Városháza (Poznań)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Városháza
Poznan 10-2013 img10 Town hall.jpg
Muzeum Historii Miasta Poznania 13.jpg
Település Poznań
Megnyitás 1404
Építési stílus reneszánsz építészet
Építész(ek) Giovanni Battista di Quadro
Elhelyezkedése
Városháza (Lengyelország)
Városháza
Városháza
Pozíció Lengyelország térképén
é. sz. 52° 24′ 30″, k. h. 16° 56′ 03″Koordináták: é. sz. 52° 24′ 30″, k. h. 16° 56′ 03″
A Wikimédia Commons tartalmaz Városháza témájú médiaállományokat.

A poznańi városháza (lengyelül: ratusz w Poznaniu) egy történelmi városháza a lengyelországi Poznań óvárosában, a Régi piactér közepén. 1939-ig a helyi önkormányzat székhelye volt, ma múzeumnak ad otthont. A városháza eredetileg a középkori város 1253-as alapítását követően, a 13. század végén épült; nagyjából mai formáját 1550–1560-ban nyerte el, amikor Giovanni Battista di Quadro manierista stílusban, díszes loggiával átépítette. A város egyik turisztikai látványossága a minden délben a városháza órája fölött megjelenő két egymást öklelő mechanikus kecske bemutatója.

Története[szerkesztés]

A városháza a Warta bal partján 1253-ban alapított város közigazgatási funkcióját látta el. 1300 körül, II. Vencel cseh király uralkodása alatt készült el, és először 1310-ben jegyezték le latin nyelven, Domus Consulum néven.[1] Ez egy egyemeletes gótikus épület volt, amelynek pincéi mind a mai napig megmaradtak. Az épületet a 15. században bővítették, és a századfordulón tornyot építettek az északnyugati sarkára. A belső teret 1504 és 1508 között átalakították.

1910 körül, a német fennhatóság alatt

1536-ban a városban súlyos tűzvész pusztított, amely súlyos károkat okozott a városházában is. 1540–1542-ben javítási munkálatokat végeztek, különösen a tornyon, de az továbbra sem volt biztonságos, így 1550-ben a városi tanács megbízta Giovanni Battista di Quadrót, hogy végezze el az újjáépítést. A munka 1560-ig tartott. Di Quadro hozzáadott egy felső szintet, meghosszabbította az épületet nyugat felé, attikafallal és háromszintes loggiával bővítette.[2] Új órát készítettek (1551-ben helyezték üzembe) három teljes és egy fél számlapos órával, és „komikus elemként” kecskékkel (lásd a következő szakaszt).

1675-ben a tornyot, az órát és a kecskéket villám pusztította el. A tornyot 1690-ben építették újjá, ekkor már elérte a 90 méteres magasságot. A torony tetejét egy 1725-ös hurrikán lerombolta. 1781–1784-ben a város „Jó Rend Bizottsága” erőfeszítéseinek köszönhetően jelentős felújítást végeztek az épületen, és ekkor nyerte el mai formáját. A klasszicista stílusú toronytetőt Bonawentura Solari tervezte, tetején pedig egy kétméteres szárnyfesztávolságú fehér sast helyeztek el. A keleti homlokzatra Franciszek Cielecki Jagelló királyokat festett, a központi torony alatt pedig a király „SAR” monogramját (Stanislaus Augustus Rex) tartalmazó kartus kapott helyet.

A következő nagyobb felújításra 1913-ban, a Német Császárság idején került sor, amikor „észak-német” stílust adtak az épületnek.[3] Az eredeti késő reneszánsz polikrómia megsemmisült. Egy további emelettel bővítették,[4] és 1913-ban visszaállították a toronyban az 1675 óta hiányzó kecskéket. 1943 októberében a városháza volt Heinrich Himmler poseni beszédének színhelye. A poznańi csatában (1945) bekövetkezett súlyos károkat követően a városházát 1945 és 1954 között ismét rekonstruálták, amikor is visszaállították a homlokzatok reneszánsz jellegét (és a Lengyel Népköztársaság alkotmányának szemelvényeit hozzáadták az attikafalhoz). A sas, amelyet a háború alatt elrejtettek, 1947-ben került vissza a toronyra. A kecskéket működtető szerkezetet 1954-ben, majd a század végén is kicserélték. Az 1992–2002 között végzett felújítás nagyrészt visszaállította az épület 1784 utáni megjelenését.

A kecskék és a kürtszó[szerkesztés]

A gépesített kecskék, amelyek minden nap délben egymást öklelik

A mechanikus kecskék bemutatóját minden nap délben láthatjuk, amelyet óraütés és a hagyományos kürtjelzés (hejnał) előz meg. A többi órában, reggel 7 és este 9 óra között ugyanezt a hívást a toronyban 2003-ban felállított harangjátékon szólaltatják meg. A kecskék feltűnése Poznań egyik legismertebb turisztikai látványossága.

Poznańi kürtszó

Egy legenda szerint, a kecskéknek az óraműhöz való eredeti hozzáadása mögött az áll, hogy egy szakács, miközben előkészítette a lakomát a vajda és más méltóságok számára, véletlenségből elégetett egy sült szarvast, és úgy próbálta pótolni, hogy ellopott két kecskét a közeli rétről. A kecskék azonban elszöktek és felrohantak a városháza tornyára, ahol felkeltették a városlakók figyelmét, amikor elkezdték egymást öklelni (egyes verziók szerint ez hívta fel a figyelmet egy tűzre, amely egyébként jelentős károkat okozhatott volna). A szórakoztatás miatt a vajda megkegyelmezett mind a szakácsnak, mind a kecskéknek, és elrendelte, hogy két mechanikus kecskét építsenek be az épülethez készülő új órába.

Már lecserélt kecskék a Poznańi Várostörténeti Múzeumban

Egy másik legenda kapcsolódik a hejnałhoz. Eszerint Bolko, a torony trombitásának fia egyszer gondját viselte egy varjúnak, akinek a szárnyát átlőtték. A fiút éjszaka egy koronát és lila köpenyt viselő manó ébresztette fel, aki megköszönte a fiú kedvességét, és átnyújtott neki egy kis arany trombitát, mondván, hogy amennyiben veszélybe kerülne, fújja meg. E szavak után a manó varjúvá változott és elrepült. Évekkel később, miután Bolko már átvette apja helyét trombitásként, s egy támadó sereg éppen Poznań falait ostromolta, Bolko emlékezett az ajándékra, felszaladt a torony tetejére, és elkezdett trombitálni. Sötét felhők kezdtek gyülekezni a láthatáron, amelyről kiderült, hogy egy hatalmas varjúraj, amely lecsapott a támadó seregre és visszavonulásra kényszerítette azt. A trombita elveszett, amikor Bolko megdöbbenésében elejtette, de a hívást, amelyet játszott, még mindig végrehajtják.

Kialakítása[szerkesztés]

A városháza belül pincékből, földszintből és két emeletből áll. Az épület jelenleg a Poznańi Várostörténeti Múzeumként (Muzeum Historii Miasta Poznania) működik, amely a Poznańi Nemzeti Múzeum része.

Pincék és a földszint[szerkesztés]

A pincék a 13. és 14. század között épültek. Eredetileg egy nagy helyiség volt, középen egy tartóoszloppal; ezt később négy szobára osztották. A záróköveken Poznań címere (keresztezett kulcsok) és a cseh címer (fehér oroszlán kettős farokkal) II. Vencel cseh király korából származik. A 17. századig a pincéket áruk tárolására használták, a 17. és 18. században pedig börtön és kínzókamra volt. A 19. században étteremként működtek. Később múzeumi helyiségként használták őket, 1997 után felújítás alatt álltak.

A földszinti helyiségeket eredetileg gótikus stílusban építették, de G. B. di Quadro reneszánsz stílusban átépítette; csak egy helyiségben maradt meg az eredeti boltozat. Az építész két helyiséget is hozzáadott lunettás boltozatokkal, melyekben eredetileg a városi levéltár volt.

Felső emeletek[szerkesztés]

Az épület második emeletét eredetileg gazdasági célokra használták; a világháborús károk következtében kiállítótérré alakították át, a mennyezetet a régi piactéri házakról mintázták. Az első emeleten azonban a legpompásabb helyiségek voltak, amelyeket a városi hatóságok hivatalos célokra használtak – ide tartozik a Díszcsarnok (Vestibulum), a Királyi csarnok és a Tárgyalóterem.

Díszcsarnok[szerkesztés]

Reneszánsz stukkók a Díszcsarnokban

A Díszcsarnokot vagy vestibulumot reneszánsz stílusban tervezte G. B. di Quadro. Eredetileg a városi bíróság fontos ülésein használták. A bejárat fölött Arisztotelész Politika című művéből származó idézet, a csarnok oldalán pedig a harmadik zsoltárból származó idézet látható. A csarnok megőrizte eredeti lunettákkal ellátott boltozatait, amelyeket két oszlop és gyámkövek tartanak. A kazettás mennyezet és az oszlopok díszítettek (a mennyezeten sgraffito díszítés látható). A terem északi részén található kazettákon polikróm stukkódíszek láthatóak, amelyek Herculest és Sámsont, Dávidot és Góliátot, valamint Marcus Curtiust ábrázolják. Az alsó kazettákon Lengyelország, Litvánia, a Sforza-ház (Sforza Bona lengyel királyné volt 1548-ig), a Habsburgok (Habsburg Katalin 1553-tól lengyel királyné volt) és Poznań címerei, valamint egy angyal látható, aki egy táblát tart a kezében, rajta az 1555-ös dátummal, a mű befejezésének évével. Megtalálhatók a művészek aláírásai, házjegyei és szerszámaik ábrázolásai is. A déli részen állatok és legendás lények ábrázolásai (elefánt, oroszlán, leopárd, aegle, orrszarvú, griff, pegászosz), valamint égitesteket jelképező istenségek (nap, hold, Merkúr, Venus, Mars, Iuppiter és Saturnus) a Ptolemaiosz rendszerben. Szintén kereszt alakú kazettában Mózes és Krisztus feje látható, utóbbihoz egy másik házjegy társul.

A nyugati falon két 1508-ból bélletes kapu található, amelyek a gótikus és a reneszánsz jegyeket ötvözik. Az aranyozott ajtókon a cseh címer látható, amely valószínűleg II. Vencel cseh király idejéből származik. A nevezetes kiállítási tárgyak közé tartozik egy velencei földgömb (1688), valamint a 3. és 4. századi római császárok mellszobrai, amelyeket a 18. században Olaszországban tártak fel.

A termet jelenleg koncertekre és különleges esküvőkre használják.

Királyi Csarnok[szerkesztés]

A Királyi Csarnok (Sala Królewska) egykor a Díszcsarnokhoz hasonlóan gazdagon díszített volt, és a városi tanács üléseinek adott otthont. A háborús károkat követően 1954-ben részben helyreállították. Nevét a termet egykor díszítő királyi portrékról kapta (a ma kiállított festmények a Nemzeti Múzeum gyűjteményéből származnak). A teremben található egy reneszánsz kori homokkő kandalló (1541), amelyet egy szomszédos mérlegházból hozták át, amikor az épületet 1890-ben lebontották (a második világháború után eredeti stílusában újjáépítették). Található itt egy 1536-ból származó kapu is, amelyet egy régi piactéri házból helyeztek át (Stary Rynek 87).

Tárgyalóterem[szerkesztés]

A sala sądowát (tárgyalóterem) kisebb bírósági tárgyalásokra használták. Megőrizte a reneszánsz „tükörboltozatokat”, polikróm díszítéssel a 16. század vége és a 19. század eleje közötti időszakból. Az északi falon négy kontinens megszemélyesítése található. A bejárattól jobbra lévő falon Wacław Graff Aeropagus Maioris Poloniae festménye látható, amely egy 1726-os bírósági tárgyalásra utal. A bejárattal szemben található II. Szaniszló Ágost lengyel király márványszobra, amely 1783-ból származik.

Külső jellemzői[szerkesztés]

Kilátás az épületre északkeletről

Az épület kelet felé néző részén aprólékosan díszített, háromszintes loggia található. A földszinti árkádos oszlopok között öt pár női alak látható, az első négy pár erényeket ábrázol: türelem (paciencia) egy báránnyal, a bölcsesség (Prudencia) tükörrel; szeretet (charitas) két gyermekkel és az igazságosság (iusticia) mérleggel és karddal; a hit (fides) kehellyel és karddal, a remény (spes) pedig tömjénfüstölővel és a nappal; bátorság (fortitudo) egy törött oszloppal és a mértékletesség (temperancia), amelyen vázából víz folyik egy tálba. Az utolsó pár az ókori világ két híres nőalakját ábrázolja: Lukrécia (Lucrecia), a saját mellét átdöfött lándzsával, és Kleopátra (Cleapairi), a karja köré csavart kígyókkal.

A földszint és az első emelet között egy latin szövegű freskó található, amely a bíráknak szóló figyelmeztetésként szolgált. Az első emelet alatt domborművek sora található az ókori világ figuráival: Caius Gracchus és Tiberius Sempronius Gracchus testvérek, Lucius Iunius Brutus, Arkhimédész, Vitruvius, Virgil, Homérosz, I. Iusztinianosz bizánci császár, Horatius, Spartacus és a zsarnokölők, Harmodiosz és Arisztogeitón.

A loggia fölött attikafalon láthatóak a Jagelló-dinasztiából származó uralkodók, II. Ulászlótól és Hedvig lengyel királynőtől egészen II. Zsigmond Ágostig. Középen áll egy kis torony, amelynek tövében jelennek meg a kecskék napi bemutatójukra. Alatta egy óra van, amely a kecskéket vezérlő gépezettel van összekötve. Ez alatt pedig II. Szaniszló Ágost lengyel király monogramja (SAR) látható.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "Town Hall" Poznań Tourism, undated, retrieved on 2008-06-11.
  2. Town Hall (lengyel nyelven). www.poznan.pl. (Hozzáférés: 2009. december 28.)
  3. lengyelül: Zniszczono starą polichromię i, ażeby gmachowi nadać „poważny charakter miast północno-niemieckich", pokryto go boniowaniem w czarne kwadraty nieproporcjonalnie wielkie w stosunku do delikatnych form architektury. magyarul: A régi polikrómia megsemmisült, és hogy az épületnek "az észak-német városok komoly megjelenését" adják, az építészet finom formáihoz képest aránytalanul nagy fekete négyzetekből álló rusztikázással fedték be. Franciszek Jaśkowiak. Poznań: przewodnik (pl nyelven). Sport i Turystyka, 63. o. (1972) 
  4. www.poznan.pl

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Poznań Town Hall című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]