Ujházy László (hangmérnök)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a hangmérnökről szól. Hasonló címmel lásd még: Ujházy László (egyértelműsítő lap).
Ujházy László
Életrajzi adatok
Született1937. július 31.
Budapest, Magyarország
Elhunyt2019. november 8. (82 évesen)
Budapest, Magyarország
SírhelyRákospalotai köztemető
Iskolái
Pályafutás
EgyüttesCamerata Hungarica
Hangszerklarinét, chalumeau, furulya
Díjak
Tevékenység
KiadókHungaroton
Sablon • Wikidata • Segítség

Ujházy László (Budapest, 1937. július 31. – Budapest, 2019. november 8.) magyar hangmérnök, zenész, a Magyar Rádió egykori műszaki igazgatóhelyettese.

Életrajz[szerkesztés]

1937-ben született, régi magyar nemesi családban (ősei 1609-ben kaptak nemességet), felmenője többek között a hasonnevű Újházy László, az amerikai magyar emigráció tagja.[1]

Hangmérnökként mindig is figyelt a művészi oldal hiteles közvetítésére, egyszerre volt elhivatott a zene és a technika iránt. E kettős érdeklődése egész életén keresztül elkísérte: nagyjából egyszerre végezte el a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában a klarinét és a BME-n villamosmérnöki szakot.[1]

1969-ben Czidra Lászlóval és Virágh Lászlóval alapította meg a magyarországi reneszánsz zenét játszó Camerata Hungarica zenekart.[1] Második lemezükkel (Dalok és táncok a Vietórisz-kéziratból) elnyerték a Francia Akadémia Nagydíját, ezzel lehetőségük nyílt turnézni szerte a világban, koncerteztek még Mexikóban és Japánban is.[2] Ők játszották először felvételre a 16. századi Buda világi zenéjét, és a 16-18. századi Erdély zenéjét is.[3]

1960-ban, 23 évesen került a rádióhoz, ahol egészen 2001-ig maradt. Együtt dolgozott többek között Simándy Józseffel és Melis Györggyel is, hozzá és kollégáihoz fűződik a rádió kísérleti sztereó adásának elindítása és a világ első kvadrofon hangjátékának az elkészítése (Peer Gynt, 1972).[4][5] A rádió mellett Budapesti Elektroakusztikai Gyárban keverőpultokat, kvadrofon rendszereket tervezett. 1992-től tanított a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolában, itt alakította ki az iskola hangkultúra szakját, ahol a diákok technikai és művészeti ismereteket (pl. akusztikát is) tanulhattak tőle, de oktatott a Zeneakadémián és a gödöllői Szent István Egyetemen,[6] a BME-n, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán, az ELTE-n, az SzFE-n is.[1]

Mindemellett temérdek szakcikk szerzője, összesen kb. 70 tanulmánya jelent meg különböző folyóiratokban (Gramofon, Élet és Tudomány stb.); de a rádiónál a távozása után is volt műsora (Kritikus füllel címen), ahol hangfelvételeket elemzett technikai és művészi szemszögből egyaránt.[1]

Idős korára is megőrizte humorát, közvetlenségét, diákjai és kollégái legnagyobb örömére.[1]

Elismerései[szerkesztés]

Diszkográfia[szerkesztés]

Camerata Hungarica (önálló albumok)
  • Chorearum Collectanea: Instrumental Dances Of The Late Renaissance Dances (Hungaroton, 1971)[8]
  • Songs and Dances From the Vietórisz Tablature (Hungaroton, 1971)[8]
  • Collection Of Bártfa 16th-17th Century – Excerpts (Hungaroton, 1973)[8]
  • Gems Of The Renaissance Music (Hungaroton, 1976)[8]
  • Court Music For King Matthias (Hungaroton, 1978)[8]
  • Music To Entertain The Kings Of Hungary 1490-1526 (Hungaroton, 1979)[8]
  • Danserye 1551 (Hungaroton, 1985)[8]
  • Choreæ & Carmina (Hungaroton, 1986)[8]

Főbb írásai[szerkesztés]

Könyvek
  • Rádiós műszaki ismeretek (Tankönyvkiadó Vállalat, 1977, 2. kiad. 1978)[9][10]
  • A hangfelvétel dicsérete (Gramofon Könyvek, 2014)[11]
Könyvfejezet
  • A kvadrofon rádiózás in: A térhatású rádiózás (Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1975)[12]
  • Hangtéralkotás a zenében in: Zenetudományi dolgozatok 1995-1996 (MTA Zenetudományi Intézet, 1997)[13]
Oktatási jegyzetek
  • A hangforrások akusztikája (Magyar Rádió Részvénytársaság Oktatási Osztálya, 2000)[14]
  • Hangkultúra I-II. (Szent István Egyetem és Szent István Király Konzervatórium jegyzet, 2003)[6][15]
  • A térhatású technika (Magyar Rádió Részvénytársaság Oktatási osztálya, 2004)[16]
  • A hangfelvétel művészete (BME jegyzet, 2004)[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f Bércesi 2019
  2. ↑ Gramofon.hu. www.gramofon.hu (Hozzáférés: 2021. március 31.) arch
  3. ↑ Port.hu. port.hu
  4. ↑ Soulmusic.hu. soulmusic.hu
  5. ↑ Radiojatek.elte.hu. radiojatek.elte.hu
  6. ↑ a b c d e f g h i j Szfe.hu. szfe.hu
  7. ↑ Pim.hu. opac-nevter.pim.hu
  8. ↑ a b c d e f g h Discogs. www.discogs.com
  9. ↑ Antikvarium.hu. www.antikvarium.hu
  10. ↑ Antikvarium.hu. www.antikvarium.hu
  11. ↑ Gramofon.hu. gramofon.hu (Hozzáférés: 2021. március 31.) arch
  12. ↑ Antikvarium.hu. www.antikvarium.hu
  13. ↑ Antikvarium.hu. www.antikvarium.hu
  14. ↑ Antikvarium.hu. www.antikvarium.hu
  15. ↑ Antikvarium.hu. www.antikvarium.hu
  16. ↑ Antikvarium.hu. www.antikvarium.hu

Források[szerkesztés]

  • ↑ Bércesi 2019: Bércesi Barbara: Búcsú Ujházy Lászlótól. Gramofon – Klasszikus és Jazz zenei folyóirat, XXIV. évf. 4. sz. (2019) 4–5. o. arch Hozzáférés: 2021. március 31.

További Információk[szerkesztés]

Videók[szerkesztés]

Újságcikkek[szerkesztés]

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ujházy_László_(hangmérnök)&oldid=26721594”