Torosz edesszai nagyúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Torosz edesszai nagyúr (örményül: Թորոս; ? – Edessza, 1098. március 9.) örmény nemes, bizánci hivatalnok, 1094–1098 között Edessza uralkodója.

Élete[szerkesztés]

Az örmény származású Torosz a bizánci udvar egyik legmagasabb rangú, „kuropalatész”[1] (örményül: կուրապաղատ) című hivatalnoka volt; valószínűleg ezzel is magyarázható, hogy a bizánci államvallást, a görögkeleti kereszténységet gyakorolta. Családjáról keveset tudni, bár Steven Runciman történész többször is megemlíti, hogy Torosz edesszai nagyúr feleségül vette a szintén ortodox keresztény örmény Gábor melitenei nagyúr egyik leányát.[2]

1094-ben az örmény nemes visszafoglalta a korábban egy török törzsfő által bevett Edessza városát. Torosz ekkor I. Maliksáh szeldzsuk szultán hűbérese volt;[3] de a város elfoglalása után nyomban megkísérelte azt saját uradalmának nyilvánítani. Ebben a fellegvárba beszállásolt török és örmény katonák voltak segítségére, a település nemessége ugyanis tiltakozott az önkényuralom ellen. Torosz edesszai nagyúrként megszilárdította hatalmát, és még a kilikiai örmény állam széthullása után is képes volt független maradni. A török helyőrséget kikergette a városból, amit így teljes mértékben az ellenőrzése alá vonhatott.[1] A bizánci császárok bizonyos fokig elismerték uralmának törvényes mivoltát; a környező török uralkodókat pedig az edesszai nagyúr ügyes politikával játszotta ki egymás ellen. A danismend törökökkel szemben segítségül hívta Alphilag törzsfőt, akit később megöletett.[4] Az örmény és a muszlim lakosságra egyaránt kivetett magas adók, valamint a nagyúr ortodox vallása tovább fokozták népszerűtlenségét.[5]

A folyamatos török támadásoknak azonban sem gazdagságával, sem ravasz külpolitikájával nem tudott huzamosabb ideig ellenállni, ezenfelül erőszakos kormányzási módszerei és idegen vallása miatt alattvalói is rendszeresen fellázadtak ellene. Emiatt 1098-ban az edesszai nagyúr az első keresztes hadjáratban résztvevő keresztes lovagokhoz folyamodott segítségért. Követek útján a városba hívatta az örményekkel már korábban is rokonszenvező Baudouin de Boulogne frank nemest, Bouillon Gottfried egyik fivérét. Az edesszai uralkodó küldöttjei és a keresztesek 1098. január 1-jén találkoztak Turbesszel várában.[5] Baudouin de Boulogne csak úgy volt hajlandó elfogadni Torosz meghívását, ha a korosodó uralkodó fiává fogadja és örökösévé teszi meg. Az edesszai uralkodó eredeti szándékai szerint mindössze zsoldosként fogadta volna fel a kereszteseket; mindazonáltal gyermektelenségéből fakadóan nem volt örököse, így – nem lévén más választási lehetősége – engedett a frank lovagnak. 1098. február 6-án érkezett meg a keresztes csapat a városba, ahol az uralkodó és a lakosság nagy lelkesedéssel fogadta őket. Torosz nagyúr azonnal törvényes fiává fogadta Baudouin de Boulogne-t az örmény hagyományoknak megfelelően: a frank lovag derékig meztelenre vetkőzött, az örökbefogadó apa egy két emberre szabott inget vett magára, amit ráhúzott a lovagra is, és meztelen mellkasukat egymáshoz dörgölték.[6] E szertartással Baudouin de Boulogne hivatalosan is az edesszai uralkodó törvényes fiává lett; a nagyúr felesége is elismerte őt gyermekeként.

Röviddel Baudouin de Boulogne megjelenése után összeesküvést szőttek Torosz nagyúr ellen. A történészek máig vitatják, hogy fogadott fiának volt-e tudomása a készülődő eseményekről, és ha igen, mekkora szerephez jutott bennük. 1098. március 7-én egy hirtelen megmozdulásként az uralkodó hivatalnokait elfogatták, majd a hercegi palota alá vonultak. A katonaság nem állt ki Torosz nagyúr mellett, fogadott gyermeke pedig a megadást tanácsolta neki. Az uralkodó ezt hajlandó is volt elfogadni azzal a kikötéssel, hogy szabadon távozhat feleségével Melitene városába az ottani örmény fejedelem udvarába. Annak ellenére, hogy Baudouin de Boulogne kezességet vállalt mostohaapja életéért, mégsem hagyták őt elmenni. Mikor a nagyúr ráébredt, hogy tulajdon palotájában tartják fogva, március 9-én az egyik ablakon át próbált megszökni.[4] A város lakosságából összeverődött tömeg azonban elkapta és széttépte.[4] Edessza koronája a nagyúr fogadott fiára szállt, aki felvette az edesszai grófi címet, létrehozva ezzel az első keresztes államot a Szentföldön.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Runciman 1999  160. oldal
  2. Runciman 1999  164. és 247. oldal
  3. Runciman 1999  70. oldal
  4. ^ a b c Runciman 1999  165. oldal
  5. ^ a b Pörtner 1985  236. oldal
  6. Runciman 1999  164. oldal

Források és irodalom[szerkesztés]

Felhasznált irodalom[szerkesztés]

  • Howarth, Stephen: A templomosok titka. Ford. Pálvölgyi Endre. (hely nélkül): Kossuth Kiadó. 1986. ISBN 9630928728  
  • Pörtner 1985: Pörtner, Rudolf: A Szent Sír hadművelet: A keresztes hadjáratok a legendákban és a valóságban (1095–1187). Ford. Mészáros Klára. Budapest: Európa Könyvkiadó. 1985.  
  • Read, Piers Paul: A templomosok. Ford. Majorossy Judit. (hely nélkül): Gulliver Könyvkiadó Kft. ISBN 9639232122  
  • Runciman 1999: Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története. Szerk. Veszprémy László–ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna. Budapest: Osiris Kiadó. 1999. ISBN 963379448X  

Kapcsolódó irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Előző uralkodó:
Buzán török törzsfő
Edessza uralkodója
1094–1098
Következő uralkodó:
I. Balduin edesszai gróf