Trópusi bálna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Trópusi bálna
Bryde´s whale.jpg
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Cetek (Cetacea)
Alrend: Sziláscetek (Mysticeti)
Család: Barázdásbálna-félék (Balaenopteridae)
Nem: Balaenoptera
Faj: B. edeni
Tudományos név
Balaenoptera edeni
Anderson, 1879
Elterjedés
Balaenoptera brydei range.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Trópusi bálna témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Trópusi bálna témájú médiaállományokat és Trópusi bálna témájú kategóriát.

A trópusi bálna (Balaenoptera edeni) mind méretében, mind kinézetében nagyon hasonlít a tőkebálnához, ami gyakran a két faj összekeveréséhez vezetett. Távolról csak egy-két különbség látható: a trópusi bálna légzése és felemelkedései szabálytalanabbak, és a tőkebálnától eltérően, gyakran hajlítja meg a farktörzsét merülés előtt. Összetéveszthető a csukabálnával és a közönséges barázdásbálnával is, de a trópusi bálna fejtetőjén jellegzetes módon 3 hosszanti gerinc húzódik, míg a család többi tagjánál csupán egy. Egyes területeken két változatát lehet elkülöníteni: az egyik a nyílt vizekben él és részben vándorol, a másik pedig partközeli előfordulású és egész évben egy helyben marad. A két forma szaporodási viselkedése is eltér kissé, továbbá a nyílt tengeri állatok általában nagyobbak, több rajtuk a forradás, sziláik szélesebbek és hosszabbak. A Salamon-szigetek környékén "törpe" formák is élnek a Csendes-óceánban. Egyes populációit megritkította a bálnavadászat. A 90 000-es egyedszám csak durva becslés.

Előfordulása[szerkesztés]

Ismert előfordulási helyei az északi szélesség 40°-a és a déli szélesség 40°-a közé esnek, de kiterjedhetnek magasabb szélességekre is, ahol meleg víz áramlások vannak. Mivel a 20 °C körüli hőmérsékletet kedveli, ezért leggyakoribb a trópusi és szubtrópusi területeken az északi és déli szélesség 30°-a között. eloszlása nem egyenletes, helyenként nagy számban fordul elő mint pl. Dél-Afrika, Sír-Lanka, a Fidzsi-szigetek és Nyugat-Ausztrália körül. A nyílt tengeri állatok rövidebb távolságokra vándorolnak, de nem ismert migrációjuk a magasabb szélességi körök felé. Régebbi adataik rossz határozáson alapulnak, összekeverték a közönséges barázdásbálnával.

Viselkedése[szerkesztés]

Kevéssé ismert faj. Elég kíváncsi, megközelíti a csónakokat, körülöttük, vagy mellettük úszkál. Néha teljesen kiugrik a vízből. Táplálkozás közben jellemző módon hirtelen változtat irányt a víz alatt és a felszínen egyaránt, úszása inkább egy jókora delfinére emlékeztet, mintsem bálnáéra. Egész évben táplálkozik. Légvételei ritkán szabályosak, de általában 4-7 lélegzést követ egy hosszabb, legfeljebb 8 perces (általában 2 percnél rövidebb) merülés, képes azonban tovább is a víz alatt maradni. Laza csoportjaik sok négyzetkilométert kóborolhatnak be. Amikor két rövidebb merülés között a felszínre jön, ritkán látható belőle több a fejtetőnél, melymerülés előtt viszont gyakran látható a hátúszó.

Feje[szerkesztés]

A trópusi bálnát közelebbről nézve nehéz eltéveszteni, mert fejtetőjén három hosszanti, párhuzamos gerinc húzódik, míg a többi barázdásbálnának csak egy. A 3 gerinc rendesen 1–2 cm magas, de a két külső gerinc kiemelkedése változatos és egyes példányoknál egyiket vagy mindkettőt nehéz észrevenni a tengeren. A külső gerincek nem egészen érik el az orr csúcsát és a légzőnyílásokat, eltűnhetnek vagy különböző hosszúságú barázdává alakulnak. A barázdák egyes példányokról hiányozhatnak. A középső gerinc folyamatos.

Szilái[szerkesztés]

A trópusi bálna sziláinak alakja eléggé jellegzetes. Rövidek és szélesek, hosszuk legfeljebb 50 cm, szélességük kb. 19 cm és belső szegélyük enyhén homorú. A jól fejlett szilák száma rendesen 250-280 mindkét oldalon, de számos kezdetleges szilájuk is lehet, így számuk összesen elérheti a 365-öt. A két oldal szilái vagy palaszürkék az állkapocs két oldalán, a rostrum csúcsának közelében gyakran részben vagy egészben fehéres színűek (néha szürke csíkosak). A sörték hosszúak, merevek, simák, főként barnás vagy szürkés színűek.

Ugrása[szerkesztés]

A trópusi bálna ugrása egyes helyeken sokszor, másutt ritkán látható. Gyakran rövid ideig tartó, erőteljes gyorsúszás után figyelhető meg. Kivételes esetekben, egy állat egymás után sorban tucatszor is ugorhat (a Japán partok mentén, Ogataga- nál megfigyeltek egy példányt, amely egyfolytában 70 alkalommal ugrott), de 2-3 egymást követő ugrás nem ritka. A bálna többnyire majdnem függőlegesen, 70-90°-ban hagyja el a vizet, néha a levegőben meggörbíti a hátát és visszazuhanás közben el is fordulhat. Egyes állatok egész testükkel kiemelkednek a vízből, de gyakoribb, hogy a test hátulsó negyede (durván a hátúszó mögötti része) felszín alatt marad.

Páraoszlopa[szerkesztés]

A páraoszlop magas és keskeny, eléri a 3–4 m magasságot, egyetlen felhőt alkot, messziről gyakran nem látható tisztán.

Merülése[szerkesztés]

1. Az orr nagyon hegyes szögben tör át a felszínen (mélymerülés után meredekebb lehet).

2. A bálna kilélegzik (távolról ezt nem lehet látni) és testét kiegyenesíti. A szájvonal láthatóvá válik.

3. A légzőnyílások általában nem kerülnek elő, csak a hátúszó válik láthatóvá. A hosszú hát alacsonyan emelkedik ki a vízből.

4. A hátúszó általában csak akkor tűnik elő, amikor a légzőnyílások a felszín alá merültek.

5. A bálna erősen előre hajlik, hátát görbíti, felkészülve a mélymerülésre.

6. A faroktörzs a tőkebálnától eltérően, erősen meghajlik a merülés előtt.

7. A farokúszó ritkán (vagy egyáltalán nem) tűnik fel a felszínen, amikor a bána lemerül.

Határozó bélyegek[szerkesztés]

• 3 párhuzamos gerinc a fejtetőn

• feltűnő, sarlós hátúszó

• a bőr tarka lehet

• sötét hátoldal

• magas, keskeny, homályos páraoszlop

• merüléskor a faroktörzs görbülhet

• a farokúszó ritkán látható a víz fölött

• szabálytalan merülés

• gyakran kíváncsi

Egyéb információk[szerkesztés]

Élőhely: Part menti vizek, nyílt tengerek.

Egyedszám: Kb. 90 000

Csoportméret: Általában 1-2 (ritkábban 1-7), a táplálékdús területeken max. 30 fős laza csoportok.

Hátúszó Messze hátul.

Tápláléka: Halak, világító-(krill), vagy egyéb rákok.

Születési tömeg: 900 kg.

Felnőtt tömeg: 12-25 tonna.

Újszülött mérete: 3,4–4 m.

Felnőtt mérete: 12–15 m.

Források[szerkesztés]