Toyota Mirai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Toyota Mirai
Toyota Mirai (JPD20) IMG 5303.jpg
Gyártási adatok
Gyártó Toyota
Gyártás helye Tojota
Gyártás éve 2014
Kategória
  • executive car
  • üzemanyagcellás jármű
A(z) modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Üzemanyag hidrogén
Teljesítmény
Motor villanymotor
Teljesítmény 114 kW (154 LE)[1]
Hajtómű villanymotor
Toyota Mirai weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Toyota Mirai témájú médiaállományokat.

A Toyota Mirai az első sorozatgyártásba és kereskedelmi forgalomba került hidrogén alapú üzemanyagcellával meghajtott autó, amit a Toyota fejlesztett ki és hozott forgalomba 2014 végén Japánban.

Története[szerkesztés]

A Mirait a Toyota korábbi, FCV-nek nevezett, üzemanyagcellás tanulmányautójának tapasztalatai alapján alakították ki. Az autó nevének jelentése japánul jövő. 2014 decemberében került forgalomba Japánban[2], és ekkor a gyártó az amerikai és európai forgalmazás megkezdését 2015-re tervezte. 2015-re 700 Mirai legyártását vették tervbe.[3][4] 2015. októberéig a Toyota 350 Mirait értékesített világszerte és 2016-ra további 2000, 2017-re 3000 autó eladását tervezték.[5]

Az első Mirai modellek 2015. augusztusának elején érkeztek meg Európába, de az autó forgalmazása csak azokban az európai országokban kezdődhetett meg ahol létezett hidrogén töltőállomás: Nagy-Britanniában, Németországban és Dániában. A gyártó 50-100 európai eladásra számított 2017-ig.[6]

Működése[szerkesztés]

A gyártó által megállapított hatótávolsága 480 kilométer, de teszt során 502 kilométert is mértek.[7] Az autó üzemanyagcellái hidrogén felhasználásával állítanak elő elektromos áramot, ami villanymotort hajt meg. Az üzemanyagot két darab, összesen 122 literes tank tárolja, amelyek összesen 5 kilogramm hidrogén befogadására alkalmasak. Az üzemanyagcellát egy akkumulátor is kiegészíti, ami a fékezéskor keletkező energia tárolására szolgál.[1]

A rendszer előnye, hogy az üzemanyag utántöltése – az elterjedt belső égésű motorokhoz hasonlóan – mindössze néhány percet igényel. További előnye, hogy a belső égésű motorokkal szemben a rendszer szinte zajtalan, és károsanyag-kibocsátása nulla, mivel a hidrogén elégetése során égéstermékként csak víz keletkezik. Hátránya ugyanakkor, hogy a tartályok és akkumulátor térigénye miatt az autó méreteihez viszonyítva meglehetősen kis csomagtér marad.[1]

Az autó elterjedését nehezítette, hogy a hidrogén tankolásához szükséges üzemanyagtöltő állomások rendszere az autó kereskedelmi forgalomba hozatalakor a világ egyetlen országában sem létezett.[3][4]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]