Ural Batir

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ural Batir
Fiatalember dévvel harcol
Fiatalember dévvel harcol

Szerző nem ismert
Eredeti cím Урал батыр
Nyelv baskír
Témakör Ural hőstettei
Műfaj eposz
A Wikimédia Commons tartalmaz Ural Batir témájú médiaállományokat.

Az Ural Batir Baskíria nemzeti eposza, melyben természetfeletti lényekkel harcol a hős, és a történet általános igazságokat mond ki, erkölcsi tanításokat jelenít meg (klasszikus jó–rossz harca, bűn, bűntudat, „ne ölj”), ezen túl természeti jelenségeket is leír (özönvíz). Több mint 4000 soros, 1910-ben jegyezte le először Muhametsa Abrahmanovics Burangulov (Мухаметша Абдрахманович Бурангулов) néprajzkutató.

Cselekménye[szerkesztés]

Főhőse Ural, az első emberpár, Jenbirze és Jenbike fia, ki becsületes és bátor, őszinte és szerény, és feltett szándéka, hogy legyőzi a gonoszt, mely a Halál képében jelenik meg. Testvére, Sülgen (Шүлгән) Ural ellentéte, átáll a gonosz oldalára. Ural szürkésfehér szárnyas lován, Akbuzaton (Аҡбуҙат) lovagolva siet a bajbajutottak megmentésére. Számos dévvel harcol, hatalmaskodó uraknak áldozatként felajánlott férfiakat és nőket ment meg. Megszerzi az örök élet vizét és szétszórja maga körül, hogy a természet örökké éljen. Sülgen ármánykodásai folytán meghal és belőle lesz az Uraltau hegység. Gyermekei tovább élnek. Bár Ural a Halál ellen harcol, a halált legyőzni fizikailag lehetetlen, az örök életet azonban az ember jó tettei alapozzák meg, melyre az utókor emlékezik.

Hajdan, hajdan, hajdanán,
Mélységes idők hajnalán,
Túl minden szárazföldeken,
Láb nem járta helyeken,
Lélek nem látta tájakon,
Távol a tengeren,
Tenger ölelte szigeten,
Világnak messzi zugában
Élt vala hajdan magában
Egy öregember, Jenbirze
S egy öregasszony, Jenbike.

– Az eposz első néhány sora. Fordította: Buda Ferenc, 1983


Források[szerkesztés]