Vérnyomáscsökkentő gyógyszerek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vérnyomáscsökkentő gyógyszer szócikkből átirányítva)

A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek (más néven antihipertenzív szerek) a magas vérnyomás betegség kezelésére szolgáló gyógyszerek.

Főbb vérnyomáscsökkentő gyógyszercsoportok[1][szerkesztés]

Gyógyszercsoport neve Mikor javallt Mikor ellenjavallt Magyarországon forgalmazott gyógyszerek
ACE-gátlók
(angiotenzin-konvertáló enzim gátlók)
szívelégtelenség, bal-kamrai működészavar, szívinfarktus után, koszorúérbetegség, érelmeszesedés, 1-es típusú cukorbetegség terhesség, magas káliumszint, veseartéria-szűkület
ARB-k
(angiotenzin II-receptor-blokkolók)
szívelégtelenség, 2-es típusú cukorbetegség, veseműködés zavarai, bal-kamra-túlnövekedés, sztrók megelőzés terhesség, magas káliumszint, veseartéria-szűkület
β-blokkolók
(béta-receptor-blokkolók)
angina, szívinfarktus utáni állapot, infarktus utáni állapot, infarktus miatt kialakult bal-kamrai zavar asztma, COPD, pitvar-kamra átvezetési zavar a szívben
kalcium-csatorna-blokkolók
(dihidropiridin típusú, nem dihidropiridin típusú)
angina, idős kor, ún. izolált szisztolés hipertónia, terhesség 2-3 szaka, végtagi érbetegség szívinfarktus, instabil angina
diuretikumok
(tiazid típusú vizelethajtók)
szívelégtelenség, idős kor, izolált szisztolés hipertónia köszvény, zsíranyagcsere zavar
Kategória:Vizelethajtó gyógyszerek
Kategória:Vizelethajtó gyógyszerek
egyebek
(imidazolin receptor antagonisták, centrális alfa-gátlók, direkt-hatású értágítók)
terhesség II.-III. fokú pitvar-kamrai átvezetési zavar, májbetegség, billentyű elégtelenség

A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek csoportosítása hatásmódjuk alapján[szerkesztés]

Nátriumürítést fokozó vizelethajtók[szerkesztés]

Szimpatikus rendszert gátló szerek[szerkesztés]

A központi idegrendszeri vérnyomás-szabályozást befolyásoló szerek[szerkesztés]

A perifériás szimpatikus tónust csökkentő szerek[szerkesztés]

Receptorblokkolók[szerkesztés]

A renin-angiotenzin rendszer aktivitásának gátlói[szerkesztés]

Értágítók[szerkesztés]

Kalciumcsatorna-gátlók[szerkesztés]

A magas vérnyomás kezelésekor figyelembe veendő társbetegségek[szerkesztés]

Cukorbetegség[szerkesztés]

A 2-es típusú (nem inzulinfüggő) cukorbetegek esetén a hipertónia kezelését nem gyógyszerekkel ajánlott kezdeni, hanem életmód-rendezéssel: a testsúly és a sóbevitel lehetséges csökkentése akár önmagában elegendő lehet pl. az I. fokozatú magas vérnyomás megszüntetésére. 1-es típus esetében ACE-gátlók, ARB-k segítségével elkerülhetőek a vesét érintő szövődmények.

Veseműködési zavarok (nefropátia)[szerkesztés]

A vese védelme alapvetően fontos, mert a magas vérnyomásos betegek többsége szenvedhetett valamilyen szintű vesekárosodást.

Agyi keringési zavarok[szerkesztés]

A sztrók kockázatát ‒ úgy tűnik ‒ a kalcium-antagonisták kissé jobban csökkentik, valamint a vizelethajtók.

Idős kor[szerkesztés]

Az erek (főként artériák) fala a meszesedés révén egyre merevebbé válik, jellemző a már említett izolált szisztolés hipertónia, tehát csak a szisztolés (kilökési) vérnyomásérték magas. Időseken különösen fontos a gyógyszeradás fokozatossága, és figyelni pl. felkeléskor az ortosztatikus vérnyomásesésre.

Amennyiben a gyógyszeres kezelés nem hatékony[szerkesztés]

Amennyiben a gyógyszeres kezelés ellenére nem normalizálódik a hipertónia, az orvos előtt több lehetőség is nyitva áll:

  • növelhető a gyógyszer dózisa (csak olyan esetekben érdemes, amikor bizonyított, hogy a nagyobb dózis hatása is nagyobb)
  • gyógyszerváltással lehet élni, ha a szokásos dózis nem hatékony, vagy a beteg a mellékhatásokat rosszul tolerálja
  • kombinációs kezelést lehet alkalmazni (ez a leggyakoribb módszer): egyetlen gyógyszerrel a betegek nagy részének vérnyomása nem rendezhető, és a mellékhatások dózisfüggőek, ezért érdemes kombinációt adni, mert a vérnyomás több támadásponton jobban befolyásolható, és a kisebb dózisokkal a mellékhatások is jobban elkerülhetőek. Ez lehet ún. fix kombináció, amikor egy gyógyszerben eleve két hatóanyag van, pl. ACE-gátló és vízhajtó.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Orvostudományi Értesítő, 2016/89(2) 70. oldal