Turzófalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Turzófalva (Turzovka)
Kaple Panny Marie na Živčákově hoře.JPG
Turzófalva címere
Turzófalva címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásCsacai
Turisztikai régióFelső-Vágmente
Rang város
Első írásos említés 1592
Polgármester Ľubomír Golis
Irányítószám 023 54
Körzethívószám 041
Forgalmi rendszám CA
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség7559 fő (2017. dec. 31.)[1]
Népsűrűség223 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság522 m
Terület34,91 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Turzófalva (Szlovákia)
Turzófalva
Turzófalva
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 24′ 20″, k. h. 18° 37′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 24′ 20″, k. h. 18° 37′ 30″
Turzófalva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Turzófalva témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Turzófalva (1899-ig Turzovka, szlovákul Turzovka) város Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Csacai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Csacától 14 km-re délnyugatra a Kiszuca partján fekszik, a Jablunkai-hegység és a Nyugati-Beszkidek vonulataitól körülfogva, 471 méteres tengerszint feletti magasságon.

Története[szerkesztés]

A Kiszuca folyó völgyének egyik legősibb településeként 1580-ban a vlach jog alapján „locum Predmér“ azaz Predmér helyén alapították a falut, nevét az egykor a közeli Nagybiccsén birtokos Thurzó családról kapta. Első írásos említése 1592-ből származik, a nagybiccsei uradalomhoz tartozott. A település kiváltságait rögzítő alapító okiratát a település határleírási jegyzőkönyvével Thurzó György nádor írta alá 1602-ben. Története során „Turzovka, Turzofalva, Turzovafalva, Turzowa, Turzovilla, Turczowka” alakban is szerepel a különböző oklevelekben. Első evangélikus templomát is Thurzó György építtette 1614-ben. Thurzó György 1616-ban bekövetkezett halála után fia Imre a birtokot Eszterházi Miklósnak adta zálogba, majd 1649-ben Illésházy Gábor, majd 7000 aranyért a Berényi család zálogbirtoka lett. 1674-ben a Thurzók visszatértek a katolikus hitre, ezzel együtt a település temploma és lakossága is katolikus lett. 1720-ban 8 malom működött a településen. 1759-ben a régi helyén felépült az új templom. 1784-ben 864 házában már 4832 lakos élt. 1828-ban 964 háza és 6569 lakosa volt. Lakói állattartással, faárukészítéssel, drótozással, erdei munkákkal foglalkoztak.

1866 augusztusában a porosz-osztrák háború előtt Bismarck porosz miniszterelnök engedélyével létrehozott magyar légió 1500 tagja Klapka György vezetésével a falu határáig nyomult előre, bízva egy új magyarországi felkelés kitörésében. A környékbeli szlovák lakosság és a felvidéki birtokosok közönye folytán kísérletük nem járhatott sikerrel, a falu előtt őket utolérő egyik porosz tiszttől pedig azt a tájékoztatást kapták, hogy külföldi összeköttetéseik fő útvonalát, a Jablunkai-hágót(wd) osztrák erők zárták le. A további beérkező katonai csapatok miatt a légió a visszavonulás mellett döntött, nagy kerülő után Morvaország irányában hagyták el a magyar területeket.[2]

A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Csacai járásához tartozott. A háború után lakói fazekassággal, zsindelykészítéssel, szövéssel foglalkoztak, de sokan dolgoztak idénymunkákon a közeli cseh birtokokon. A faluban fűrésztelep is működött. 1954-ben Dlhavölgy, Klokocsóvölgy és Kornyavölgy kivált a határából és önálló község lett.

A település 1958-59-ben csodás események színhelye. 1958. június 1-jén Matousch Laschut erdőőr egy felhőn a lourdes-i szűzhöz hasonló komoly tekintetű, parancsoló, de mégis mosolygó gyönyörű nőalakot látott, majd ezt követően 3 órás elragadtatásba esett. A férfi minden betegségéből meggyógyult és szent ember lett. Látomásáról csak 1958. szeptember 7-én számolt be, attól kezdve a látomás helye búcsújáróhely lett. A kommunista hatóságok az erdőőrt bolondnak nyilvánították és elmegyógyintézetbe zárták, azonban ez sem tudta megtörni. 1967 pünkösdjén négy csoda történt itt.

Turzófalvát 1968. január 1-jén városi rangra emelték, 1998-ban ünnepelték meg alapításának 400. évfordulóját. Ennek alkalmából emeltek emlékművet a Kiszuca völgye ősi mesterségének űzői, a drótosok tiszteletére, amely a város díszpolgárának, Miroslav Cipár szobrászművésznek az alkotása.

Vályi András szerint „TURCZOVKA. Tót falu Trentsén Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Kisucza vize mellett, közel Podisokához; határja magas helyen fekszik, földgye sovány, legelője, fája, és keresettye a’ lápozással van.”[3]

Fényes Elek szerint „Turzófalva, Thurzovka, tót falu, Trencsén vmegyében, szétszórva hegyekben. Morva és Sziléziával határos, ut. p. Csácza. Határa igen nagy, de a földek nem urbériek, hanem irtványok; uradalmi szántóföld van 154 hold, és 80 hold rét. Erdeje pusztuló félben. A föld minősége 3-ik osztálybeli, káposztát és burgonyát kivéve, más gabonát igen szüken, sőt őszit épen nem terem, hanem csak zabot és árpát. Éghajlata zordon, hideg, s e miatt a gyümölcs ritkán érhet meg. Népessége 7630 lélek, kik r. kath., és 150 héber. Kath. paroch. templom. Lakosai földmivelésből és zsindely faragásból élnek, de olly szegényül, hogy egész éven át tejbe vagy káposztába kevert burgonyából élnek; kenyér még a legjobb gazda házánál sem találtatik. A helységet a Kiszucza vize futja végig. Van itt egy szeszgyár, sörház, és cs. harminczadhivatal. Vasárnaponkint a nép összejövén, némileg vásár tartatik. Birja h. Eszterházy, s a bicsei uradalomhoz tartozik.”[4]

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 8434, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 7854 lakosából 7577 szlovák nemzetiségű volt.

2011-ben 7802 lakosából 7236 szlovák volt.

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1811-ben Ruzsicska János Miklós O.S.B. római katolikus pap, bencés szerzetes, egyetemi tanár.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1759-ben épült a korábbi templom helyén. Keresztútja 1880-ban készült.
  • Nepomuki Szent János szobra a 19. elején készült.
  • Beszkidek Népművészeti Ünnepség

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Archivált másolat. [2008. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 20.)
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Külső hivatkozások[szerkesztés]