Turjancsik Vaszil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Turjancsik Vaszil
Személyes adatok
Teljes név Turjancsik Vaszil Jurijovics
Születési dátum 1935április 17. (83 éves)
Születési hely Beregszentmiklós, Kárpátalja, Csehszlovákia
Állampolgárság Csehszlovákia csehszlovák (1935–1938),
Magyarország magyar (1939–1945),
Szovjetunió szovjet (1945–1991),
Ukrajna ukrán (1991–)
Magasság 178 cm
Testtömeg 75 kg
Becenév Vaskapitány
Poszt hátvéd/fedezet/csatár
Klubadatok
Mezszám 6-os
Junior klubok
Időszak Klub
1949 Szovjetunió Munkácsi Vörös Csillag[1]
19501953 Szovjetunió Munkácsi Szikra
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19531954 Szovjetunió Szpartak Uzsgorod[2] 00? 0(?)
19541956 Szovjetunió OBO Lvov[3] 044 0(1)
1957 Szovjetunió SZKA Lvov[4] 031 0(3)
19581959 Szovjetunió Szpartak Uzsgorod[5] 038 0(7)
19591970 Szovjetunió Dinamo Kijev[6] 308 (12)
1971 Szovjetunió Hoverla Uzsgorod 044 0(3)
Válogatottság
1959 szovjet Szovjetunió B 001 0(0)
1962-1964 szovjet Szovjetunió (olimpiai) 013 0(0)
Edzőség
Időszak Klub
1971 Szovjetunió Hoverla Uzsgorod
19851987 Szovjetunió Keramik Mukacsevo
19971999 Szovjetunió Karpati Mukacsevo
19982003 Szovjetunió Zakarpattya Uzsgorod asszisztens
2004–? Szovjetunió Zakarpattya Uzsgorod asszisztens és a sportklub elnökhelyettese
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Turjancsik Vaszil (ukránul: Василь Юрійович Турянчик, Vászily Jurijovics Turjáncsik, oroszul: Василий Юрьевич Турянчик, Vászilij Jurjevics Turjáncsik) Beregszentmiklós, Kárpátalja, Csehszlovákia (jelenleg Ukrajnához tartozik), 1935. április 17. –) kárpátaljai ruszin származású szovjet és ukrán labdarúgóhátvéd, -középpályás és -csatár, később labdarúgóedző. Négyszeres szovjet bajnok, háromszoros ezüstérmes és kétszeres kupagyőztes. A szovjet «B» labdarúgó-válogatott és az olimpiai csapat többszörös tagja. Minden idők legjobb ukrán válogatottjának és Kárpátalja szimbolikus labdarúgó válogatott-csapatának örökös tagja. Szovjet sportmester és érdemes sportmester.

Pályafutása[szerkesztés]

A kis Vaszil a csehszlovák érában, a Munkácshoz közeli Beregszentmiklós községben, földműves család ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot. Serdülőként kivette a részét a ház körüli munkából, szabadidejében pedig a labdát kergette. A középiskolai éveket követően Szolyván folytatta műszaki szakközépiskolai képzését, s a labdarúgás már akkor meghatározó szerepet játszott életében. Tanulmányai befejeztével hazatért és szakmájában helyezkedett el. Az akkor még mindig ifjú játékost 1951-ben beválogatták a kárpátaljai iskola-válogatottba és Kijevben léphetett pályára az országos bajnokságban. Otthon pedig több helyi és munkácsi csapat ismert trénerei is felfedezték a tehetségét. Az agilis és magabiztos csatár fejes góljaival hívta fel magára a figyelmet, s ez elég volt ahhoz, hogy 1953-ban az ungvári Szpartak-hoz igazoljon, mely akkoriban a szovjet bajnokság másodosztályában szerepelt. Az újoncnak nem volt sok ideje kibontakozni, mivel 1954-ben behívót kapott a seregbe. Lembergi sorkatonai szolgálata során a helyi Körzeti Tiszti-ház csapatában lépett pályára, amelyet 1956-ban átneveztek SZKA Lvov-ra. Ott a közismert Hrihorij Hrinin edző, egykori többszörös szovjet válogatott csatár vette szárnyai alá és vérbeli hátvédet faragott belőle: megtanította arra, hogyan kell igazán keményen védekezni.

Turjancsik ekkor még csak 22 éves volt. A leszerelését követően ismét az Szpartak Uzsgorod-nál folytathatta labdarúgó-karrierjét. Ám rövid idő után, 1959-ben sürgöny érkezett Kijevből, a nagynevű Dinamó-tól. Három kárpátaljai játékost: Havasi Andrást, Szabó Józsefet és magát Vaszilt próbajátékra hívták az angol Tottenham elleni barátságos mérkőzésre. Bár a Dinamo Kijev 2–1-es vereséget szenvedett, a három kárpátaljai, köztük Turjancsik bizonyított és maradt. Két év múlva pedig elnyerték az első aranyérmet a szovjet bajnokságban. A sikertörténet 10 évig íródott. Az eredményekhez több kárpátaljai labdarúgó is hozzájárult, köztük Turjancsik Vaszil. A szovjet bajnokság első osztályában ő összességében 308 hivatalos mérkőzésen lépett pályára és a számtalan elismerés mellett négy bajnoki címet (1961, 1966, 1967, 1968) és két kupagyőzelmet (1964, 1966) szerzett a Dinamó-val. Azon kevesek közé tartozott, akik a fővárosi klub csapatkapitányai lehettek (1965-1969), és akik nemzetközi porondon, a KEK- és a BEK-mérkőzéseken is kipróbálhatták magukat. Ebben az időszakban őt tízszer is felvették a ’’33 legjobb ukrán labdarúgó listájára’’ és három alkalommal a szovjet legjobbak közé, ebből egyszer az 1. számú listára. Mindemellett tanult és befejezte a Kijevi testnevelési főiskolát. Végül 1970-ben hazatért és még egy szezont játszott az akkor már Hoverlára átkeresztelt korábbi ungvári csapatában, amelyben befejezte profi-labdarúgói pályafutását.

Az aktív labdarúgás befejezése után labdarúgóedzői és csapatvezetői feladatokat vállalt különböző kárpátaljai kluboknál. Irányítói tevékenysége során a legnagyobb eredményeket a Hoverlánál érte el, amikor a csapat 1972-ben, többek között az ő eredményes felkészítésének köszönhetően, ukrán ezüstérmes lett. Emellett, a hetvenes és nyolcvanas években a munkácsi és az ilosvai labdarúgóiskolákban a fiatal tehetségek nevelésével is foglalkozott. A labdarúgás fejlesztése terén, a több mint fél évszázadon keresztül végzett kimagasló érdemeit elismerte az ország, amikor Ukrajna államelnökétől átvehette a Szolgálati érdemérem harmadik fokozatát.

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Nemzetközi labdarúgótornák

 Szovjetunió

 Ukrajna

  • ’’Szolgálati érdemérem’’ 3. fokozata: 2004

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A labdarúgócsapat edzője abban az időszakban Szabó Károly, híres kárpátaljai sportszakember volt
  2. Turjancsik Vaszilt Ungvárra az SK Rusj egykori kiválósága, Végh Bertalan hívta meg, és így ő lett az első profi-edzője
  3. A Lvovi Körzeti Tiszti-ház csapata
  4. A Szovjet Hadsereg Sportklubja Lvovban
  5. Az ungvári Szpartak-ban a fiatal Turjancsikot Kárpátalja első érdemes sportmestere, Mihalina Mihály edzette
  6. Turjancsik Vaszil tehetségének kibontakoztatását a kijevi Dinamó-ban a szintén kárpátaljai Komán Mihály is segítette, aki éppen 1959-ben hagyott fel az aktív labdarúgással és edzői pályára lépett

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Fedák László. Kárpátalja a sporteredmények tükrében (43., 52., 57., 116., 117. és 137. oldal). Ungvár: Karpati (1994)  (ukránul)
  • Krajnyanica Péter. A kárpátaljai labdarúgás története (95., 96., 100., 107. és 199. oldal). Ungvár: Karpati (2004)  (ukránul)
  • Mihalina László. Otthon minden kő megsegít... (98., 99., 102. és 105. oldal). Vác: Kucsák Könyvkötészet és Nyomda (2011) 

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Wasyl Turianczyk című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.