Torosz edesszai nagyúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Torosz
Edessza uralkodója
Uralkodási ideje
10941098
Elődje Buzán török törzsfő
Utódja I. Balduin edesszai gróf
Életrajzi adatok
Született 11. század első fele
Elhunyt 1098. március 9.
Edessza

Torosz edesszai nagyúr (örményül: Թորոս; ? – Edessza, 1098. március 9.) örmény nemes, bizánci hivatalnok, 1094–1098 között Edessza uralkodója.

Élete[szerkesztés]

Az örmény származású Torosz a bizánci udvar egyik legmagasabb rangú, „kuropalatész”[1] (örményül: կուրապաղատ) című hivatalnoka volt; valószínűleg ezzel is magyarázható, hogy a bizánci államvallást, a görögkeleti kereszténységet gyakorolta. Családjáról keveset tudni, bár Steven Runciman történész többször is megemlíti, hogy Torosz edesszai nagyúr feleségül vette a szintén ortodox keresztény örmény Gábor melitenei nagyúr egyik leányát.[2]

1094-ben az örmény nemes visszafoglalta a korábban egy török törzsfő által bevett Edessza városát. Torosz ekkor I. Maliksáh szeldzsuk szultán hűbérese volt;[3] de a város elfoglalása után nyomban megkísérelte azt saját uradalmának nyilvánítani. Ebben a fellegvárba beszállásolt török és örmény katonák voltak segítségére, a település nemessége ugyanis tiltakozott az önkényuralom ellen. Torosz edesszai nagyúrként megszilárdította hatalmát, és még a kilikiai örmény állam széthullása után is képes volt független maradni. A török helyőrséget kikergette a városból, amelyet így teljes mértékben az ellenőrzése alá vonhatott.[1] A bizánci császárok bizonyos fokig elismerték uralmának törvényes mivoltát; a környező török uralkodókat pedig az edesszai nagyúr ügyes politikával játszotta ki egymás ellen. A danismend törökökkel szemben segítségül hívta Alphilag törzsfőt, akit később megöletett.[4]

A folyamatos török támadásoknak azonban sem gazdagságával, sem ravasz külpolitikájával nem tudott huzamosabb ideig ellenállni, ezenfelül erőszakos kormányzási módszerei miatt alattvalói rendszeresen fellázadtak ellene. Az örmény és a muszlim lakosságra egyaránt kivetett magas adók, valamint a nagyúr ortodox vallása tovább fokozták népszerűtlenségét.[5] Emiatt 1098-ban az edesszai nagyúr az első keresztes hadjáratban résztvevő keresztes lovagokhoz folyamodott segítségért. Követek útján a városba hívatta az örményekkel már korábban is rokonszenvező Baudouin de Boulogne frank nemest, Bouillon Gottfried egyik fivérét. Az edesszai uralkodó küldöttjei és a keresztesek 1098. január 1-jén találkoztak Turbesszel várában.[5] Baudouin de Boulogne csak úgy volt hajlandó elfogadni Torosz meghívását, ha a korosodó uralkodó fiává fogadja és örökösévé teszi meg. Az edesszai uralkodó eredeti szándékai szerint mindössze zsoldosként fogadta volna fel a kereszteseket; mindazonáltal gyermektelenségéből fakadóan nem volt örököse, így – nem lévén más választási lehetősége – engedett a frank lovagnak. 1098. február 6-án érkezett meg a keresztes csapat a városba, ahol az uralkodó és a lakosság nagy lelkesedéssel fogadta őket. Torosz nagyúr azonnal törvényes fiává fogadta Baudouin de Boulogne-t az örmény hagyományoknak megfelelően: a frank lovag derékig meztelenre vetkőzött, az örökbefogadó apa egy két emberre szabott inget vett magára, amit ráhúzott a lovagra is, és meztelen mellkasukat egymáshoz dörgölték.[6] E szertartással Baudouin de Boulogne hivatalosan is az edesszai uralkodó törvényes fiává lett; a nagyúr felesége is elismerte őt gyermekeként.

Röviddel Baudouin de Boulogne megjelenése után a városlakók összeesküvést szőttek Torosz nagyúr ellen. A történészek máig vitatják, hogy fogadott fiának volt-e tudomása a készülődő eseményekről, és ha igen, mekkora szerephez jutott bennük. 1098. március 7-én egy hirtelen megmozdulásként az uralkodó hivatalnokait elfogatták, majd az összeesküvők a hercegi palota alá vonultak. A katonaság nem állt ki Torosz nagyúr mellett, fogadott gyermeke pedig a megadást tanácsolta neki. Az uralkodó erre azzal a kikötéssel volt hajlandó, hogy szabadon távozhat feleségével Melitene városába az ottani örmény fejedelem udvarába. Annak ellenére, hogy Baudouin de Boulogne kezességet vállalt mostohaapja életéért, mégsem hagyták őt elmenni. Mikor a nagyúr ráébredt, hogy tulajdon palotájában tartják fogva, március 9-én az egyik ablakon át próbált megszökni.[4] A város lakosságából összeverődött tömeg azonban elkapta és széttépte.[4] Edessza koronája a nagyúr fogadott fiára szállt, aki felvette az edesszai grófi címet, létrehozva ezzel az első keresztes államot a Szentföldön.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Runciman 1999  160. oldal
  2. Runciman 1999  164. és 247. oldal
  3. Runciman 1999  70. oldal
  4. ^ a b c Runciman 1999  165. oldal
  5. ^ a b Pörtner 1985  236. oldal
  6. Runciman 1999  164. oldal

Források és irodalom[szerkesztés]

Felhasznált irodalom[szerkesztés]

  • Howarth, Stephen: A templomosok titka. Ford. Pálvölgyi Endre. (hely nélkül): Kossuth Kiadó. 1986. ISBN 9630928728  
  • Pörtner 1985: Pörtner, Rudolf: A Szent Sír hadművelet: A keresztes hadjáratok a legendákban és a valóságban (1095–1187). Ford. Mészáros Klára. Budapest: Európa Könyvkiadó. 1985.  
  • Read, Piers Paul: A templomosok. Ford. Majorossy Judit. (hely nélkül): Gulliver Könyvkiadó Kft. ISBN 9639232122  
  • Runciman 1999: Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története. Szerk. Veszprémy László–ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna. Budapest: Osiris Kiadó. 1999. ISBN 963379448X  

Kapcsolódó irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Előző uralkodó:
Buzán török törzsfő
Edessza uralkodója
1094–1098
Következő uralkodó:
I. Balduin edesszai gróf