U–217

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
U–217
HajótípusTengeralattjáró
ÜzemeltetőKriegsmarine
HajóosztályVIID típus
Pályafutása
ÉpítőF. Krupp Germaniawerft AG, Kiel
Megrendelés1940. február 16.
Építés kezdete1941. január 30.
Vízre bocsátás1941. november 15.
Szolgálatba állítás1942. január 31.
Szolgálat vége1943. június 5.
Honi kikötőKiel
SorsaElsüllyesztették
Általános jellemzők
Vízkiszorítás965 T
Hossz76,9 m
Szélesség6,4 m
Merülés5,01 m
Maximális merülési mélység200 m
Végzetes merülési mélység220–240 m
Hajtómű2 dízelmotor
2 elektromotor
Teljesítmény2400 kW (felszínen), 560 kW (víz alatt)
Sebesség16,7 csomó (felszínen)
7,3 csomó (víz alatt)
Hatótávolság20 720 km (felszínen 10 csomóval)
130 km (víz alatt 4 csomóval)
Fegyverzet12 torpedó
15 akna
88 mm fedélzeti löveg
20 mm légvédelmi gépágyú

Legénység46-52
SablonWikidataSegítség

Az U–217 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a kieli F. Krupp Germaniawerft AG-tól 1940. február 16-án. A hajót 1942. január 31-én állították szolgálatba. Három harci küldetése során három hajót süllyesztett el, amelyek összvízkiszorítása 10 651 tonna volt.[1]

Pályafutása[szerkesztés]

Az első hajó, amelyet az U–217 elsüllyesztett, egy 75 tonnás brit vitorlás volt, a Sea Gull D. Az utasszállítót Curaçaótól 240 kilométerre északkeletre, fedélzeti fegyvereivel támadta meg a búvárhajó. A vitorláson a Lago Oil & Transport Co Ltd St. Vincent-i munkásai utaztak, akik Arubára tartottak dolgozni. A munkások khaki egyenruhája megtéveszthette a tengeralattjáró tisztjeit, talán katonának vélték őket. Az első lövés után tíz perccel megjelent egy repülőgép, amely fedélzeti gépágyújából tüzet nyitott az U–217-re, majd három mélységi bombát dobott rá. A tengeralattjáró kisebb sérülésekkel lemerült. A Sea Gull D. utasai közül ketten meghaltak, a többieket felvette a Kassos görög hajó, amelyet korábban az U–217 elengedett, mert semleges, svájci bérletben volt.[2]

1942. december 14. éjszakáján a tengeralattjáró feltartóztatta a New Yorkból Montevideoba tartó semleges, svéd Etna nevű teherhajót. A németek átkutatták a hajót, és felfedezték, hogy csempészárut szállít. Ezután a 27 fős legénység harminc percet kapott a teherhajó elhagyására, majd az U–217 egy torpedóval hullámsírba küldte a hajót. A torpedó éppen akkor csapódott be, amikor a hajó kapitánya a túlsó oldalon, utolsó emberként lefelé mászott a létrán. A robbanás ereje a mentőcsónakba vetette. A tengerészek túlélték a támadást.[3]

1943. február 3-án Bermudától délkeletre megtorpedózta a brit Rhexenort. A hajó Durban kikötőjéből tartott Kanada felé, raktereiben 6451 tonna kakaóbabbal. Miután a legénység elhagyta a hajót, az U–217 a felszínre emelkedett, és a fedélzeti löveggel elsüllyesztette a Rhexenort. Egy tengerészt magukkal vittek Brestbe. A legénység 70 tagjából három nem élte túl a német akciót.[4]

1443. június 5-én az Atlanti-óceán északi részén, az Azori-szigetektől délnyugatra, egy TBF Avenger és egy F4F Wildcat megtámadta a tengeralattjárót, amely teljes legénységével, ötven emberrel együtt megsemmisült.[1]

Kapitány[szerkesztés]

Név Kezdőnap Zárónap
Kurt Reichenbach-Klinke 1942. január 31. 1943. június 5.

Őrjárat[szerkesztés]

Indulás Indulónap Érkezés Zárónap
Kiel 1942. július 14. Brest 1942. október 16.
Brest 1942. november 24. Brest 1943. február 23.
Brest 1943 április 19. * 1943. június 5.

* A tengeralattjáró nem érte el úti célját, elsüllyesztették

Elsüllyesztett hajók[szerkesztés]

Nap Hajó Nemzetisége Vízkiszorítása (brt
1942. augusztus 19. Sea Gull D.  Egyesült Királyság 75
1942. december 14. Etna  Svédország 2619
1943. február 3. Rhexenor  Egyesült Királyság 7857

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • WW: U-217. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 13. 
  • WW1: Sea Gull D.. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 13. 
  • WW2: Etna. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 13. 
  • WW3: Rhexenor. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 13.