Vágó József (építész)

Vágó József
Született	Weinberger József 1877. december 23. Nagyvárad
Elhunyt	1947. június 7. (69 évesen) Salies-de-Béarn
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Lénárt Gitta (1909. május 5. – 1935)
Gyermekei	Pierre Vago
Foglalkozása	építész
Iskolái	Magyar Királyi József Műegyetem (–1900)
Építészi pályafutása
Jelentős épületei	Gresham-palota Gutenberg-otthon Nemzeti Szalon Árkád Bazár
A Wikimédia Commons tartalmaz Vágó József témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vágó József, született Weinberger József (Nagyvárad, 1877. december 23. – Salies-de-Béarn, 1947. június 7.) magyar építész, a magyarországi szecessziós építészet kiemelkedő alakja, testvérével, Lászlóval számos jelentős épület tervezője. Testvérei Vágó Béla színész, rendező és Vágó Géza színész, színműíró. Fia Pierre Vago építész.

Életpályája

Vágó József Medgyaszay István mellett a másik nagy jelentőségű építész, aki a saját útját Lechner Ödön és Otto Wagner kettős vonzásában alakította. (Gerle János, 2005)

A korai évek

Kilencgyermekes család utolsó előtti fiaként látta meg a napvilágot, Nagyváradon. Szülei asszimilálódott zsidó polgárok voltak. Édesapjának, Mihálynak, aki eredeti Weinberger családnevét Vágóra magyarosította, építési vállalkozása nem volt sikeres, így a család később Budapestre költözött. József csak azután követte őket, hogy 15 évesen szülővárosában befejezte az alsó középiskolát. Már fiatalon elhatározta, hogy építész lesz, két évvel idősebb bátyja, László nyomdokaiba lépve.

A Budapesti József Műegyetem építészkarának hallgatójaként az egyetem által elvárt historizáló stílusban tervezett, gyakorlatot azonban a szecesszió hazai mestere, Lechner Ödön irodájában szerzett. Hosszabb időt töltött Olaszországban, majd még diplomamunkájának leadása előtt, 1900 elején Párizsban dolgozott három hónapot a világkiállítás magyar pavilonjának építésvezetőjeként (a tervezés Bálint Zoltán és Jámbor Lajos munkája volt). Valószínűleg ekkor ismerkedhetett meg a kortárs francia építészettel. A diplomázás után testvérért követve Alpár Ignác, „Lechner legnagyobb riválisa” irodájában helyezkedett el, és két évig ott dolgozott. Részt vett az iroda több historizáló nagy műve, így a Szabadság téri Tőzsdepalota vagy az Osztrák-Magyar Bank (ma Magyar Nemzeti Bank) székházának, valamint a Vajdahunyad vára állandó formára történő átépítésének tervezésében. Eközben önállóan is sikereket ért el: 1901-ben Gerey Ernővel közös munkája, egy színház terve ezüstérmet kapott a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet évi nagypályázatán, a következő évben pedig aranyérmet nyert el önálló munkájával, egy (francia hatást mutató) pályaudvar tervével.

A Vágó testvérek közös irodája

A Vágó testvérek terve egy vidéki lakóháza, A Ház 1908-as évfolyamából

1902-ben, miután főnöke heves szakmai vitába keveredett a Vágó által különösen tisztelt Lechner Ödönnel, otthagyta Alpárt, és közös irodát nyitott testvérével, Lászlóval. Ez 1911-ig állt fenn, és mivel minden ekkor született tervet közösen írtak alá, nem tudni pontosan, melyikőjük milyen szerepet töltött be.

Legtöbb közös munkájuk budapesti bérház, ilyen a legelső is, az erzsébetvárosi Síp utca 16. szám alatti, 1902-ből. Míg nagy pályázati terveik (például: az Aradi Vértanúk Emlékmúzeuma, 1901–1902; a szabadkai városháza, 1905; a budapesti Rudas és Sáros fürdő, 1905) kifejezetten Lechner hatását mutatják, addig megépült házaikon egyre inkább eltávolodnak a magyaros szecessziótól, az Otto Wagner által képviselt geometrizáló irányba. Ezt mutatják a Visegrádi utcai (1903), valamint az 1905–1906-ban felépült Mester utcai, Boráros téri házak, és a szintén ekkor elkészült Gutenberg-otthon. A két építész hatását egyébként ők maguk is elismerték és számon tartották.

A Gutenberg-otthon homlokzatának részlete

Ez a két Vágó első, nagy visszhangot keltett közös műve, amelyen a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egylete által kiírt pályázat első díját elnyerve kezdtek dolgozni, 1905-ben. Az 1907-re elkészült, impozáns, tágas és visszafogottan díszített épületben 38 bérlakást helyeztek el, valamint az építtető egylet helyiségeit, egy kávézót és egy színháztermet. Ideköltözött maga Vágó is, feleségével, Lénárt Gitta énekesnővel, akivel 1909. május 5-én Budapesten, a Józsefvárosban házasodtak össze. Egészen 1919-es emigrációjukig laktak a házban, itt született fiuk, Péter is. Az ötödik emeleti lakásból csigalépcső vezetett fel a legfelső szintre, a Vágó-építésziroda műtermébe. A Vágó fivérek közül még hárman választották lakóhelyéül a házat, köztük László.

A Gutenberg-otthon tervezése közben József egy másik nagyléptékű munkán is dolgozott. 1904-ben ugyanis, testvérével közös cégét megtartva, belépett Quittner Zsigmond irodájába. Bár a terveket minden alkalommal az irodatulajdonos szignálta, a művészettörténet cáfolhatatlannak tartja, hogy Vágó vezető szerepet vállalt az 1907-re felépült budapesti Gresham-palota tervezésében – annál is inkább, mivel annak számos részletformája megjelenik Vágó saját munkáin is.

A kapu madaras díszítése a Boráros téri lakóházon

A Vágó-testvérpárnak 1906-ban készül el első középületük, az Erzsébet téri Nemzeti Szalon. Ez nagy sajtóvisszhangot kavar, ugyanis Hauszmann Alajos historizáló kioszkját építik át a legmodernebb formákkal kiállítóhellyé, a bécsi Sezession méltó budapesti párjává. A belsőben a kor fontos művészei: Nagy Sándor, Körösfői-Kriesch Aladár és Róth Miksa kapnak szerepet, akik az építészek visszatérő alkotótársaivá válnak. 1908-ra készül el egy újabb középület, a formajegyeiben a Nemzeti Szalonhoz hasonló Városligeti Színkör. Mivel itt befektetett pénzüket Vágóék öt év alatt sem kapják vissza, 1913-ban saját működtetésbe veszik a színházat.

Utolsó jelentős közös munkájuk a Dohány utcában elkészült Árkád Bazár, azaz Késmárky és Illés Játékáruháza és bérháza. A sarokház nyilvánvalóan a bécsi szecessziós építészet legfrissebb eredményeinek ismeretében készült, és mint ilyen, a korszak legfontosabb hazai alkotásai közé tartozik. Jellegzetes, a pécsi Zsolnay porcelángyárban készült homlokzati díszítése részben a mai napig megmaradt.

József és László 1911-től önállóan dolgoztak tovább, de a jó személyes (és olykor szakmai) kapcsolat megmaradt közöttük. Utolsó nagy közös sikerük az 1911-es római nemzetközi építészeti kiállításon közösen elnyert aranyérem.

Az ezerkilencszáztízes évek: villák és Lechnerrel közös munkák

Az 1910-es évek első felében Vágó hajdani mestere, Lechner Ödön munkatársaként dolgozott egészen annak 1914-es haláláig. Vélhetően szerepet vállalt Lechner pozsonyi munkáinak tervezésében, az Irányi utcai Vermes-ház, valamint a Vajda Péter utcai iskola terveinek elkészítésében, és egészen biztosan közösen dolgoztak a kőbányai Szent László Gimnázium tervein. Vágó nem csupán munkatársként segítette az idős, erre az időszakra a nagy megbízásokból méltatlanul kizárt mestert: lakást szerzett neki a Gutenberg-otthonban, 1911-ben találkozót szervezett Lechner és Otto Wagner között, mestere halála után pedig annak kávéházi adósságait is kifizette.

A kőbányai Szent László Gimnázium

Az ebben az időszakban készült, de nem Lechnerrel közös munkái a kortárs bécsi építészet hatását tükrözik. Legfontosabb, máig álló házai közül kiemelkedik a Schiffer Miksa építési vállalkozó számára tervezett budapesti villa, amelyet Vágó a kor haladó képzőművészeivel együttműködve, afféle „Gesamtkunstwerk” módjára valósított meg 1910-12 között. Hasonló jelentőségű, egyben a hazai villaépítészetben is kiemelkedő jelentőségű mű volt a Schiffer partnere, Grünwald Mór számára tervezett budai villa, amely a második világháborúban megsemmisült. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű munkája a Lipótvárosi Kaszinó nyári helyisége, amelynek Vágó által tervezett enteriőrjei nemcsak a hazai, de a nemzetközi sajtóban is igen pozitív visszhangot kaptak.

1918-ban az őszirózsás forradalmat követően Vágót a Nemzeti Lakáshivatal vezetőjének nevezték meg, majd az 1919-es Tanácsköztársaság létrejöttét követően az Építészeti Direktórium vezetője lesz. E minőségében a lakáshiány megoldását tekinti legfontosabb feladatának, és a rendelkezésre álló rövid idő alatt nagyszabású építkezéseket készít elő. Hivataláról még a kommün bukása előtt lemondott; szerepvállalása azonban Vágó számára ezt követően ellehetetlenítette a magyarországi munkavégzést: soha többet nem vették fel a magyar kamarába. 1919-ben családjával együtt Olaszországba emigrál.

Az 1920-as évektől: Róma, Budapest, Franciaország

Rómában telepednek le, ahol az építész Giuseppe Vago néven próbál új életet kezdeni. Eleinte más irodáknak dolgozik névtelen asszisztensként; a családot felesége énekesnői bevételei tartják el. Emellett Vágó önszorgalomból készít nagyléptékű terveket (például kertvárost Rómába), és több nemzetközi pályázaton is indul – többnyire sikertelenül. A római évekből egyetlen megvalósult munkája az Hôtel de la ville szálloda, amely egy régi palota átépítésével és bővítésével keletkezett.

A genfi Népszövetségi székház megvalósult homlokzata nem Vágó elképzeléseit tükrözi

1926-ban a szinte teljesen elszegényedett Vágó visszaköltözik Budapestre, hogy testvére irodájának segítségével indulni tudjon a Népszövetség székházára kiírt pályázaton. Ez a család szétszakadásához vezet: felesége Rómában marad, fia pedig Párizsban tanul tovább. (A házaspár később elválik, Vágó Magyarországon újranősül.) Vágó négy hónapot tölt a tervek elkészítésével, de munkája végre eredményes lesz: nyolc másik építésszel együtt tervét első díjjal ismerik el. A pályázati sikert azonban nem követi valódi eredmény: a következő években Vágó idejének és energiájának jelentős részét a Budapest–Párizs–Genf közötti ingázás, a szintén első díjas Le Corbusier által indított, a rágalmakat sem nélkülöző médiahadjárat, valami a többi tervezőtárssal való hadakozás emészti fel. A megvalósult épületen a nagyterem, valamint a könyvtár kialakítása köthető hozzá, a végleges, neoklasszicista homlokzat azonban teljesen az ízlése ellen való: ő a modern hangvételt pártolta volna.

Visszaköltözését követően a kamara többszöri kérése és a nemzetközi siker ellenére sem veszi vissza soraiba, így csak elvétve tervezhet. A telefonkönyvben úgy szerepel: „Vágó József magánzó, a Népszövetség genfi palotájának tervezője”. Ekkoriban épült házai közül a legfontosabb az 1934-ben modern stílusban épített Városmajor utcai lakóház dr. Basch Lóránt számára. Emellett könyveket ír: 1930-ban jelenik meg Városokon keresztül című munkája. 1934-től foglalkoztatja Budapest városrendezése, eleinte a Tabánra szorítkozva, majd a város teljes területére; e munkáját Budapest művészi újjáépítése című könyvében összegzi. Bár a rendkívül alapos és átgondolt terveket 1936-ban a Nemzeti Szalonban és az 1937-es párizsi világkiállításon is bemutatja, itthon mégsem kap megbízást. Végső elkeseredésében újra az emigráció mellett dönt. Utolsó éveit súlyos betegségtől gyötörve a franciaországi Salies-de-Béarn kisvárosában tölti, ahol a Jövő városa című, átfogó építészeti-urbanisztikai koncepción dolgozik.

Fontosabb építészeti művei

• 1902. Lakóház, Budapest VII., Síp utca 16. – Wesselényi utca 14. (Vágó Lászlóval)
• 1903–1904. Neuschlosz-bérház, V. Budapest, Báthory utca 5. (Vágó Lászlóval, Alpár Ignác neve alatt)
• 1904–1905. Lakóház, XIII. Budapest, Visegrádi utca 17. (Vágó Lászlóval, Grünwald Mór neve alatt)
• 1905. Lakóház, Budapest IX., Boráros tér 3. (Vágó Lászlóval)
• 1905. Lakóház, Budapest IX., Mester utca 3. (Vágó Lászlóval)
• 1905. Vágó-ház, Nagyvárad, Kapucinus (gen. Traian Mosoiu) utca 14. (Vágó Lászlóval)
• 1906. Dömötör Miksa bérháza, Szabadka, Zsinagóga tér 3. (Vágó Lászlóval)
• 1905-1908. Gresham-palota, Budapest V., Széchenyi István tér 5. (Vágó Lászlóval, Quittner Zsigmond neve alatt)
• 1906. Nemzeti Szalon (Hauszmann Alajos kioszkjának átépítésével), Budapest V., Erzsébet tér (Vágó Lászlóval; elpusztult)
• 1906-1907. Gutenberg-otthon, Budapest VIII., Gutenberg tér 4. (Vágó Lászlóval)
• 1908. Városligeti Színkör, Budapest XIV., Aréna út és Ajtósi Dürer sor kereszteződése (Vágó Lászlóval; elpusztult)
• 1908. Petőfi Múzeum (a Jókai-ház átalakítása), Budapest VI., Bajza u. 39. (Vágó Lászlóval; elpusztult)
• 1908-1909. Árkád Bazár, Budapest VII., Dohány utca 22-24. (Vágó Lászlóval)
• 1908-1909. Lakóház, Budapest VIII., Népszínház utca 25. – Fecske utca 1. (Vágó Lászlóval)
• 1909. Darvas–La Roche-ház, Nagyvárad, ifj. Rimanóczy Kálmán (Áldás, Iosif Vulcan) utca 11. (Vágó Lászlóval)
• 1909 k. Kislakásos bérházak, Budapest VIII., Százados út (Vágó Lászlóval; elpusztultak)
• 1910. Bérház átalakításának terve, Budapest V., Magyar utca 52. (csak József)
• 1910-1911. Moskovits-palota, Nagyvárad, Zöldfa (Vasile Alexandri) utca 1. (Vágó Lászlóval)
• 1911. Alföldi Takarékpénztár, Debrecen (Vágó Lászlóval; elpusztult)
• 1911. Lakóház, Budapest II., Maros utca 44/A–B. (átalakítva)
• 1910-1912. Schiffer-villa, berendezéssel, Budapest VI., Munkácsy Mihály u. 19/a (részben megsemmisült)
• 1912. A Lipótvárosi Kaszinó nyári helyisége (átalakítás), berendezéssel, Budapest VI., Városligeti fasor 46-48. (elpusztult)
• 1912-1913. A csendőrségi iskola épületegyüttese, ma egyetem, Nagyvárad, Str. Armatei Roşii (Universitatii) nr. 1
• 1913. Magyar Unió Klub (átalakítás, berendezés), Budapest V., Vörösmarty u. 4.
• 1914-1915. Szent László Gimnázium, Kőbánya, Kőrösi Csoma Sándor út 28-34. (Lechner Ödönnel)
• 1914-1916. Grünwald-villa, Budapest I., Ostrom u. 1. (elpusztult)
• 1917–1918. Szerb Antal utca 7/B – Hűvösvölgyi út 92/A, Hamburger Mór ingatlanátépítése halas csatornával
• 1922-1925. Hôtel de la ville (átalakítás), Róma, Via Sistina
• 1927. Vágó Győző bérháza, Budapest I., Lovas u. 6/a (elpusztult)
• 1927–1928. Magyarországi Mintakészítő Munkások Szövetségének székháza, Budapest XIII., Ipoly utca 16. (átalakítva)
• 1928-1929. László Ferenc háza, Budapest VI., Szegfű utca
• 1934. Dr. Basch Lóránt háza, Budapest XII., Városmajor u. 48/b (később Nyugat Emlékmúzeum)

Könyvei

• 1930. Városokon keresztül (Budapest)
• 1934. Az újjáépülő Tabán (Budapest)
• Budapest művészi újjáépítése Vágó József elgondolása szerint; Budai István, Budapest, 1936 (Magyar Művészeti Könyvek)
• 1936 körül. Palais de la Grande assemblée nationale de Turquie, Ankara (Párizs)
• Joseph Vago: A travers les villes. L'esprit et l'essence de l'art moderne; L'Architecture d'Aujourd'hui, Budapest, 1939
• 1942-45. Le Prophète (befejezetlen regény)

Képgaléria

• 
  A Síp utcai lakóház, fénykép A Ház folyóirat 1908-as számából
• 
  A Boráros téri lakóház (1905)
• 
  A Boráros téri lakóház kapuja
• 
  A Mester utcai lakóház (1905)
• 
  Gresham-palota (1905-1908)
• 
  A Gresham-palota főbejárata (1905-1908)
• 
  A Nemzeti Szalon (1906), fénykép A Ház 1908-as évfolyamából
• 
  A Nemzeti Szalon bejárata, fénykép A Ház 1908-as évfolyamából
• 
  A Gutenberg-otthon, fénykép A Ház 1908-as évfolyamából (1906-1907)
• 
  A Gutenberg-otthon napjainkban
• 
  Az Intim Színház a Gutenberg-otthonban, fénykép A Ház 1908-as számából
• 
  Mennyezeti szellőző az Intim Színházban, fénykép A Ház 1908-as számából
• 
  A Dohány utcai Árkád Bazár homlokzatának részlete (1908-1909)
• 
  Lakóház a Népszínház utcában (1908-1909)
• 
  A Schiffer-villa (1910-12) mai állapota
• 
  A Szent László Gimnázium (1914-15)
• 
  Lakóház a Városmajor utcában (1934)

Jegyzetek

A Wikimédia Commons tartalmaz Vágó József (építész) témájú médiaállományokat.

Irodalom

• Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó – Bonex, Budapest, 1990
• Anne Lambrichs: József Vágó. 1877–1947. Un architecte hongrois dans la tourmente européenne; előszó Maurice Culot; AAM, Bruxelles, 2003
• Mircea Paşca: Operele arhitecţilor Vágó József şi Vágó László la Oradea; TIPO MC, Oradea, 2005
• Mircea Paşca: Arhitecţii József şi László Vágó la Oradea; Arca, Oradea, 2010 (Arhitectura şi locuire în Oradea la începutul secolului al XX-lea)
• Un architetto ungherese a Roma. József Vágó 1920–1926; Aracne, Roma, 2012 (A08)
• Anne Lambrichs: Vágó József (fordította Morvay Zsuzsa); 2. jav. kiad.; Holnap Kiadó, Budapest, 2010 (Az építészet mesterei sorozat)

Külső hivatkozások

• Merényi György: A szecesszió elfelejtett mestere: Vágó József (magyar nyelven) (html). hg.hu, 2011. július 19. [2013. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 1.)
• Vágó József szócikke az Artportalon: [3]