Vágudva
| Vágudva (Udiča) | |
 | |
| Vágudva látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Trencséni |
| Járás | Vágbesztercei |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1321 |
| Polgármester | Peter Chochlík |
| Irányítószám | 018 01 |
| Körzethívószám | 042 |
| Forgalmi rendszám | PB |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2247 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 98 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 306 m |
| Terület | 22,15 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 10′, k. h. 18° 24′Koordináták: é. sz. 49° 10′, k. h. 18° 24′ | |
| Vágudva weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vágudva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Vágudva (szlovákul Udiča) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Vágbesztercei járásban. Nagyudva és Vágköre egyesítése.
Fekvése[szerkesztés]
Vágbesztercétőltól 7 km-re északnyugatra fekszik, Kölesfalva és Sárosfalu tartozik hozzá.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területe ősidők óta lakott. Az újkőkor, a lausitzi és puhói kultúrához kötődő, főként cserépmaradványok, a rézkorból a bosáci kultúra kőeszközei,[2] a római és szláv időszakból településmaradványok kerültek itt elő.
A mai falu első írásos említése 1321-ből Károly Róbert okleveléből származik, aki Kis- és Nagyudvát más birtokokkal együtt Kilián fia Andrásnak adta. Az oklevélben a falu "Duae willae Wdicha" néve szerepel. Azelőtt királyi birtok volt. A két Udvát és plébániáját megemlíti az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék is. 1405-ben "Udicz" alakban említik. 1456-ban beiktatták Jablonowe-i Buthor Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt a Trencsén megyei Vdicza birtokukba.[3] 1479-ben "Udicza", 1503-ban "Nagh Udycza" alakban említik az írott források. 1471-ben a vágbesztercei váruradalom része, így a Podmaniczky család volt az ura. 1598-ban szintén Vágbeszterce várának tartozéka 30 házzal, melyek közül 13 jobbágyé és 17 zselléré volt. Ez mintegy 200 lakost jelentett. Ekkor Kisudva nemesi község 17 házzal, mintegy 100 lakossal.
A 17. század elején az egyházi feljegyzések szerint evangélikus gyülekezet volt, de a 18. század második felében lakói már újra katolikusok voltak. 1688-ban 1280 evangélikus mellett csak 304 katolikus, 1697-ben 1523 evangélikus mellett csak 100 katolikus volt. A Rákóczi-szabadságharcot követően az ellenreformáció hatására az arány megfordult, 1766-ban 1291 katolikus mellett az evangélikusok száma már csak 204 volt. 1720-ban 24 adóegysége volt. 1783-ban a régi templom helyett újat építettek, az építéshez a császár maga is 3000 forinttal járult hozzá. 1784-ben 83 házában 94 család élt 513 lakossal. 1828-ban 89 háza és 587 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, tutajozással, háziiparral, kosárfonással, fafaragással, fazsindelykészítéssel foglalkoztak.
Vágkörét 1408-ban említik először, Lednic várának uradalmához tartozott. Később a helyi nemes Okruczky család birtoka volt. 1598-ban 5 ház állt a településen. 1784-ben 22 házában 22 családban 113 lakos élt. 1828-ban 11 háza és 96 lakosa volt. Lakói földműveléssel, állattartással foglalkoztak, de sokan kertészkedtek és végeztek idénymunkákat a délebbi vidékeken. Területét 1960-ban a Vág-víztarozó vizével árasztották el és megszűnt.
A trianoni békeszerződésig mind a négy település Trencsén vármegye Vágbesztercei járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben Nagyudvának 661, Vágkörének 107, Kölesfalvának 443, Sárosfalunak 169, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 2189 lakosából 2164 szlovák volt.
2011-ben 2178 lakosából 2103 szlovák volt.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Nagyudva római katolikus temploma 1780 és 1783 között épült késő barokk stílusban a korábbi 14. századi templom bővítésével és átépítésével. 1831-ben és a 20. században megújították.
- Nagyudva plébániája 1828-ban épült klasszicista stílusban.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Schreiber, P. 2012: Praveké štiepané kamenné industrie z Marikovskej doliny. Zborník Vlastivedného múzea v Považskej Bystrici 2, 29-37.
- ↑ DLDF 107363.
A Vágbesztercei járás települései | ||
|---|---|---|
Vágbeszterce (Považská Bystrica) | ||
Alsómarikó (Dolná Mariková) · Alsómogyoród (Dolný Lieskov) · Barossháza (Pružina) · Bogyós (Bodiná) · Boronás (Brvnište) · Cselkószabadja (Čelkova Lehota) · Demény (Domaniža) · Egyházasnádas (Podskalie) · Felsőhéve (Vrchteplá) · Felsőmarikó (Horná Mariková) · Felsőmogyoród (Horný Lieskov) · Gergőfalva (Ďurďové) · Hatna (Hatné) · Jeszence (Jasenica) · Kelestény (Klieština) · Kislednic (Malé Lednice) · Kosárfalva (Papradno) · Kosfalu (Kostolec) · Lejtős (Sverepec) · Osztopna (Stupné) · Pelyvássomfalu (Plevník–Drienové) · Pocsaró (Počarová) · Soltészperecsény (Prečín) · Szádecsne (Sádočné) · Sziklahát (Záskalie) · Szolopna (Slopná) · Vágudva (Udiča) |  | |