Viaszszömörce
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_Futamurayama,_Toyoake_2012.JPG) Viaszszömörce
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Toxicodendron succedaneum (L.) Kuntze | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Viaszszömörce témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Viaszszömörce témájú médiaállományokat és Viaszszömörce témájú kategóriát. |
A viaszszömörce (Toxicodendron succedaneum), japánul Haze-no-ki(櫨の木), a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó fafaj, a lakkszömörce közeli rokona. Fő termőhelyei Japán és Tajvan hegyvidéki területei, de megtalálható Indiában (nagy valószínűséggel innen is származik), Kínában, Indokínában és Indonéziában is. A növényből kinyerhető lakknedvet, amely egy természetes eredetű fenolgyanta, már az őskor óta (az e tárgyban feltárt legkorábbi régészeti leletek 6000~7000 évesek)[1] használják különféle célokra ragasztóként, itatásra, felületkezelő anyagként. Ez az alapanyaga a Japán és Kína művészetében kiemelkedő helyet elfoglaló lakkmunkáknak is. Haszonnövényként azonban e fát elsősorban a terméséből nyerhető japánviaszért ültetik. Épp emiatt nevezik a növényt hagyományosan viaszfának.[2][3][4] A faggyúszömörce[5] név megtévesztő: a japánviasz növényi zsiradék, amelynek nincs köze a lemészárolt kérődzők, jobbára marhák és juhok kötőszöveteiből kinyert faggyúhoz, amely állati zsiradék. E növény Japánba csak a XVII. században került be, de gyorsan nagy gazdasági jelentőségre tett szert.[6]
Leírása[szerkesztés]
_a_K%C3%B6hler%27s_Medizinal-Pflanzen_c%C3%ADm%C5%B1_atlaszb%C3%B3l..jpg)
A viaszszömörce gyors növekedésű, tizenöt méteres magasságot is elérő, gyakran többtörzsű, terebélyes, lombhullató fa vagy cserje. Gyökérsarjakkal könnyen terjed. Kétlaki növény. Fiatal ágai szőrösek, később kopaszak, szürkésbarnák. Levele szárnyaló, 9-15 megnyúlt lándzsa alakú, száras levélkéje van, amely 5–12 cm hosszú, 2–6 cm széles, hegyes, alapja széles ívű, ép szélű. A levelek fonákja kezdetben szőrös, később megkopaszodik. A virágok nyáron, a levelek után nyílnak. A virágzat színe sárgásfehér, 15–20 cm hosszú, laza, függő ernyőben, levélhónaljban található az ágakon felhalmozva. A virágok ötszirmúak. A hímivarú virágokban öt porzó van. Csonthéjas termése apró kavics formájú, lapított, 5–15 mm méretű, sárgásbarna. Mivel lombozata ősszel élénk narancs és vörös színekben pompázik, ezért szívesen ültetik díszfaként.[7][8][9]
Felhasználása[szerkesztés]
Ázsiában elsősorban a termésének húsából kinyerhető japánviaszért,[10] de a fa megcsapolásával kinyerhető lakknedvért is haszonnövényként ültetik.
A japánviasz előállítása és felhasználása, jelentősége[szerkesztés]
A japánviaszt a viaszszömörce terméseiből hagyományosan a termések összezúzása és felfőzése után sajtolták. Manapság iparszerű előállítása oldószeres kioldással történik, például éterrel.
A japánviasz fehér, szürkésfehér színű, sűrű, kemény, magas (45-55 °C) olvadáspontú viasz.
Eredeti felhasználási területe a gyertyakészítés volt, és a mai napig is ebből készülnek a hagyományos japán templomi gyertyák.[11][12] Emellett japánviasz és kaméliaolaj keverékéből készül a bincuke-abura (鬢付け油), a japánok hagyományos hajformázó készítménye, melyet a szumóversenyzők a mai napig is használnak.
A kozmetikai iparban krémek, testápolók, ajakápoló, brillantin, szemceruza gyártására használják. A gyógyszer és élelmiszeriparban bevonó és fényezőanyagként alkalmazzák. Felületkezelő anyagok, autó és bútorviaszok alkotóeleme.
CAS-száma: 8001-39-6
A viaszszömörce a gyógyászatban[szerkesztés]
A viaszszömörce a hagyományos ázsiai gyógyászat egyik fontos növénye, számos betegség kezelésére használták, használják. Újabban széles körű kutatások folynak antibakteriális,[13] antioxidáns és rákellenes hatásainak[14] feltárására.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Masaharu Nagashima – Ken'ichi Kobayashi: The dating of lacquer samples. Rekihaku (a National Museum of Japanese History kéthavonta megjelenő magazinja), 143. sz. (2007. július 20.) arch Hozzáférés: 2014. november 5. (HTML)
- ↑ Brassai Sámuel: Bévezetés a világ', főld' és státusok' esmeretére. 1834. 69. o.
- ↑ Hunfalvy János: Japán és népe. In: Budapesti szemle. XIII. kötet. 1869. 183. o.
- ↑ A japáni viaszfa: [L’Apiculteur, 1896. augusztus, p. 316–317.]. Méhészeti Közlöny: az Erdélyrészi Méhész-Egylet szakközlönye, XI. évf. 9–10. sz. (1896) 244–245. o. Hozzáférés: 2014. november 5. (PDF)
- ↑ Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 242., 243., 480., 524. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
- ↑ Rhus succedanea L. In Peter Hanelt (eds.): Mansfeld’s Encyclopedia of Agricultural and Horticultural Crops. Berlin, Heidelberg, New York: Springer Verlag. 2001. 1059. o. ISBN 3-540-41017-1
- ↑ Ding Hou: Rhus succedanea. In C. G. G. J. van Steenis (ed.): Flora Malesiana, Series I., Volume 8., Part 3. Alphen aan den Rijn, The Netherlands: Sijthoff & Noordhoff International Publishers. 1978. 539. o. ISBN 90-286-0178-3 Hozzáférés: 2014. november 5. (biodiversitylibrary.org)
- ↑ Ming Tien-lu – Anders Barfod: Toxicodendron succedaneum. In Wu Zheng-Yi – Peter H Raven – De-Yuan Hong (eds.): Flora of China 11: Oxalidaceae through Aceraceae. St. Louis: Missouri Botanical Garden Press. 2008. 353. o. ISBN 9781930723733 Hozzáférés: 2014. november 5. (efloras.org)
- ↑ Rhus succedanea - L. pfaf.org (Plants For A Future) (angolul) (Hozzáférés: 2014. november 5.)
- ↑ Japanesisches Wachs. In Julius Wiesner: Die Rohstoffe des Pflanzenreiches: Versuch einer technischen Rohstofflehre des Pflanzenreiches, Bd. I. zweite, gänzlich umgearbeitete und erweiterte Auflage. Leipzig: Verlag von Wilhelm Engelmann. 1900. 538–540. o. (biodiversitylibrary.org)
- ↑ Using Mokuro Wax Obtained From the Fruit of the Haze Tree and Wicks Composed of Japanese Paper and Rushes, the Japanese Candle is Made of All-Natural Materials Native to Japan. murata.com (angolul) (Hozzáférés: 2014. november 5.)
- ↑ Alice Gordenker: Warōsoku. japantimes.co.jp (angolul) (2013. január 15.) (Hozzáférés: 2014. november 5.)
- ↑ Savitri Shrestha – Sundara Rajan Subaramaihha – Sujan Ganapathy Pasura Subbaiah – Ravi Shankara Birur Eshwarappa – Dhananjaya Bhadrapura Lakkappa: Evaluating the Antimicrobial Activity of Methonolic Extract of Rhus Succedanea Leaf Gall. BioImpacts, III. évf. 4. sz. (2013) 195–198. o. ISSN 2228-5660 doi Hozzáférés: 2014. november 5. (PDF)
- ↑ Sierra Rayne – Giuseppe Mazza: Biological Activities of Extracts from Sumac (Rhus spp.): A Review. precedings.nature.com (angolul) (Hozzáférés: 2014. november 5.) (PDF) kézirat (a publikált változat: Plant Foods for Human Nutrition, December 2007, Volume 62, Issue 4, pp. 165–175., doi=10.1007/s11130-007-0058-4, http://link.springer.com/article/10.1007%2Fs11130-007-0058-4.
