Ugrás a tartalomhoz

Urbain Le Verrier

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Urbain Le Verrier
SzületettUrbain Jean Joseph Le Verrier[1]
1811. március 11.[2][3][4][5][6]
Saint-Lô[7][8][9][10][1]
Elhunyt1877. szeptember 23. (66 évesen)[2][3][4][5][11]
Párizs[7][10][1]
Állampolgárságafrancia[12][13][14][15]
HázastársaLucille Clotilde Choquet[16]
Foglalkozása
Tisztsége
  • a francia nemzetgyűlés tagja (1849–1851)
  • megyei tanács tagja (1852–1869)
  • a Második Francia Császárság szenátusának tagja (1852–1870)
  • igazgató (1854–1870, Observatoire de Paris)
  • igazgató (1873–1877, Observatoire de Paris)
Iskolái
  • Lycée François de Malherbe (1827–1830)
  • École polytechnique (1831–1833)
  • Nemzeti Természettudományi Múzeum (1833–1836)
Kitüntetései
Lista
SírhelyeMontparnasse-i temető (Div. 11)[21]

Urbain Le Verrier aláírása
Urbain Le Verrier aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Urbain Le Verrier témájú médiaállományokat.

Urbain Jean Joseph Le Verrier (ejtsd: ürben zsan zsozef löverié) (Saint-Lô, 1811. március 11.Párizs, 1877. szeptember 23.) francia matematikus, aki az égi mechanikára specializálódott. Élete nagy részében a Párizsi Obszervatóriumban dolgozott.

Életútja

[szerkesztés]

A caeni politechnikumon, majd 1829-től a College Louis le Grand-on Párizsban, végül az École polytechnique-on tanult. Miután két évig a dohányjövedéknél mérnök volt, a Collège Stanislas tanára lett. 1846-ban a Faculté des sciences-on az égi mechanika tanszékére nevezték ki. Első tudományos kutatásai a kémia körébe tartoztak, de már nemsokára François Arago ösztönzésére a számoló csillagászattal kezdett foglalkozni és az 1845-ös Merkúr-átvonulást, a Faye-féle üstökös pályáját számította, majd az Uránusz mozgását kezdte tanulmányozni, mely vizsgálatai már 1846-ban arra az eredményre vezették, hogy az Uránusz mozgásában feltűnő rendellenességeket egy az Uránuszon túl lévő bolygó okozza. Ennek a bolygónak nagyságát, pályaelemeit és ezek alapján az égen való helyét is kiszámította, minek alapján Johann Gottfried Galle Berlinben a jelzett helyhez igen közel meg is találta ezen új bolygót (melyet kezdetben Le Verrier-nek, később Neptunusznak neveztek el).

Le Verrier 1846-ban a Francia Természettudományi Akadémia tagja lett, 1849-ben Manche megye képviselőjeként bekerült a törvényhozó testületbe. 1852-ben szenátor és 1854-ben, Arago halála után a párizsi csillagvizsgáló igazgatója lett. A közoktatásügyet irányító Conseil supérieur de l'instruction publique-nek is tagja és a Bureau des longitudes astronome adjoint-ja volt; ő alapította 1864-ben az Association scientifique de la France címen a francia természettudományi társulatot. Nagy becsvágya, heves természete meglehetősen elszigetelték; a csillagvizsgáló vezetése ellen is megokolt panaszok támadtak, melyek folytán Le Verrier annyira elragadtatta magát, hogy 1870-ben a csillagvizsgáló igazgatásától elmozdították, de Delaunay halála után 1873-ban visszahelyezték. Számos munkája, melyek Le Verrier-nek az elméleti és számító csillagászatban elsőrendű helyet biztosítanak, főképp a bolygók pályameghatározására és háborgatásaira vonatkoznak. Az ezeken alapuló táblák az Annales de l'Observatoire-ban jelentek meg.[22]

A Neptunusz felfedezése

[szerkesztés]

A Neptunusz felfedezése tette ismertté, amit matematikai és csillagászati számításokkal és megfigyelésekkel tett. François Arago buzdítására kezdte el vizsgálni az Uránusz pályája és a kepleri valamint a newtoni törvények közti ellentmondást. Vele egy időben de egymásról nem tudva a brit John Couch Adams is ezen a problémán dolgozott. Le Verrier az általa meghatározott koordinátákat elküldte Johann Gottfried Galle német csillagásznak Berlinbe, aki még aznap megtalálta a bolygót (1846 szeptembere), a megjósolt helyen, a Vízöntő csillagképben.[23]

Kitüntetései

[szerkesztés]

Elnyerte a Királyi Csillagászati Társaság Aranyérmét 1868-ban és 1876-ban. A Holdon, a Marson kráter, a Neptunusz gyűrűje valamint az 1997 Leverrier nevű aszteroida viseli nevét. Neve egyike az Eiffel-toronyba gravírozott 72 névnek.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e MacTutor History of Mathematics archive
  2. a b senat.fr (francia nyelven)
  3. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  5. a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. [LH//1626/79 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Леверье Урбен Жан Жозеф, 2015. szeptember 28.
  8. http://english.turkcebilgi.com/Neptune+(planet)
  9. http://iopscience.iop.org/0031-9120/33/2/002
  10. a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  11. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  12. http://www.bbc.co.uk/news/magazine-14081162
  13. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online
  14. https://www.wired.com/2013/01/jan-2-1860-gentlemen-i-give-you-the-planet-vulcan/
  15. https://www.universetoday.com/21621/who-discovered-neptune/
  16. Les professeurs des facultés des lettres et des sciences en France au XIXe siècle (1808-1880) (francia nyelven)
  17. https://www.toureiffel.paris/fr/le-monument/tour-eiffel-et-sciences
  18. Award winners : Copley Medal (angol nyelven). Royal Society. (Hozzáférés: 2018. december 30.)
  19. https://www.amacad.org/person/urbain-jean-joseph-le-verrier
  20. List of Royal Society Fellows 1660-2007. Complete List of Royal Society Fellows 1660-2007 pp. 365. Royal Society
  21. Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave
  22. V. ö. Vasárnapi Ujság (1877, 658).
  23. Miért is láthatta Galilei a Neptunuszt? Illés Erzsébet cikke a csillagaszattortenet.csillagaszat.hu Archiválva 2007. október 21-i dátummal a Wayback Machine-ben oldalon.

Források

[szerkesztés]