsnek a magyarra gyakorolt hatását méri fel (A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai (Márton Gyulával és Péntek Jánossal, Bukarest, 1978). Szótárszerű összevetését adta a közmondások román és magyar megfelelésének (Dicţionar de proverbe român–maghiar. Bukarest, 1978; Dicţionar de proverbe maghiar–român. Bukarest, 1984). A temesvári Heti Új Szóban 2001-től nyelvművelő rovatot tart fenn. Tanulmányai jelentek meg az Anyanyelvünk művelése (Bukarest, 1975), a Tanulmányok nyelvről, irodalomról (Kolozsvár, 1992) és a Beszélni kell (Kolozsvár, 1996) c. gyűjteményes kötetekben.

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Munkássága elismeréséül 1981-ben megkapta a Csűry Bálint-emlékérmet.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]