Tugan Tajmurazovics Szohijev

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tugan Szohijev
Szohijev 2012-ben, Berlinben
Szohijev 2012-ben, Berlinben
Életrajzi adatok
Születési név Tugan Tajmurazovics Szohijev
Született 1977. október 21. (42 éves)[1]
Ordzsonikidze
Iskolái Szentpétervári Konzervatórium
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Díjak Medal of the Order "For Merit to the Fatherland" I class
Tevékenység karmester
A Wikimédia Commons tartalmaz Tugan Szohijev témájú médiaállományokat.

Tugan Tajmurazovics Szohijev (oszét nyelven Сохиты Таймуразы фырт Тугъан, oroszul Туган Таймуразович Сохиев; Ordzsonikidze, 1977. október 21. –) oszét származású orosz karmester.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Tugan Szohijev 1977-ben született Ordzsonikidzében, a mai Vlagyikavkazban. Mérnök és tanár szülei bátorítására hétévesen zongoratanulmányokba kezdett, majd Anatolij Briszkin hatására a karmesterséggel próbálkozott. Az Ordzsonikidze Művészeti Iskolában Briszkinnél tanult, és 17 évesen bemutatkozhatott az Észak-Oszétia Állami Filharmonikus Zenekar élén, majd a szentpétervári Rimszkij-Korszakov Konzervatóriumban, Ilja Muszinnál folytatta tanulmányait. Muszin 1999-ben meghalt, és Jurij Tyermikanov vette át az osztályt. Szohijev 2001-ben végzett a konzervatóriumban.

Az első operabemutatója 2002-ben Izlandon volt, Puccini Bohéméletét vezényelte. E produkciója nyomán, 2003-ban lett a Walesi Nemzeti Opera zeneigazgatója, ötéves szerződéssel. Átvette a Don Giovannit, a Parasztbecsületet és a Bajazzókat. 2003-ban az Anyeginnel debütált a Metropolitan Operában. Ez lett első saját bemutatója Walesben is, Amanda Roocroft volt Tatyjana, Vlagyimir Moroz Anyegin, Marius Brenciu Lenszkij, Brindley Sherratt Gremin. A walesi együttműködés nem volt hosszú életű, Szohijev 2004 augusztusában, együttműködési problémákra hivatkozva lemondott. 2003-ban a Londoni Filharmonikus Zenekart vezényelte, Rachmaninov 2. szimfóniáját adták elő. 2004-ben Prokofjev Három narancs szerelmesét vezényelte az Aix-en-Provence-i fesztiválon, majd sikert aratott Luxemburgban és a madridi Teatro Realban is. 2008-ban az Orchestre National du Capitole de Toulouse vezető karmestere és művészeti vezetője lett, de ezt megelőzően 2005-től már a zenekar fő vendégkarmestere és művészeti tanácsadója volt. Párizsi bemutatkozásuk után megkapta a Francia Kritikusok Szövetségétől a „Révélation musicale de l'année” elismerést. 2006-ban a hustoni Gradnd Operában mutatta be – nagy sikert aratva – a Borisz Godunovot. Mindezek mellett 2005-től folyamatosan közreműködik a szentpétervári Mariinszkij Színház előadásain, ahol bemutatta – többek között – Rossini Reimsi utazását, Bizet Carmenjét és Rimszkij-Korszakov Szaltán cárját. Számos koncertet adott Franciaország, Németország, Ausztria, Horvátország, Spanyolország, Kína és Japán különböző városaiban, Bécsben, Ljubljanában, Zágrábban, San Sebastianban, Valenciában.

2010-től 2016-ig a Deutsches Symphonie-Orchester Berlin karmestere és művészeti igazgatója volt, 2014 januárjában pedig a moszkvai Bolsoj zeneigazgatója lett. Itt olyan műveket mutatott be, mint a Borisz Godunov, a Faust elkárhozása, a Katyerina Izmajlova, a Hópelyhecske, A pszkovi lány, a Così fan tutte, A sevillai borbély.

Mindemellett koncertezik a világ számos városában, utazó karmesterként olyan zenekarok élén állt, mint például a Chicagói Szimfonikus Zenekar, a Londoni Szimfonikus Zenekar, a Philadelphia Orchestra, a Lipcsei Gewandhaus Zenekar, a Bécsi Filharmonikusok és a Berlini Filharmonikus Zenekar. Vendégkarmesterként közreműködött az Orchestre National de France, a DSO Berlin, a RAI Torino, a Finn Rádió Zenekara, az Oslói Filharmonikusok, a Royal Concertgebouw, a Müncheni Filharmonikusok, a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekara, a Bournemouth Symphony, a Milánói Scala Zenekara, a müncheni Bayerische Staatsoper zenekara, az Accademia Nazionale di Santa Cecilia zenekara, az NHK Symphony és az Orosz Nemzeti Filharmonikusok koncertjein.

Felvételei[szerkesztés]

Megjelenés Tartalom Zenekar Kiadó
2004 Prokofjev: A három narancs szerelmese [élő, videó] Europa Chor Akademie, Mahler Chamber Orchestra Bel Air Classiques
2006 MuszorgszkijRavel: Egy kiállítás képei; Csajkovszkij: 4. szimfónia Orchestre National Du Capitole De Toulouse Naïve
2007 Prokofjev: Péter és a farkas; Ljadov: Baba Jaga, Az elvarázsolt tó, Kikimora;
Rimszkij-Korszakov: Két részlet a Mese Szaltán cárról-ból (A három csoda, A dongó)
Orchestre National Du Capitole De Toulouse,
Valérie Lemercier
Naïve
2011 Prokofjev: 2. hegedűverseny; Rachmaninov: Szimfonikus táncok Orchestre National Du Capitole De Toulouse,
Geneviève Laurenceau
Naïve
2011 Csajkovszkij: 5. szimfónia; Sosztakovics: Ünnepi nyitány Orchestre National Du Capitole De Toulouse Naïve
2011 Jewels: George Balanchine Choreography [videó] Mariinsky Theater Orchestra Mariinsky
2013 Stravinsky: A tűzmadár; Tavaszi áldozat Orchestre National Du Capitole De Toulouse Naïve
2013 Két CD-s kiadás, a 2007-es és a második 2011-es kiadás anyagával Orchestre National Du Capitole De Toulouse Naïve
2014 Rimszkij-Korszakov: Rettegett Iván [élő] Deutsches Symphonie-Orchester Berlin Sony Classical
2015 A Flight through the Orchestra: Brahms: 2. szimfónia [videó] Deutsches Symphonie-Orchester Berlin EuroArts
2016 Prokofjev: 5. szimfónia; Szkíta szvit Deutsches Symphonie-Orchester Berlin Sony Classical
2017 Prokofjev: Kizsé (Tetik) hadnagy szvit; 1., „Klasszikus” szimfónia; 7. szimfónia Deutsches Symphonie-Orchester Berlin Sony Classical
2019 Waldbühne 2019: Midsummer Night Dreams [videó] Berlin Philharmonic Orchestra,
Marianne Crebassa
EuroArts
2020 Sosztakovics: 8. szimfónia Orchestre National Du Capitole De Toulouse Warner Classics

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tugan Sokhiev című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]