Uzsicei Köztársaság
| Uzsicei Köztársaság | |||
| partizánok által felszabadított terület | |||
Užička republika 1941 július 28. – 1941 december 1.Ужичка република | |||
| |||
 | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Uzsice | ||
| Beszélt nyelvek | szerb, horvát (uzsicei dialektus) | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | szocialista köztársaság | ||
| Államfő | Dragojlo Dudić | ||
| Államfő-helyettes | Josip Broz Tito | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Uzsicei Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
Az Uzsicei Köztársaság (szerbhorvátul: Užička republika / Ужичка република) rövid életű, partizánok által felszabadított terület Jugoszláviában, valamint az első, a második világháború alatt felszabadított terület. A mindvégig katonai közigazgatás alatt álló terület 1941. július 28-án alakult meg, vezetői szerb és horvát partizánok voltak, a katonai tanács a névadó fővárosban, Uzsicében székelt.[Note 1].
Határai, népessége[szerkesztés]
Az Uzsicei Köztársaság nyugati területén nagyjából 300000 ember élt, a teljes népesség becsült összege meghaladta az egymilliót.[3] A köztársaság északon Valjevóig és Bajina Bašta-ig nyúlt el. Nyugaton a Drina, keleten a Nagy-Morava határolta. Legdélebbi pontja a Raška régió egyes falvai voltak.
Különböző források különböző számokat állapítottak meg a terület nagyságát illetően. Egyesek szerint 15 000 km², más számítások szerint 20 000 km²[4] tartozott a köztársasághoz.
Története[szerkesztés]
A partizánok létrehozták az ún. "népi tanácsot" (odbori), valamint iskolát nyitottak, és kiadták a kommunisták Borba (Küzdelem) című lapját. Emellett a köztársaság egy 145 km hosszú vasutat és saját postahálózatot üzemeltetett. Uzsice Krčagovo városrészében a fegyver- és lőszergyárat a jugoszláv jegybank részére korábban épített pincékbe telepítették át, ahol 1941. november végéig termeltek.[5]
1941-ben az első antipartizán offenzíva alatt a Harmadik Birodalom seregei elfoglalták a régiót, de a partizánok többségének sikerült Boszniába, Montenegróba és a Szandzsák területére menekülni, ahol újraszerveződtek és tovább folytatták a harcot.
A köztársaság vége[szerkesztés]
A Josip Broz Tito vezette baloldali politika jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a partizánok vezette köztársaság megszűnjön.[6] A szerb fasiszta propagandának köszönhetően,[7] a szerbek nagy többsége elfordult a kommunistáktól és a partizánoktól. 1941 december elején[8] a kommunisták áthelyezték székhelyüket Boszniába (a Független Horvát Állam területére) és csatlakoztak az ott állomásozó csapatokhoz, majd Montenegró területére vonultak.[9]
Filmfeldolgozás[szerkesztés]
1974-ben mutatták be a Fegyverek háborúja című jugoszláv filmet, amelynek forgatásán volt partizánok is részt vettek.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Hehn (1971), pp. 344–73
- ↑ Pavlowitch (2002), p. 141
- ↑ Report on World Affairs (angol nyelven). RWA (1985. január 1.)
- ↑ Pshennikov, S.. The Resistance movement in Europe during the Second World War: 16th International Congress of Historical Sciences, Stuttgart, August 1985 (angol nyelven). "Social Sciences Today" Editorial Board, USSR Academy of Sciences (1985. január 1.)
- ↑ Misha Glenny, The Balkans, 1999, p. 487
- ↑ Banac 1988, 81. o.
- ↑ Petrović, Nenad: POLITIČKA PROPAGANDA U OKUPIRANOJ SRBIJI: Milan Nedić, Velibor Jonić i Dimitrije Ljotić (szerbhorvát nyelven), 2009. február 9. (Hozzáférés: 2017. január 18.)
- ↑ Jelić, Ivan. War and revolution in Yugoslavia, 1941-1945. Socialist Thought and Practice (1985) „Partisan Detachments of Yugoslavia and the leaderships of the national liberation movement withdrew from Serbia early in December 1941”
- ↑ Pavlowitch 2002, 147. o.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Republic of Užice című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
