Hosszúlábú poszáta
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Trichocichla rufa Reichenow, 1890 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hosszúlábú poszáta témájú rendszertani információt. |
A hosszúlábú poszáta vagy rigóposzáta (Trichocichla rufa) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tücsökmadárfélék (Locustellidae) családjába tartozó faj.
Korábban egy szemétkosár-taxonba, az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjába sorolták, de az új besorolás szerint az új tücsökmadárfélék (Locustellidae) családba tartozik.
A faj fidzsi neve manu kalou, melynek jelentése „szellemmadár”.
Elterjedése, alfajai[szerkesztés]
A Fidzsi-szigetek endemikus madárfaja. A szigetország mindkét nagy szigetén megtalálható. A Trichocichla rufa rufa alfaj Viti Levu szigetének 800 és 1000 méteres magasságban található hegyi erdőségeiben honos. Elsősorban ott figyelték meg, ahol dús aljnövényzet található az erdőkben. Másik alfaja, a Trichocichla rufa cluniei hasonló körülmények között él, egy jóval kisebb területen, Vanua Levu szigetén.
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 19 centiméter, súlya 24 gramm. Fején egy jól kivehető fehér csík látható, mely csőrétől egészen a tarkójáig tart. Feje barna. Testének felső része, szárnyai és farka rozsdabarna, hasa fehéres színű. Feltűnően hosszú lábai (melyről nevét is kapta) rózsaszínesek. Farka hosszú és a vége kihegyezett.
Életmódja[szerkesztés]
Életmódja kevéssé ismert. Elsősorban talajlakó életmódú faj. Röpte gyenge. A talajról különböző ízeltlábúakat szed össze.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
2003-ig a faj csupán négy múzeumi példányról volt ismert, melyeket 1890 és 1894 között gyűjtöttek be Viti Levu szigetén. Meg nem erősített beszámolók szerint láttak egyedeket 1967-ben, 1973-ban és 1991-ben is. A Trichocichla rufa cluniei alfaj típuspéldányát 1974-ben fogta be Frederick Kinsky ornitológus Vanau Levu szigetén. Azóta azonban nem bukkantak ennek az alfajnak a nyomára, így feltételezhető, hogy kipusztult. Az alapfaj egy újabb populációját 2003-ban fedezte fel a BirdLife International kutatócsapata a Viti Levu szigeten levő Wabu rezervátumban. Az intenzív terepmunka eredményeként 2003 és 2005 között találtak 12 párt a szigorúan védett Wabu rezervátumban, és 7 további egyedet azon kívül. Ekkor sikerült először fiatal, még nem kifejlett madarakat megfigyelni.
A faj ilyen nagy mértékű megritkulásának fő okai az erdőirtás és a szigeteken meghonosodott emlősök, így házi patkányok, a patkányok irtására megtelepített jávai mongúzok és az elvadult házi macskák általi vadászat. Jelenlegi összpopulációja nagyon kicsi, becslések szerint 50 és 250 egyed között lehet az össz egyedszám. A természetvédelmi munkálatoknak köszönhetően állománya úgy tűnik stabil, így a nagyon kis egyedszám ellenére természetvédelmi besorolása „csak” „veszélyeztetett”.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Langbein-Buschsänger című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.) (angolul)
- ↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.) (angolul)
- ↑ Birdlife.org: BirdLife International (angolul)
- J. Del Hoyo, A. Elliot, David A. Christie (Hrsg.): Handbook of the Birds of the World. Band 11: Old World Flycatchers to Old World Warblers. Lynx Edicions 2006, ISBN 849655306X
- H. Douglas Pratt, P. Bruner und D. Berrett: The Birds of Hawaii and the Tropical Pacific. Princeton University Press, Princeton 1987, ISBN 0-691-08402-5
