USB On-The-Go

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
USB On-The-Go

Az USB On-the-Go, gyakran rövidítve USB OTG, vagy csak egyszerűen OTG egy olyan szabvány, amely lehetővé teszi, hogy USB-készülékek, például táblagépek, illetve okostelefonok úgy viselkedjenek, mint egy gazdagép, lehetővé téve, hogy más USB-eszközöket, például pendrive-okat, digitális kamerákat, egeret vagy billentyűzetet lehessen csatolni hozzájuk. Az USB OTG használata lehetővé teszi, hogy oda-vissza lehessen váltani a Master és Slave funkciókat. Például egy mobiltelefon tud adathordozót (pl. pendrive-ot) írni-olvasni, mint gazda-eszköz, de ő maga is lehet adathordozó egy számítógéphez csatlakoztatva.


Amikor két USB eszköz csatlakozik egymáshoz, és az egyik egy USB-OTG készülék, kommunikációs kapcsolat jön létre közöttük. A kapcsolatot vezérlő készülék a Master (mester vagy gazdagép), míg a másik az úgynevezett Slave, azaz periféria.

Az USB OTG két szerepet határoz meg az eszközök számára: OTG A- és OTG B-készülék, ami meghatározza, hogy melyik oldal biztosítja a tápfeszültséget, és hogy melyik lesz kezdetben a gazdagép. Az OTG A-készülék az áramszolgáltató, az OTG B-készülék pedig a fogyasztó. Az alapértelmezett konfigurációban az A-készülék működik USB hostként, a B-készülék pedig mint egy USB periféria. A gazda- és perifériás módok cserélhetők később a Host Negotiation Protocol (HNP) segítségével.


Az egyes eszközök kezdeti szerepét az határozza meg, hogy milyen csatlakozót dugnak a micro USB-foglalatukba (a csatlakozókban levő érintkezők hiánya vagy megléte, ill. bekötése által).[1]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az USB On-the-Go című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Koeman, Kosta: Understanding USB On-The-Go. EDN, 2001. november 22. (Hozzáférés: 2017. június 20.)