Válasz a kérdésre: mi a felvilágosodás?

Válasz a kérdésre: mi a felvilágosodás?
Szerző	Immanuel Kant
Témakör	felvilágosodás
Műfaj	esszé
Külső hivatkozás	[1]

A Válasz a kérdésre: mi a felvilágosodás? (Beantwortung der Frage: Was ist Aufklärung?) Immanuel Kant 1784-ben megjelent írása.

Előzmények

Miután Kant az Ítélőerő kritikája című könyvével befejezte filozófiai rendszerének bemutatását, a korát foglalkoztató kérdések felé, elsősorban a politikai problémák felé fordult, és rendszeres publicistája lett a Johann Erich Biester által szerkesztett Berlinische Monatsschrift című lapnak. A tudós késztetést érzett arra, hogy felvilágosítással és tanítással beavatkozzék a kor változásaiba, a porosz reakció elleni küzdelembe. Válasz a kérdésre: mi a felvilágosodás? című esszéjében Kant arra törekedett, hogy meghatározza, mi a közös a felvilágosodást célul kitűző áramlatokban.

A tanulmány

Kant a tanulmány első sorában megadja a választ a címben feltett kérdésreː „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából.” Ez a kiskorúság szerinte azt takarja, hogy az ember képtelen más vezetése nélkül gondolkodni, mert nincs bátorsága, akarata hozzá. „Sapere audeǃ merj a magad értelmére támaszkodniǃ”, írta.

A filozófus úgy vélte, hogy az emberiség szándékosan maradt kiskorú, helyezte magát mások gyámsága alá, mert ez így kényelmes. Az orvos, az író, a lelkész megmondja neki, hogyan éljen, ha fizetni tud, mások gondolkodnak helyette. Az így az emberek fölébe kerekedő gyámok mindent meg is tesznek azért, hogy az emberiség a hatalmuk alatt maradjonː „Miután elbutították jószágukat, s gondosan vigyáztak, nehogy e jámbor teremtmények egy lépést is tehessenek ama járókán kívül, amelybe bezárták őket, megmutatják nekik az őket fenyegető veszélyeket, ha megpróbálnának egyedül járni.”

A kiskorúságot a szabályzatok és formulák jelentik, amelyek megbéklyózzák az embert. Ebből a helyzetből csak az önálló szellemi tevékenység mutat kiutat. A helyzetből az egyes embernek nehezebb kitörnie, mint a közösségnek, mert ha van elég szabadság, akkor a felvilágosodás szinte törvényszerű. Ennek a szabadságnak az ész használatában kell megjelennie. Kant itt különbséget tesz az ész nyilvános és magánhasználata között, amelyben szerinte az előbbit kell szabaddá tenni. Az ész nyilvános használatán azt érti, „ha egy tudós az olvasók teljes közösségének színe előtt gondolkodik.” Az ész magánhasználata pedig az érintett polgár tevékenysége a rábízott polgári tisztségben vagy hivatalban.

„A polgár nem habozhat a rárótt feladatok elvégzésében, sőt, ha kotnyelesen bírálgatja ama megbízásokat, akkor ez olyan botrány, amelyért (...) megbüntetendő. Ugyanő azonban ettől függetlenül nem cselekszik polgári kötelességei ellenére, ha tudósként nyilvánosan véleményt mond az előírások szerencsétlen vagy igaztalan voltáról” Ugyanígy a katona sem teheti meg, hogy nem engedelmeskedik a parancsnak, de azt megteheti, hogy hadtudomány munkákban kifejtse véleményét a tapasztalt fogyatékosságról. Mindebből következik Kant álláspontja, hogy felvilágosodást az ész nyilvános használatának teljes szabadsága mozdítja elő.

Kant azzal is érvel az ész nyilvános használata szabadsága mellett, hogy egyetlen eszme, gyakorlat, hitvallás örökérvényűségéről sem lehet megállapodni. „Az olyan szerződés, amelyet a célból kötnének, hogy az emberiségtől távol tartsanak minden további felvilágosodást, teljességgel semmis, mág akkor is, ha a legfőbb hatalom, a birodalmi gyűlések és az ünnepélyes békekötések erősítik is meg”, írta. Vagyis egyetlen korszaknak sincs joga arra, hogy elvegye a következő generáció lehetőségét ismereteinek bővítésére. Ez bűn volna az emberi természettel szemben, amelynek eredeti rendeltetése az előrehaladás.

Ha a nép nem dönthet így, akkor még kevesebb joga van erre egy uralkodónak, akinek a teljes népakaratot kell képviselnie a maga akaratában. Az uralkodó dolga arra is vigyázni, hogy a különböző nézeteket valló alattvalói egymást ne akadályozzák munkálkodásukban. Kant álláspontja szerint a felvilágosodás sarokpontja a vallási szabadság.

Kant leszögeziː vallási tekintetben kora még nem felvilágosodott, de nevezhető a felvilágosodás korának. Az emberek még nem tudnak a vallási kérdésekben vezető nélkül helyesen gondolkodni, de világosan látható, hogy „megnyílik számunkra az e területen való szabad munkálkodás lehetősége.” Majd azt írja, hogy ez Frigyes évszázada, utalva az uralkodó kiállására a vallásszabadság mellett.

Források

• ↑ Cassirer: Ernst Cassirer. Kant élete és műve. Osiris Kiadó (1976). ISBN 963 389 116 7 
• ↑ Kant: Immanuel Kant. A vallás a puszta ész határain belül és más írások. Gondolat Kiadó (1980). ISBN 963 280 917 3