Vénic-szil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vénicszil szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vénic-szil
Llandegfan Elm tree.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Alrend: Csalánvirágúak (Urticanae)
Család: Szilfafélék (Ulmaceae)
Nemzetség: Szilfa (Ulmus)
Faj: U. laevis
Tudományos név
Ulmus laevis
Pall.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vénic-szil témájú kategóriát.

Ulmus laevis

A vénic-szil (vénicszil, vénic szil, Vénicfa Ulmus laevis) a kétszikűek (Dicotyledonopsida) osztályának a csalánvirágúak (Urticales) rendjébe, ezen belül a szilfafélék (Ulmaceae) családjába tartozó fa. Egyéb elnevezései: Kocsányos, lobogós, vagy nyolchímű szilfa, szúnyogfa.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közepes termetű fa, legfeljebb 25 méter magasra nő meg. Törzse erősen ágas, térgörbe, alul nagy terpeszekkel. Kérge barnásszürke, hálózatosan repedezik. Koronájára a szabálytalan alak jellemző, szabad állásban az alsó ágak lehajlanak. Hajtásai vékonyak, barnák, fénylők. Elliptikus levelei váltakozó állásúak, 7- 13 cm hosszúak, fonákuk enyhén szőrözött. A levélszél kétszeresen, élesen fűrészes. Virágai változó méretű kocsányon csüngenek, levélhónalji csomókban nyílnak, színük zöldesvörös. Lependék termése van.

Biológiai jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Márciusban lombfakadás előtt virágzik. Termése májusban érik. Sárgás az őszi lombszíneződése.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelet-, délkelet-, közép- Európa a hazája. Meleg kontinentális síkvidéki fafaj, a domb- és hegyvidéken ritkán fordul elő. Magyarországon területaránya elenyésző.

Élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Homoki tölgyesekben illetve tölgy- kőris- szil ligeterdőkben fordul elő.

Termőhelyigénye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Árnyéktűrő, melegigényes, az erdősztyepp klímatípusban fordul elő. A talajjal szemben igénytelen, sziktűrő. Közepes tápanyagigénnyel rendelkezik. A nedves talajokat részesíti előnyben és az egy hónapnál rövidebb idejű elöntést még kibírja.

Társulásképessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ulmus laevis (fall colors).jpg

Nagy alkalmazkodóképességgel rendelkezik. Magzókorát 20- 30 évesen éri el, apró Lependéktermései a széllel jól terjednek. Tuskóról és gyökérről egyaránt jól sarjad. Lassan növő fafaj.

Egyéb jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fája vörösesbarna színű, kemény, nehéz és göcsös. A szilfavész kevésbé károsítja, mint a többi szilfajt.


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bartha D. (1999): Magyarország fa- és cserjefajai. Mezõgazda Kiadó, Budapest
  • Gencsi L. - Vancsura R. (1992): Dendrológia. Mezõgazda Kiadó, Budapest
  • Koloszár J. (2004): Erdőismerettan. Kézirat. Nyugat- Magyarországi Egyetem, Sopron
  • Szilágyi Ferenc: Fák és cserjék