Vámos László (rendező)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a rendezőről szól. Hasonló címmel lásd még: Vámos László (egyértelműsítő lap).
Vámos László
A Rivalda 84–85 antológiában megjelent portréja Csigó László felvétele
A Rivalda 84–85 antológiában megjelent portréja
Csigó László felvétele
SzületettWeisz László
1928. január 30.[1]
Budapest
Elhunyt1996. február 3. (68 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaAlmási Éva
Velez Olívia
GyermekeiNóra (1977) Hedda (1981)
Foglalkozásarendező
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Főiskola (1950)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (25-4-7)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vámos László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vámos László (Budapest, 1928. január 30. – Budapest, 1996. február 3.) Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar rendező, érdemes és kiváló művész.

Életpályája[szerkesztés]

Vámos László sírja a Farkasréti temetőben

Vámos (Weisz) Imre (1896–1985) magánhivatalnok és Berger Jolán (1899–1963)[2] fiaként született.[3] 1950-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán, rögtön azután a Nemzeti Színház rendezője 1952-ig, majd 1955-ig a debreceni Csokonai Nemzeti Színház főrendezője volt. Akkor a budapesti Madách Színházhoz szerződött, ahol 1973-ig rendezett. Shakespeare: Hamlet, dán királyfi című darabjának 1962-es nagy sikerű rendezése után Ausztriába, Németországba, Lengyelországba, Franciaországba és az USA-ba is meghívták rendezni.[4] 1967 és 1980 között az Operettszínház főrendezője, 1982 és 1990 között pedig a Nemzeti Színház művészeti vezetője és főrendezője volt. 1981-ben megválasztották a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkárává, a tisztséget 1990-ig töltötte be. 1960-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezőtanára, később a színházrendezői tanszék vezetője lett. 1994-től a Magyar Állami Operaház főrendezője, 1995-től haláláig – 1996-ig –, megbízott főigazgatója volt. Rendszeresen rendezett a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban is. Televíziós rendezései közül kiemelkedik a Zenés TV Színház keretei között bemutatott Bánk bán (1974) és a Hunyadi László (1978) című operák tévéváltozatainak rendezése.

Emlékezete[szerkesztés]

  • Emlékére Psota Irén díjat alapított, fiatal rendezők, színészek számára
  • „Az ő elhivatottsága, tisztessége, szakmai alázata egységes véleményt alakított ki a szakmában. Tanár úr volt, aki mindenkire odafigyelt, aki járta az országot, hogy megismerkedjen a kezdőkkel és mindent lásson, ami a színházi életben történik.” – Békés András[5]
  • „Megteremtette a magyar drámának azt a színvonalát, amely mércéül kell szolgáljon minden darab színrevitelénél Magyarországon.” – Bessenyei Ferenc[6]
  • „Színháza akár prózai volt, akár zenés, Pesten vagy vidéken színész színház volt. Velünk csinálta, belőlünk csinálta. Nagyszerű színészek seregét nevelte fel, hozta sztárhelyzetbe, s amíg lehetősége volt rá, nem engedte el a kezüket. Szinte valamennyiünknek tanára volt, nemcsak a főiskolán, hanem azután is a nagybetűs életben.” – Huszti Péter[7]
  • „Színházország díszpolgára volt Vámos László tanár úr minden színész, kellékes, ügyelő és zeneművész barátja.” – Petrovics Emil[8]

Vámos László-díj[szerkesztés]

Vámos László nevének megőrzésére Psota Irén saját anyagi tőkéjéből létrehozta a Vámos László Alapítványt, amely minden évben egy fiatal – a kuratórium által kiválasztott – színházművészt jutalmaz a Vámos László-díjban.[4] A magas rangú művészi elismerést március 27-én, a Színházi Világnap alkalmából adják át.

Díjazottak[szerkesztés]

Színpadi rendezései[szerkesztés]

Filmjei[szerkesztés]

Emléktáblája egykori lakóhelyén Budapesten, a XIII. ker. Katona József utca 27. szám alatt

Játékfilmek[szerkesztés]

  • A tanú (1969) – Idegorvos (színész)
  • Vőlegény (1982)

Tévéfilmek[szerkesztés]

  • Menazséria (1964)
  • Antigoné (1965)
  • A bűvös szék (1972)
  • Bánk bán (1974)
  • A bolondok grófja (1974)
  • Magyar Elektra (1975)
  • Tudós nők (1975)
  • Sir John Falstaff (1977)
  • Erkel Ferenc: Hunyadi László (1978)
  • A tisztességtudó utcalány (1978)
  • Eljegyzés lámpafénynél (1980)
  • Éljen az egyenlőség (1980)
  • A különc (1980)
  • Névtelen hősök (1982)
  • A kegyenc (1983)
  • Falstaff (1984)
  • Éjféli operabemutató (1985)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ „Vámos Imréné gyászjelentése”, Magyar Nemzet, 1963. május 18. (Hozzáférés: 2022. november 3.) 
  3. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 294/1927. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. november 3.)
  4. ↑ a b Vámos László. magyarszinhaz.hu. [2013. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 31.)
  5. ↑ B. Fábri, Magda. A tanár úr (Vámos László-emlékkönyv). Budapest: Gemini Budapest Kiadó, 11. o. (1997). ISBN 97963-8168-26-9 
  6. ↑ A tanár úr (Vámos László-emlékkönyv); 18. o.
  7. ↑ A tanár úr (Vámos László-emlékkönyv); 47-48. o.
  8. ↑ A tanár úr (Vámos László-emlékkönyv); 89. o.
  9. ↑ Színházi díjak a világnapon. [2018. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 30.)
  10. ↑ „Hevesi Sándor-díj Alföldi Róbertnek | ZAOL”, ZAOL. [2018. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. október 30.) (hu-HU nyelvű) 
  11. ↑ Béla, Theater Online – Ilovszky: Cseke Péter honlapja. www.csekepeter.hu. (Hozzáférés: 2018. október 30.)
  12. ↑ „Rátóti Zoltánnak ítélte a Vámos László-díjat a MASZK | SONLINE”, SONLINE. [2018. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. október 30.) (hu-HU nyelvű) 
  13. ↑ MTI. „Színházi világnap: díjak a MASZK gálaestjén”, NOL.hu, 2014. március 27. (Hozzáférés: 2018. október 30.) (hu-HU nyelvű) 
  14. ↑ „Ők kapják a szakmai díjakat a színházi világnap alkalmából”, Színház.hu (Hozzáférés: 2018. október 30.) (hu-HU nyelvű) 

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vámos_László_(rendező)&oldid=26758997”