Ujoku dantai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az ujoku dantai (右翼団体, uyoku dantai, "jobboldali csoport(ok)") a japán ultra-nacionalista szélsőjobboldali csoportok elnevezése. A Nemzeti Rendőrségi Hivatal 1996-ban és 2013-ban a szélsőjobboldali csoportok számát Japánban több mint 1 000-re becsülte, melyek összesen nagyjából 100 000 főnyi taggal rendelkeznek.

Filozófiájuk és tevékenységeik[szerkesztés]

Az ujoku dantai-ok közismertek a gaiszensa (街宣車) nevezetű hivalkodó propaganda járműveikről, melyek a csoport nevével, és propaganda jelmondatával díszített, megafonnal felszerelt módosított kisteherautók, buszok illetve kamionok. A járműveket általában feketére vagy khaki színűre festik, és Japán címerével, az ország zászlajával, és a Japán hadsereg zászlajával díszítik. Ezeket elsősorban különböző külképviseleti intézmények – mint például a Kínai, Koreai vagy Orosz nagykövetség – közelében történő tüntetéseken alkalmazzák, ahol, vagy előre rögzített felvételről, vagy élőben történő propaganda üzeneteket sugároznak a megafonok segítségével. Néha megfigyelhetőek a városokon áthaladva, illetve a forgalmas bevásárlóközpontok közelében, amint propaganda beszédeket, katonai zenéket, vagy éppen a japán himnuszt, a Kimigajo-t sugározzák. A Kínát, Észak-Koreát, és magát a kommunizmust ellenző, továbbá az USA-Japán- Dél-Korea szövetségét támogató, Great Japan Patriots (大日本愛国党 Dai Nippon Aikokutó) járműveiken mindig megfigyelhető az Amerikai Egyesült Államok zászlaja a japán zászló mellett. Számos alkalommal sugározzák az USA himnuszát is.

A különböző csoportok közti politikai nézetek eltérnek egymástól, azonban három életszemlélet terén gyakran egyetértenek. Ezek a kokutai-Godzsi támogatása; a kommunizmus- és Marxizmus-ellenesség; és a japán nemzeti szimbólumokat, illetve a nemzeti himnuszt ellenző Japan Teachers Union (日本教職員組合 Nihon Kjósokuin Kumiai, JTU) tevékenységeivel való szembeszállás. Ellenséges nézeteket vallottak a Szovjetunióval, Kínával, és Észak-Koreával szemben, többek között olyan problémák miatt, mint a kommunizmus, a Szenkaku-szigetek, és a Kuril-szigetek.

Sokuk, bár nem mindegyikük, igyekszik igazolni Japán szerepét a Második világháborúban, tagadják a háborús bűnöket, melyet a japán hadsereg követett el a Sóva-korban, 1945 előtt, és kritikusak az általuk csupán elfogult „öngyűlöletként” számon tartott háború utáni történelem-oktatási rendszerrel szemben. Ebből kifolyólag nem hajlandóak elfogadni többek között a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék (más néven a Tokiói per) legitimitását; „Sóva Mártírjai” (昭和殉難者 Sóva dzsunnansa) néven hivatkoznak a Jaszukuni-szentélyben feljegyzett háborús bűnösökre; és támogatják a japán történelemkönyvek cenzúrázását, és a történelmi események tagadását.

Rendkívül nehéz letartóztatni az ujoku dantai-ok tagjait, mivel a Japán Alkotmány engedélyezi az ideológiák szabd gyakorlását. Ez az egyik oka annak is, hogy számos Jakuza csoport tagjai ujoku dantai-nak adják ki magukat.

Csoportok[szerkesztés]

Alább látható azon csoportok listája melyeket gyakorta sorolnak ujoku dantai-nak.

Történelmi csoportok[szerkesztés]

  • Aikokusa (愛国社, "Patrióták Társasága") – Ivata Ainoszuke alapította 1928-ban. (nem összekeverendő az 1875-1880-ban alapított azonos nevű szervezettel). Tevékenységeik többek között különböző egyetemeken történő anti-kommunista diákmozgalmak szervezését, és vidéki falvak fiataljainak betanítását foglalta magába. 1930 November 14-én a szervezet egyik tagja, Szagoja Tomeo merényletet ksírelt meg Oszacsi Hamagucsi ellen a Tokió pályaudvaron.
  • Genyósa (玄洋社, "Fekete Óceán Társaság") – Ultranacionalista titkos társaság, melyet állítólag ex-szamurájok titkos társasága alapította, akik a feudális rendszer visszaállítását tűzték ki céljuknak. Több terrorcselekményt is végrehajtottak, többek között az 1889-es Sigenobu Ókuma ellen irányult merénylet kísérletet. Egész Kelet-Ázsián átívelő kiterjed kém-, és szervezett bűnözési hálózatot hoztak létre. A háború után felszámolták a szervezetet.
  • Kokurjúkai (黑龍會, "Fekete Sárkány Társaság") – Egy 1901-ben alapított befolyásos félkatonai szervezet, melynek célja kezdetben az Oroszok kiűzése Kelet-Ázsiából volt. Később ultranacionalista csoportként világszerte kiterjesztették tevékenységeiket a politikában. 1946-ban felszámolták őket.

Tradicionális csoportok[szerkesztés]

  • Daitójuku (大東塾, "Nagy Keleti Iskola") – egy 1939-ben létrehozott kulturális akadémia. A Sintó vallással kapcsolatos különböző tanfolyamokat szerveznek (pl.: waka költészet, karate).
  • Great Japan Patriotic Party (大日本愛国党 Dai-nippon aikokuto) - 1951-ben alapult. Központi alakja Akao Szatosi, a háború előtti Nemzeti Országgyűlés háború-ellenes tagja. A csoport hangoztatja a kommunizmussal szemben történő, USA-val és Dél-JKoreával történő szolidaritás szükségességét. Propaganda járműveik csillag-sávokkal díszítettek. Akao egyszer úgy nyilatkozott, hogy a Liancourt szigeteket fel kéne robbantani, mivel a Japán és Dél-Korea közti ellentét jelképeként léteznek. Egy volt csoporttag, Jamagucsi Otoja volt a felelős a Japán Szocialista Párt vezetője, Aszanuma Inedzsiro ellen elkövetett halálos merényletért 1960-ban.
  • Isszuikai (一水会) – 1972-ben alapult, az akkoriban „új szélsőjobb” néven ismert mozgalom részeként. Úgy gondolják a Japán kormány csupán Amerika bábállama, és az ország „teljes függetlenségét” követelik. Rendkívüli mértékben ellenzik a Kiotói jegyzőkönyvet.

Csoportok melyeket Jakuza szervezetekkel hoznak összefüggésbe[szerkesztés]

  • Nihon Szeinensa (日本青年社, "Japán Fiatalok Társasága") –az egyik legnagyobb szervezet, mely nagyjából 2000 főt számlál. 1961-ben alapult. 1978 óta a tagjai két világítótornyot és egy sintó szentélyt hoztak létre a Szenkaku szigeteken. A szervezet tagjai 2000-ben megtámadtak egy magazin irodáját, mivel véleményük szerint az egyik cikkükben tiszteletlenül beszéltek Maszako császárnéről.
  • Nihon Kómintó (日本皇民党, "Japán Császári Néppárt") – 1987-ben egy bizarr kampányt folytattak, melynek célja az volt, hogy bemocskolják a miniszterelnöki posztra pályázó Takesita Noborut, azáltal, hogy 20 megafonnal felszerelt kamion segítségével szüntelenül sugároztak Takesitát szándékosan túlzó mértékben dicsérő beszédeket. 2004-ben egy, a szervezethez tartozó busz belehajtott a Kínai konzulátus kapujába, aminek következtében a rendőrség letartóztatta a sofőrt, és a támadás szervezőjét.
  • Taikósa (大行社, "Nagy Vállalat Társaság") – nagyjából 700 fővel rendelkező tokiói központú szervezet. Hivatalosan is a jakuza Inagava családdal hozzák összefüggésbe.
  • Szeikidzsuku (正氣塾) – 1981-ben alapult, központja Nagaszaki prefektúrában található. Számos erőszakos incidensért felelősek, köztük az 1991-es Nagaszaki polgármestere ellen irányuló majdnem halálos merényletért. Ennek kiváltó oka az volt, hogy a polgármester kijelentette, hogy Hirohito császár volt felelős a háborúért.
  • Júkoku Dósikai (憂国道志会) – szélsőséges nacionalista párt. 1963-ban felgyújtották Kóno Icsiró házát. 1977-ben lőfegyverekkel és katanával felfegyverzett tagok nyolc túszt ejtettek, és elbarikádozták magukat a Japan Business Federation irodájában. Vezetőjük Nomura Súszuke nagyra becsülte An Dzsunggun (안중근) koreai nacionalistát.

Egyéb Csoportok[szerkesztés]

  • National Socialist Japanese Workers' Party (国家社会主義日本労働者党 Kokka Sakaisugi Nippon Ródósa-Tó) – Jamada Kazunari által vezetett kis létszámú neonáci párt, mely Adolf Hitlert és a Szeptember 11-i támadásokat dicsőítő honlapokat üzemeltet.
  • International Federation for Victory over Communism (国際勝共連合 Kokuszai Sókjó Rengó) -1968-ban alapította az Egyesítő Egyház alapítója, Mun Szonmjong (문선명) dél-Koreában és Japánba.
  • Ganbare Nippon (頑張れ日本!全国行動委員会) – 2010 Február 2-án alapult csoport, melynek vezetője a korábban a Japán Légi Véderőnél szolgáló Tamogami Tosio, aki egészen a szervezet alapulása óta vezető szerepben tevékenykedik. Miután Hong Kong-i aktivisták megpróbáltak partra szállni a Szenkaku szigeteken, a Ganbare Nippon tagjai sikeresen partra szálltak és kitűzték ott a japán zászlót. A későbbi 2012-es Kínai Japán ellenes demonstráció ideje alatt a csoport tüntetést szervezett Tokióban, melyre végül mindössze 50 ember ment el.