Twixter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Twixter egy neologizmus, amely a fiatal felnőttek új generációját írja le Amerikában és más iparosodott országokban, akik bizonyos értelemben csapdába estek a serdülőkor és a felnőttkor között. Ez a nyugati neologizmus némileg analóg a japán parazita szingli kifejezéssel.

Jellemzésük[szerkesztés]

A twixterek jellemzően fiatal felnőttek, akik a szüleikkel élnek, vagy egyébként anyagilag nem függetlenek. Ha dolgoznak is, gyakran bizonytalan és rosszul fizető állásuk van. Előfordulhat, hogy nemrég hagyták el az egyetemet vagy a középiskolát, vagy nemrég kezdtek karrierbe.

Média[szerkesztés]

A Time magazin megjelentetett egy cikket a "Twixter generáció: Young Adults Who Won't Grow Up" címen 2005 januárjában a Twixterekről, reflektorfénybe helyezve ezt a viszonylag ismeretlen demográfiai csoportot.[1] A cikk a felső- és középosztálybeli Twixterekre összpontosított, akiknek szülei el tudták őket tartani. A cikk nem tett különbséget a szüleik segítségével egyedül élők és a szüleikkel együtt élők között, és nem tett említést a más társadalmakban a NEET-ekhez és a freeterekhez hasonló, alacsonyabb osztályba tartozó Twixterekről sem. Párhuzamok más társadalmakban

A twixterek megjelenése nem teljesen új, mivel hasonló más iparosodott társadalmakban megfigyelhető társadalmi jelenségekhez. Az 1980-as és 1990-es évek óta Japánban is megfigyelhető a fiatal népesség egy olyan parazita szinglik vagy freeterek szegmensének növekedése, akik otthon élnek és igénytelen munkát végeznek. A Hodo-Hodo zoku olyan munkavállalók, akik a stressz minimalizálása és a szabadidő maximalizálása érdekében kerülik az előléptetést. Hasonlóképpen, Európában az 1990-es évek óta egyre nő a NEET, azaz az "oktatásban, foglalkoztatásban vagy képzésben nem résztvevők" száma.

2007 októberében Tommaso Padoa-Schioppa volt olasz gazdasági és pénzügyminiszter a húszas éveikben járó, még családjukkal élő embereket bamboccioninak ("nagy, buta fiúk") nevezte,[2] ami vitát váltott ki az olasz médiában. Az újságok számos olvasói levelet kaptak, amelyekben az olvasók személyesen sérelmezték, és rámutattak, hogy az illető keveset tud a huszonéves olaszok jelentős részének helyzetéről, akik körülbelül havi 1000 euróból élnek, és nem engedhetik meg maguknak, hogy elhagyják a szülői házat.[3] Hasonló eset Spanyolországban is megfigyelhető, ahol a mileurista kifejezéssel illetik az 1000 eurós fizetésből (mil euró) élő fiatalokat.[4] Görögországban a minimálbér 700 euró, és a görög média népszerűsítette a "700 eurós generáció" kifejezést. Ez a generáció a görög adósságválsághoz vezető körülmények között alakult ki, és részt vett a 2010-2011-es görögországi tüntetéseken.[5]

Források[szerkesztés]

  1. Grossman, Lev. „Grow Up? Not So Fast”, Time , 2005. január 16.. [2013. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. október 4.) 
  2. «Mandiamo i bamboccioni fuori di casa» . Corriere della Sera
  3. Il bamboccione Archiválva 2011. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  4. Article in El País
  5. http://www.dw-world.de/dw/article/0,,15117098,00.html

További információk[szerkesztés]