U–30

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
U–30
Az U–30 testvérhajója, az U–33
Az U–30 testvérhajója, az U–33
Hajótípus Tengeralattjáró
Üzemeltető Kriegsmarine
Hajóosztály VIIB típus
Pályafutása
Építő AG Weser, Bréma
Megrendelés 1935. április 1.
Építés kezdete 1936. január 24.
Vízre bocsátás 1936. augusztus 4.
Szolgálatba állítás 1936. október 8.
Szolgálat vége 1945. január 23.[1]
Sorsa Kivonták a szolgálatból
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 626 T felszínen
745 T víz alatt
Hossz 64,51 m
Nyomásálló test 45,5 m
Szélesség 5,85 m
Merülés 4,37 m
Maximális merülési mélység 220 m
Végzetes merülési mélység 230–250 m
Hajtómű 2 MAN M6V dízelmotor
2 BBC GGUB 720/8 elektromotor
Teljesítmény 1700 kW (2310 LE)
Lemerülve 560 kW (750 LE)
Sebesség 17 csomó (felszínen)
8 csomó (víz alatt)
Hatótávolság 11 500 km (felszínen 10 csomóval)
137-174 (víz alatt 4 csomóval)
Fegyverzet 11 torpedó
Egy fedélzeti löveg (88 mm)
Flak 30 légvédelmi gépágyú (20 mm)
Aknarakónál 22-33 akna

Legénység 42–46[2]

A VIIA típus U–30 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a brémai AG Wessertől 1935. április 1-jén. A hajót 1936. október 8-án állították szolgálatba. Nyolc harci küldetése volt, amely során 17 hajót elsüllyesztett, kettőt megrongált. Az U–30 süllyesztette el az első hajót a háborúban.[1]

Pályafutása[szerkesztés]

Első őrjárat[szerkesztés]

Az U–30 1939. augusztus 22-én, még a háború megindítása előtt futott ki Wilhelmshavenből első harci küldetésére, kapitánya Fritz-Julius Lemp volt. A háború az Írországtól északnyugatra eső vizeken érte. Szeptember 3-án, előzetes figyelmeztetés nélkül megtorpedózta a magányosan haladó, fegyvertelen brit utasszállítót, az Atheniát. A torpedó az óceánjáró bal oldalán, a gépháznál csapódott a hajóba. Az Athenia másfél óra alatt elsüllyedt. A hajón 315 tengerész és 1103 utas tartózkodott, közülük 19 tengerész és 93 utas meghalt, a többieket brit rombolók halászták ki a tengerből. Az Athenia volt az első hajó, amelyet tengeralattjáró küldött hullámsírba a második világháborúban. Lemp azt hitte a kivilágítatlanul, cikkcakkban haladó hajóról, hogy felfegyverzett kereskedelmi járat. A támadást a németek nem ismerték el a háború alatt. Az akció idején a tengeralattjáró is veszélybe került, ugyanis egy torpedó, már járó hajtónűvel, beragadt a vetőcsőbe. Mivel a fegyver idődetonátora működésbe lépett, félő volt, hogy a torpedó a búvárhajóban robban, de a legénységnek sikerült időben megszabadulni tőle.[3][4]

Az Athenia a montréali kikötőben

Szeptember 11-én az U–30 egy másik fegyvertelen, kísérő nélkül haladó hajót támadott meg Írországtól 300 kilométerre nyugatra. A németek fedélzeti fegyvereikkel megállásra kényszerítették a brit Blairlogie-t, majd megvárták, ahogy a legénység mentőcsónakba száll, és egyetlen torpedóval hullámsírba küldték az ócskavasat szállító hajót. A németek a briteknek két üveg gint és cigarettát adtak. Később a New Yorkba tartó American Shipper vette fedélzetére a tengerészeket.[5]

Három nappal később ismét fedélzeti fegyvereivel állított meg egy brit kereskedelmi hajót a tengeralattjáró. A Montréalból Belfastba tartó Fanad Head tengerészei és utasai két mentőcsónakba szálltak, amelyet az U–30 távolabb vontatott a tengerjárótól. Közben egy német csapat felmászott a hajóra, hogy elsüllyessze. A németek nem tudták, de a britek még a hajó elhagyása előtt rádión vészjelzést adtak le, és a helyszíntől 300 kilométerre hajózó brit repülőgép-hordozó, az HMS Ark Royal három Blackburn Skuát indított a búvárhajó ellen. Kíséretéből kivált az HMS Tartar, az HMS Beduin és az HMS Punjabi, és elindult a támadás helyszínére. Később utánuk indult az HMS Fame és az HMS Forester is.[6]

Az HMS Ark Royal Sworfish-eket indít

Az első Skua legénysége meglepetéssel észlelte, hogy a tengeralattjáró a Fanad Head mellett várakozik, és azonnal támadást indított. A bombákat nagyon kis magasságból oldották ki, és a vízfelszínen robbanó fegyverek szilánkjai ugyan több németet megsebeztek, de lángba borították a harci gépet is. A Skua kényszerleszállást hajtott végre, és a két sebesült brit az elfoglalt hajó felé kezdett úszni, de csak egyikük ért oda. Őt az egyik német húzta ki, aki szintén megsebesült a támadásban. A tengeralattjáró anélkül merült le, hogy a hajóra küldött embereit felvette volna.[6]

Tíz perccel később megérkezett a második Skua is, amely bombákat dobott arra a helyre, ahol az U–30-at sejtette. Amikor a tengeralattjáró sértetlenül újra felemelkedett, a pilóták, mivel bombáik már nem voltak, fedélzeti fegyverükkel lőtték a búvárhajót, amely ismét a víz alá menekült. Később a német hajó ismét a felszínre emelkedett, hogy felvegye a Fanad Headre küldött tengerészeket. Ekkor megérkezett a harmadik brit gép, és lemásolta az első légi akciót. A túl kicsi magasságból ledobott bomba robbanása letépte a gép orrát a motorral, és a Suka a vízbe csapódott. A megfigyelő meghalt, a pilóta azonban kimászott a gépből, és elúszott a hajóig. A robbanásban megsérült az U–30 orra, de sikerült saját embereit felvennie. A két brit pilóta a Fanad Head fedélzetén maradt, de amikor Lemp közölte velük, hogy megtorpedózza a hajót, a vízbe ugrottak, és a tengeralattjáró fogolyként magával vitte őket. Néhány perc múlva megérkezett az HMS Ark Royalról indított egyik Fairey Swordfish, és a fedélzeti fegyveréből leadott sorozattal a mélybe kényszerítette a tengeralattjárót. A búvárhajó később 500 méter távolságról megtorpedózta és elsüllyesztette a teherszállítót.[6]

Ezután a helyszínre érkező HMS Tartar és a repülő órákon át üldözte az U–30-at, amely meg is sérült, de végül kereket oldott. Szeptember 19-én a búvárhajó befutott a reykjavíki kikötőbe, ahol az egyik sebesült tengerészét átadta egy internált német hajó, a Hamm legénységének, illetve pótlására magával vitt egyet közülük. A búvárhajó szeptember 27-én futott be Wilhelmshavenbe.[6]

Második őrjárat[szerkesztés]

A tengeralattjáró második őrjárata, amelyre 1939. december 9-én futott ki, mindössze hatnapos lett, mivel december 11-én motorhiba miatt vissza kellett fordulnia Wilhelmshavenbe, ahova 14-én érkezett meg.[7]

Harmadik őrjárat[szerkesztés]

Az HMS Barham csatahajó

Az U–30 következő küldetése 1939. december 23-án kezdődött. A tengeralattjáró a tengeren töltött 26 nap alatt, elsősorban aknákkal, hat hajót elsüllyesztett, kettőt megrongált. A hajók vízkiszorítása 64 607 brt volt.[8]

December 28-án a tengeralattjáró fedélzeti fegyverével elsüllyesztette az HMS Barbara Robertson felfegyverzett halászhajót mintegy 55 kilométerre a Hebridáktól. A 17 fős legénységből egy tengerész meghalt. A németek később megállították a svéd Hispaniát, és közölték, merre találják a britek mentőcsónakját. Ennek ellenére a túlélőket csak 14 nap múlva mentette ki az HMS Iris romboló, miután a mentőcsónakra rábukkant egy Gloster Gladiator harci gép.[9]

Ugyanezen a napon az U–30 megtorpedózta az HMS Barham csatahajót, mintegy száz kilométerre a Hebridáktól. A robbanás négy áldozatot követelt. Az HMS Barham és az HMS Repulse őrjáratról tért vissza. A támadás után a sérült csatahajó saját erőből jutott el Liverpoolba, ahol hat hónap alatt megjavították.[10]

Január 6-án a tengeralattjáró aknákat telepített Liverpool közelében. Január 11-én a HX–148 konvoj kötelékében haladó, Angolából csaknem 10 ezer tonna olajat és benzint szállító El Oso aknára futott. A legénység három tagja életét vesztette, a többieket az HMS Walker mentette ki.[11] Öt nap múlva a 844 tonna általános rakományt szállító Gracia futott aknára, de nem süllyedt el, és már februárban szolgálatba állhatott ismét.[12] Másnap a Cairnross brit kereskedelmi gőzöst küldte hullámsírba a búvárhajó egyik aknája.[13] Február 7-én, 8-án és 9-én három újabb hajó – a Munster, a Chagres és a Counsellor – akadt fenn az aknákon, és süllyedt el.[14][15][16] A tengeralattjáró 1940. január 17-én futott be Wilhelmshavenbe.[8]

Negyedik-ötödik őrjárat[szerkesztés]

A búvárhajó két következő harci küldetése során egyetlen hajót sem tudott elpusztítani, pedig összesen 52 napot töltött cserkészéssel az Északi-tengeren, a Norvégia elleni német támadás idején. Március 13-án az U–30 torpedókat lőtt ki az HMS Truant brit tengeralattjáróra, de elhibázta. Március 29-én kimentette a tengerből egy német repülőgép legénységét.[17][18]

Hatodik őrjárat[szerkesztés]

Hatodik őrjáratára 1940. június 8-án futott ki a tengeralattjáró. Harminc napot töltött az Írországtól délre, Franciaországtól nyugat-északnyugatra fekvő vizeken. Június 15-17. között a Prien farkasfalka tagjaként cserkészett. Öt hajót (22 300 brt) süllyesztett el.[19]

Az U–30 első áldozata a 8180 tonna vasérccel Middlesbrough-ba tartó Otterpool volt. A hajót június 20-án, 21.42 órakor torpedózta meg a német tengeralattjáró. A fedélzeten tartózkodók közül 23-an meghaltak, a többi 16 embert a HMS Scarborough szlúp halászta ki a tengerből.[20] Két nap múlva a mások mellett 77 tonna lőszert és 33 repülőgépet szállító norvég Randsfjord következett, amely a HX–49 konvoj tagjaként a kanadai Halifaxből igyekezett Liverpoolba. A torpedótalálat után a teherszállító három perc alatt elmerült, magával rántva négy tengerészt. Az U–30 felemelkedett a felszínre, a németek kikérdezték a túlélőket, és egy üveg brandyt adtak nekik.[21]

Június 28-án a búvárhajó megtorpedózta és elsüllyesztette a magányosan haladó, 7980 tonna liszttel Aberdeenbe igyekvő Llanarth-t. A teljes legénység túlélte a támadást.[22] Július 1-jén egy gabonaszállító, a brit Beignon következett, legénységéből hatan életüket vesztették.[23]

Az őrjárat utolsó elsüllyesztett hajója egy öreg gőzös, az 1898-ban épült egyiptomi Angele Mabro volt, amely Bilbaóból szállított vasércet Cardiffba. A fegyvertelen és semleges hajót 240 kilométerre Bresttől nyugat-délnyugatra érte a torpedótalálat.[24] Az U–30 nem Wilhelmshavenbe, hanem a fissen elfoglalt Lorient-ba tért vissza.[19]

Hetedik őrjárat[szerkesztés]

A tengeralattjáró 1940. július 13-án futott ki újabb harci küldetésére Lorient-ból. Az őrjárat nem volt túl sikeres, 12 tengeren töltött nap alatt csak egy kisebb, 712 tonnás gőzöst küldött a tenger mélyére a búvárhajó. Az Ellaroy 800 tonna bányafát szállított Lisszabonból Newportba. Az U–30 fedélzeti fegyvereivel kényszerítte megállásra a hajót. Miután a legénység elhagyta a gőzöst, a németek megtorpedózták. A tengerészeket a spanyol Felix Montenegro spanyol halászhajó vette fedélzetére.[25][26]

Nyolcadik őrjárat[szerkesztés]

Utolsó, nyolcadik harci útjára 1940. augusztus 5-én indult a tengeralattjáró. A következő három hétben az Írországtól nyugatra-északnyugatra található területen vadászott szövetséges hajókra.[27] Augusztus 9-én a németek megtorpedóztak egy semleges hajót, a svéd Cantont, amely Kalkuttából tartott Liverpoolba. A 32 fős legénység 16 tagja életét vesztette.[28]

Az U–30 utolsó áldozata a Clan Macphee brit gőzös volt, amely a Malabárok felé haladt 6700 tonna általános rakománnyal az OB–197-es konvoj részeként. A tengeralattjáró a Hebridáktól 500 kilométerre nyugatra torpedózta meg a hajót augusztus 16-án. A fedélzeten tartózkodó 108 emberből 67 meghalt.[29]

Az U–30 1940. augusztus 30-án futott be Kielbe. December 1-jétől a 24. tengeralattjáró flottilla gyakorló-, majd 1943. december 1-jétől a 22. flottilla iskolahajójaként szolgált. 1945. január 23-án kivonták a hadrendből, és oktatási célokra használták. Május 5-én Flensburg közelében, a Kupfermühlen-öbölben a németek elsüllyesztették. A roncsot a háború után kiemelték, majd feldarabolták.[27]

Kapitányok[szerkesztés]

Név Kezdőnap Zárónap
Hans Cohausz 1936. október 8. 1938. október 31.
Hans Pauckstadt 1938. február 15. 1938. augusztus 17.
Fritz-Julius Lemp 1938. november 1940. szeptember
Robert Prützmann 1940. szeptember 1941. március 31.
Paul-Karl Loeser 1941. április 1. 1941. április
Hubertus Purkhold 1941. április 1941. április 22.
Kurt Baberg 1941. április 23. 1942. március 9.
Hermann Bauer 194942. március 10. 1942. október 4.
Franz Saar 1942. október 5. 1942. december 16.
Ernst Fischer 1943. május 1943. december 1.
Ludwig Fabricius 1943. december 2. 1943. december 14.
Günther Schimmel 1943. december 1. 1945. január 23.

Őrjáratok[szerkesztés]

Indulás Indulónap Érkezés Zárónap
Wilhelmshaven 1939. augusztus 22. Wilhelmshaven 1939. szeptember 27.
Wilhelmshaven 1939. december 9. Wilhelmshaven 1939. december 14.
Wilhelmshaven 1939. december 23. Wilhelmshaven 1940. január 17.
Wilhelmshaven 1940. március 11. Wilhelmshaven 1940. március 30.
Wilhelmshaven 1940. április 30. Wilhelmshaven 1940. május 4.
Wilhelmshaven 1940. június 8. Lorient 1940. július 7.
Lorient 1940. július 13. Lorient 1940. július 24.
Lorient 1940. augusztus 5. Kiel 1940. augusztus 30.

Elsüllyesztett és megrongált hajók[szerkesztés]

Dátum
Hajó neve
Nemzetisége
Brt
Konvoj
1939. szeptember 3. Athenia  Nagy-Britannia 13 581
1939. szeptember 11. Blairlogie  Nagy-Britannia 4425
1939. szeptember 14. Fanad head  Nagy-Britannia 5200
1939. december 28. HMS Barbara Robertson**  Nagy-Britannia 325
1939. december 28. HMS Barham***  Nagy-Britannia 31 100
1940. január 11. El Oso  Nagy-Britannia 7267 HX-14B
1940. január 16. Gracia*  Nagy-Britannia 5642 OB-72
1940. január 17. Caimross  Nagy-Britannia 5494 OB-72
1940. február 7. Munster  Nagy-Britannia 4305
1940. február 9. Chagres  Nagy-Britannia 5406
1940. március 8. Counsellor  Nagy-Britannia 5068 HX-22
1940. június 20. Otterpool  Nagy-Britannia 4876 HG-34F
1940. június 22. Randsfjord  Norvégia 3999 HX-49
1940. június 28. Llanarth  Nagy-Britannia 5053
1940. július 1. Beignon  Nagy-Britannia 5218 SL-36
1940. július 6. Angele Mabro  Egyiptom 3154
1940. július 21. Ellaroy  Nagy-Britannia 712
1940. augusztus 9. Canton  Svédország 5779
1940. augusztus 16. Clan Macphee  Nagy-Britannia 6628 OB-197

* A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott
** Elsüllyesztett hadihajó
*** Megrongált hadihajó

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Type: Type VIIB. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. 
  • WW1: U-30. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. 
  • WW2: Patrol info for U-30. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. 
  • WW3: Athenia. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. [halott link]
  • WW4: Blairlogie. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. 
  • WW5: Fanad Head. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. 
  • WW6: Patrol info for U-30. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. 
  • WW7: Patrol info for U-30. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. 
  • WW8: HMS Barbara Robertson. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. 
  • WW9: HMS Barham (04). Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. 
  • WW10: El Oso. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. 
  • WW11: Gracia. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. 
  • WW12: Caimross. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. 
  • WW13: Munster. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. 
  • WW14: Chagres. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. 
  • WW15: Counsellor. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. 
  • WW16: Patrol info for U-30. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. 
  • WW17: Patrol info for U-30. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 29. 
  • WW18: Patrol info for U-30. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 30. 
  • WW19: Otterpool. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 30. 
  • WW20: Randsfjord. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 30. 
  • WW21: Llanarth. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 30. 
  • WW22: Beignon. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 30. 
  • WW23: Angele Mabro. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 30. 
  • WW24: Patrol info for U-30. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 30. 
  • WW25: Ellaroy. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 30. 
  • WW26: Patrol info for U-30. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 30. 
  • WW27: Canton. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 30. 
  • WW28: Clan Macphee. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 30.