Váry Gellért

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Váry Gellért
Pollák Soma (Vác) felvétele (1880 körül)
Pollák Soma (Vác) felvétele (1880 körül)
Életrajzi adatok
Születési név Meister Sándor
Cím piarista
Született 1843. február 3.
Csongrád
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1929. február 16. (86 évesen)
Nyitra
Sírhely Nyitra, régi városi temető
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus

Hivatal novíciusmester (Vác)
Hivatali idő 1878–1891
Elődje Való József
Utódja Farkas József

Hivatal generális asszisztens
Hivatali idő 1904–1912
Elődje
Utódja Wagner Antal
A Wikimédia Commons tartalmaz Váry Gellért témájú médiaállományokat.

Váry Gellért (Meister Gellért, Csongrád, 1843. február 3.Nyitra, 1929. február 16.) piarista szerzetes, novíciusmester, rendje generális asszisztense Rómában.

Élete[szerkesztés]

A gimnázium hat osztályát elvégezvén, 1858. szeptember 22-én a kegyesrendbe lépett. Tanulmányai és a tanári vizsgálat befejezése után 1862-től a tanári pályán működött. Ezen évben Meister családi nevét Váryra változtatta. Tanított 1863-ig Szegeden, Vácon, Pesten 1864-66-ban, Kecskeméten 1866-tól 1873-ig, Vácon 1873-tól 1892-ig; ez utóbbi helyen az újoncnövendékek mestere volt; az 1891-92. iskolai évben mint rendi kormányzó Nyitrára került.

Miután 1904-ben a Magyar Kegyestanítórend újból egyesült a rend többi részével (amelytől II. József intézkedése nyomán, 1781-ben szakadt el), őt küldték ki Rómába, hogy a rend egyetemes kormányzótanácsának tagjaként magyar és közép-európai ügyekkel foglalkozó kormánytanácsos (assisztens generális) legyen. A magyar és olasz piaristák szerzetesi fegyelme és életmódja közötti nagy különbségek miatt rendkívüli diplomáciai érzéket kívánó hivatalát 1912-ig látta el. Nyugalmazott tanárként a nyitrai rendházba költözött, és élete végéig ott élt, azután is, hogy a várost 1918-ban Csehszlovákiához csatolták.

Írásai[szerkesztés]

Cikkei a Tanügyi Füzetekben (I. 1867. Tanuljunk-e görögül?), a Kecskeméti Lapokban (1873.. 7-9. sz. A szláv irodalom legrégibb emlékei), a Figyelőben (1876. Nemzetség és irodalom, 1877. Hazai irodalmunk klassikai elemei); az Uj Időkben (1876. A görögök szellemi utóélete); a Délibábban (1877. A bizánti műveltség szelleme, 1878. Három nagy költemény, műveltségtörténeti trilogia). a Magyar Koronában (1877. 88-102. sz. A Homeros-korabeli műveltség, 1878. 2-7. sz. A magyarság irodalmi fejlődése, 183-193. sz. A biblia és a klasszikusok).

Munkái[szerkesztés]

  • A kísértet. Írta Turgeneff István, ford. Vácz, 1874.
  • Huszonöt év a kegyesrend irodalmi életéből 1850-1875. U. ott, 1877. (Ism. Irod. Szemle 7. sz.).
  • Rajzolatok a görög műveltség világából. U. ott, 1879.
  • A görög műveltség története. U. ott, 1879.
  • A magyar műveltség képei. U. ott, 1881. (Különny. a váczi főgymnasium Értesítőjéből).
  • Az árvaleányhaj. U. ott, 1882.
  • Calazanti szent József, a kegyes tanítórend alapítója. U. ott, 1883.
  • Az irodalom bölcsészete. U. ott, 1884.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Catalogus Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666-1997. Léhl István adatgyűjtését sajtó alá rend. és kieg. Koltai András. Bp., Magyar Piarista Tartományfőnökség, 1998.
  • Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.-Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.