Toszkánai borutak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Toscana

Az egykori Toszkánai Nagyhercegséget (22 338 km², amelynek részei voltak: Arezzo, Firenze, Grosseto, Livorno, Lucca, Massa & Carrara, Pisa és Siena) 1861-ben csatolták Olaszországhoz, Az így létrejött Toszkána régió az ország egyik történelmi nevezetességekben és természeti szépségekben egyaránt gazdag vidéke. Az Appennini-félsziget északnyugati részén elhelyezkedő terület, az etruszkok ősi központja az Appenninnek völgyeiben terül el, a hegység védelmében az északi szelek elől, a Tirrén-tenger felől pedig meleg mediterrán éghajlat éri. A magasabb hegyek, a völgyek, amelyek északnyugatról délkeleti irányba metszik, és a domborzat fokozatos emelkedése számos eltérő mikroklímát alkot. Ez a változatos geológiai és termőföldi adottság magyarázza, hogy a különböző területeknek miért van olyan sok jó és kitűnő minőségű bora. Emellett a Chianti, Brunello és a mindenki által jól ismert fajták adnak nyomatékot e táj borkultúrájának.

Nevezetesebb települései[szerkesztés]

  • Firenze Olaszország egyik nagyvárosa, egyben Toszkána fővárosa és kulturális központja. Az Arno folyó két partján, annak gyönyörű völgyében elterülő város nagyon régi múltra tekint vissza. Hosszú ideig a Medici-család uralta. Számtalan történelmi és művészeti látványosságnak ad otthont. A várost a „reneszánsz bölcsőjeként” is emlegetik. Lakosainak számát 450 000 főre becsülik, emellett még 100 000 ember dolgozik itt. 1986-ban Európa kulturális fővárosa volt.
  • Pisa Toszkána megye érseki székhelye, az egyik legrégebbi itáliai város. A tengertől ma már nyolc kilométerre fekszik az Arno folyónál, amelyen több hídja is van. Többek között a Ponte di Mezzo, a Ponte alla Fortezza, a Ponte di Solferino, a Ponte di Ferro vagy a vasúti híd. 1881-ben 53 957, 1893-ban a becslések szerint 62 400, 2005-ben már 90 482 lakosa volt. Legfőbb látnivalója a pisai ferde torony.
  • Siena város a régióban, a hasonló nevű megye székhelye; három összefüggő dombon fekszik, Firenzétől 70 kilométerre. A nagy idegenforgalmat lebonyolító kereskedő- és iskolaváros lakóinak száma 54 498. Európa egyik legnagyszerűbb gótikus városa. Sienát a hagyomány szerint Senus, Romulus unokaöccse alapította.
  • San Gimignano a világörökség része, a tornyok városa, amelyet eredeti etruszk városfalak vesznek körül. A 13. századi román stílusú tornyok száma a város fénykorában elérte a 70-et. Ma 13 látható belőlük. A tornyok az egykor egymással szembenálló családok védelmére szolgáltak. Az autóforgalomtól szinte mentes a város, s az embernek az érzése, mintha a középkorban sétálgatna. Zeffirelli itt forgatta a „Napfivér, Holdnővér” című filmjét.
  • Monteriggioni San Giminanótól délkeletre található, szintén dombtetőre épült középkori település, amelyet szűk utcák, és aprócska házak jellemeznek. Ma egy rendkívül nyugodt kisváros. A főterén a 12. századi Santa Mária Assunta-templom a városka legfőbb látnivalója.
  • Arezzo legismertebb szülötte Arezzói Guidó, aki a szolmizáció feltalálója. Mint általában az etruszk eredetű városok, domboldalra épült, szintén középkori település. A dóm melletti ligetben találjuk Petrarca szülőházát. Vele szemben a polgármesteri hivatal várszerű, bástyatornyos épülete áll.
  • Cortona városka viszonylag épen maradt, mert időben szövetséget kötött Rómával. Így elkerülte a rómaiak és Etruria közötti háborút. A középkori városka házain épen maradtak a halottkiadó nyílások. Ezeket azután befalazták, hogy a halottak ne tudjanak visszatérni. A hegyek lábánál, a városka mellett sírkamrák állanak. A hegy tetejéről szép kilátás nyílik a szigetekkel tarkított Trasimeno-tóra, ahol i. e. 217-ben a karthágói Hannibál döntő győzelmet aratott a rómaiak felett.
  • Orvieto ugyancsak régi település, amelyet szintén meredek falú dombok vesznek körül. A város kacskaringós utcácskái szintén középkori eredetűek. Az etruszk műalkotások és Itália egyik legnagyobb román-gótikus dómjának falai mindig felkeltik a turisták figyelmét. A várost a 19. században épített siklón lehet megközelíteni. A sziklavárost a fennsík lábainál szállodák és lakóházak övezik. A sziklába vágott pincékben, föld alatti labirintusokban őrzik a környék lankáin termő szőlők híres borait.

A Toszkán borkultúra[szerkesztés]

Borkészítési módszerek[szerkesztés]

A geológiai adottságok és a termőföldek megművelésén kívül, a másik fontos minőségi tényező a borkészítési módszerek művészete. A kiváló készletek és az a többlet odaadás, ami máshol hiányzik a borkészítéshez, teszik a Toszkán borokat vezetővé a világpiacon.

Firenze, Pisa és Siena után fedezzük fel Volterrát, Arezzót, Luccát, vagy a Maremma-partot. Az etruszk kor[1] a rómaiak előttől, egészen a középkorig, majd a reneszánszig tartott. Sok település e helyek közül fontossá, gazdaggá és függetlenné vált az idők folyamán. Fejlesztették az öröklött szépség érzését, és vonzóvá tették a képzőművészek és építészek számára. Amit ők hagytak nekünk, az a leggazdagabb kulturális örökség Olaszországban, ennélfogva a világon is. Ilyen adottságok miatt, az olaszországi bortúrák egyúttal bevezetnek a művészetekbe, és a művészi élet megismerésébe is.

Toszkán táj

Firenze és dombjai[szerkesztés]

Firenze központjában egy rövid út során felfedezhetünk két kicsi kereskedő házat. A Carmignano borok, ismertek a könnyedségükről és a későbbi érlelődésükről. A keleti Montalbano dombjain termelik, etruszk emlékekben gazdag, és közel fekszik Leonardo da Vinci városához. A kevésbé kitűnő Chianti Rufina, Firenze keleti részén, rivalizál a Classico minőségével és erejével.

Ismertebb borászatok: Ambra, tenuta di Capezzana. Selvapiana, Bossi-Gondi.

A Chianti Classico területe a második legnagyobb szőlőtermesztő és bortermelő hely a világon, Bordeaux után. Átér Firenze és Siena között, és az befedi Arno, a Pesa és az Arbia folyók mellékét. A Classicót a Sangviose és a Canalio vörös szőlőjéből készült néhány évvel ezelőttig, valamint a fehér Trebbianóból és Malvasiaból. Most csak a vörös bogyókat szedik le, hogy kiválóbb finomságot érjenek el. A 250 elnevezésen és megjelölésen túl, eltérő területeket vannak, aminek eredményeképp a borok is különböző stílusúak, keményebbek, vagy inkább nagyon személyesek. A borokat, átlagosan a Chianti fölé minősítik.

Az északi Chianti Classico, a Greve közösség néhány idősebb termelővel, és a Panzano-övezet finomabbal és összetettebbel dicsekszik. Más körzetekben nemrég „született” meg az egyik korai legjobb, az IGT (Supertuscan) Tignanello. Közel Firenzéhez. Ezek a dombok széles választékot adnak az éttermekből és az ízléses, hagyományos parasztházak szállásaiból.

Ismertebb borászatok: Calcinaia, Cennatoio, Filigare, Fontodi, Isole e Olena, Monsanto.

Délen, a magasabb és meredekebb dombok miatt, kevésbé népesült be a terület. Gazdagabb erdőkben, és megőrizte a csodálatos kastélyok állapotát Rada, Castellina és Gaiole között. Ez a vidék ahol a finomabb minőségű Chianti-borokat először határozták meg és különböztették meg a korábbi durvább és egyszerűbb vöröstől. Nem véletlen, hogy itt dolgozták ki és vezették a Chianti előírásait Risasoli báró alapította pincészetben, a Brolio kastélyban, több mint két évszázaddal ezelőtt. A déli Chiantinak kevesebb kistermelője van, a legjobb borok a nagyobb földbirtokokról származnak, amelyek gyakran kisajátítják maguknak a fél falut. Néhány kastély és parasztház átalakult előkelőbb üdülőhellyé, amelyek ideálisak a kikapcsolódni vágyó vendégeknek.

Ismertebb borászatok: Bossi, Castellare, Felsina, Fonterutoli, Montegrossi, Montevertine.

A Vernaccia di San Gimignano borai[szerkesztés]

A Vernaccia a legfontosabb fehér bor a sok vörös között. Ansonica mellett és a vermentinos parttól származik. A legváltozatosabb bor, amelyet San Gimignanó-ban válogatnak, több mint hét évszázad óta. Még most is féltékeny (titkolózó) termelők vannak a várost határoló fal körül. Majdnem minden híresebb földbirtok San Gimignano egy-egy tornyánál látható.

Ismertebb borászatok: Cesani, Fontenidoli, Mormoraia, Panizzi, Pietraserena, Vagnoni.

Montepulciano nevezetes borai[szerkesztés]

Történelmi borvidék, hírneve a reneszánszig nyúlik vissza, amikor Montepulciano pompás borai népszerűek lettek a firenzei nemesek közt. A robusztus Prugnolo (Sangiovese) és Canaiolo keverék másik termelője manapság a nemes stílusnak, amelyet többre értékelnek külföldön, mint Olaszországban. Vagyis nem könnyed, inkább erősnek mondható. Lassan korosodó, amelyik talán jobban összeköthető a hagyományos olasz ízléssel és konyhával. Montepulciano csodálatos város a hegycsúcson, csodaszép reneszánsz épületekkel, nagyszerű kilátással, el titkolt ókori ásott pincékkel, idősebb nemes épületekkel a föld alatt, amelyet ízlésünknek megfelelően látogathatunk.

Ismertebb borászatok: Contucci, Cerro, Innocenti, il Macchione, Talosa.

A Brunello di Montalcino fajta[szerkesztés]

A Brunellót mint a Rosso fiatalabb bátyját, szigorúan csak a Montalcino közösségének termelik, ahol a szokásos elképzelés az alacsony szeszfokú bor csúcsra emelése. Kiváló minőségű bor keletkezett a késői 19. században, a Biondi Santi családnál. A sötét, testesebb Brunello, házasasítás nélküli, csak testes Sangiovese, és négy éves minimum érlelésű idejű. Manapság az egyik legjobbnak ismerik el a drágább, csúcs minőségű olasz vörös bort. Megdöbbentő a későbbi érlelődés lehetősége, a zamata összetett és kiegyensúlyozott.

Lehetetlen kevés ismert borászatot kiválasztani.

Etruszk part és Maremma[szerkesztés]

Az etruszk part nem csak a boráról ismert. Az egész környék Pisától az északi Grossetóig, továbbá Maremma a déli környék része és szomszédos dombjai is ismertek. Emellett a Cabernet a Sassicaián alapul, a másik történelmi Supertuscan, amelyik manapság egy borászati elnevezés, a Sangiovese borainak területe, Bolgherin, Montescudaión, Val di Cornián, Morellinón alapul. Ez az új határa a toszkán borkészítés új reneszánszának. A tengerparti területen kíváncsi utazók is előfordulnak. A csodaszép tengerpart, a meleg termálvíz, az elbűvölő etruszk és római vidék. Meleg, száraz klíma, erős, koncentrált vörös borok délies hangulattal. Tökéletesen párosítják a vadhúst a húsételekkel a maremmai konyhában. A jelenlegi toszkán éttermekben egyre inkább keverik a Tirréni tengeri konyhát a vermetinóival, az alacsonyabb borvidékekről származó borokat, a kissé sős, aromás Ansonica dell’Argentarióval.

Ismertebb borászatok: Mantellassi, Le Pupille, Poggio Gagliardo, Satta, Sorbaiano, Tua Rita.

Pisa és Lucca[szerkesztés]

E két várost aranykorukban carrarai márványból készült emlékművekkel gazdagon díszítették. A keresztes háborúk századában, mielőtt Firenze uralkodása elkezdődött volna Toszkánában. A pisai flotta keresztes vitézeket és kincseket szállított a Földközi-tengeren keresztül. Kevés, de említésre érdemes borászat van Colline Pisanéban, Colline Lucchesiben és Montecarlo körzetében. Kevéssé ismertek, de nagyon elégedettek a látogatók számával. Ez a környék a műértők úti célja, azoké, akik inkább a diszkrét és elegáns területét élvezik eme olasz tartomány borainak.

Ismert borászatok: Badia a Morrona, Ghizzano. Lucca: Buonamico, Greo, La Torre, Teso.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Közép-Európára vonatkoztatva, a korai vaskort nevezték így. A fennmaradt leletek között számos olyan tárgyat találtak, amelyeket a fejlett etruszk mű(szaki)ipar termékeinek tekintettek. Lindenschmidt még a bronzkori szerszámokat is etruriai gyártási központokból származtatta. Ma már a korai vaskor tárgyairól bebizonyosodott (ahol az itáliai hatás beigazolódott), hogy az etruszk kort megelőző emlékekkel állunk szemben. Etruszk korról csak Itáliára vonatkoztatva beszélünk, amely i. e. 900–500 közötti időszakra teszünk.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]