UNESCO-IHE
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
UNESCO-IHE | |
Az UNSCO-IHE épülete Delftben | |
Alapítva | 2001 |
Hely | Hollandia, Delft |
Típus |
|
Tagság |
|
Elhelyezkedése | |
é. sz. 52° 00′ 31″, k. h. 4° 21′ 25″52.008611°N 4.356944°EKoordináták: é. sz. 52° 00′ 31″, k. h. 4° 21′ 25″52.008611°N 4.356944°E | |
Az UNESCO-IHE weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz UNESCO-IHE témájú médiaállományokat. |
Az UNESCO-IHE (az angol Institute for Water Education rövidítése) egy 2003-ban létrehozott nemzetközi intézmény a vízügyi oktatás területén. Az UNESCO-IHE az elődszervezet IHE 1957-ben megkezdett munkát folytatja. Ekkor hirdette meg az IHE az első posztgraduális diploma kurzust fejlődő országbeli, gyakorló vízépítő mérnököknek.
Az UNESCO-IHE Delftben, Hollandiában található, de valamennyi UNESCO-tagország a tulajdonosa. Az UNESCO és a holland kormány közösen alapították, mint az UNESCO "I. kategóriás" oktatási intézményét.
A világ egyik legnagyobb vízügyi oktatási intézménye és - az Egyesült Nemzetek intézményrendszerében egyedülállóan - akkreditált MSc, mesterfokozatú diplomát ad ki.
Az UNESCO-IHE célkitűzései, tevékenységei a következők:
- Iránymutató vezető szerep betöltése a posztgraduális vízügyi oktatásban és folyamatos továbbképzésben;
- Továbbképzési programok szervezése elsősorban a fejlődő országok számára;
- Oktatási, tréning és kutatási programok kínálata, szervezése;
- Irányelvek összehangolása az UNESCO tagállamok számára;
- Szakértés és tanácsadás a vízügyi oktatás területén.
1957-es alapítása óta, az IHE-ben - ahogyan korábban ismerték - 14 000 majdnem kizárólag fejlődő országbeli, 160 országot képviselő mérnök és tudományos szakember posztgraduális képzése folyt, 75 PhD fokozatot ítéltek oda és számtalan kutatási és oktatási programot hajtottak végre világszerte.