Ugrás a tartalomhoz

Toronydaru

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Toronydaruk munkában Bécsben

A toronydaru az emelőgépek egyik típusa, amelyet jellemzően az építőiparban, magasépítési projekteknél alkalmaznak. Fő jellegzetessége a nagy emelési magasság és gémkinyúlás, amellyel építőanyagokat (pl. beton, acélszerkezetek, zsaluelemek) és berendezéseket mozgat egy fix telepítési pont körül. Szerkezete egy függőleges törzsből (toronyból) és egy arra merőleges, forgatható gémszerkezetből áll.

Felépítése és főbb részei

[szerkesztés]

A toronydaru egy moduláris felépítésű, helyszínen összeszerelt szerkezet. Fő komponensei a daruhíd, a futómacska, az emelőmű és a darupálya.

  • Alapozás: Masszív betontömb, amelyhez a daru törzsét rögzítik, és amely a gép stabilitását adja. Sínpályán mozgó daruknál az alapozást a sínek mentén alakítják ki.
  • Toronyelemek: Rácsos szerkezetű, egymásra helyezhető acél modulok, amelyek a daru magasságát képezik. A daru a projekt előrehaladtával, újabb toronyelemek beillesztésével képes növelni a magasságát (kúszódaru).
  • Forgómű: A torony tetején elhelyezkedő egység, amely a gémszerkezet 360 fokos elfordítását végzi.
  • Gém: A vízszintes szerkezeti elem, amelyen a teher mozgatását végző futómacska közlekedik. A gémmel ellentétes oldalon található az ellensúly, ami a teher nyomatékát egyenlíti ki.
  • Futómacska: A gémen mozgó kocsi, amely a horgot tartó acélkötelet ereszti le vagy húzza fel, és ezzel pozicionálja a terhet a gém mentén.
  • Kezelőfülke: A forgómű közelében elhelyezett fülke, ahonnan a darukezelő a gép mozgását irányítja.

Főbb típusai

[szerkesztés]

A toronydarukat a forgómű elhelyezkedése és a telepítés módja szerint csoportosítják.

Alsóforgású (önépítő) toronydaru

[szerkesztés]

Az alsóforgású daruknál a forgómű a toronyszerkezet alján helyezkedik el, és a teljes torony a gémmel együtt forog. Ezek a daruk gyakran önjáró alvázra vagy sínen mozgó szerkezetre vannak telepítve. Kisebb méretű képviselőik az önépítő toronydaruk, amelyek közúton egy egységként szállíthatók, és a telepítés helyszínén hidraulikus rendszerekkel, külső daru nélkül építik fel önmagukat. Jellemzően kisebb, néhány emeletes épületek, csarnokok építésénél alkalmazzák őket.

Felsőforgású toronydaru

[szerkesztés]

A felsőforgású daruk a legelterjedtebb típusok a nagyméretű építkezéseken. Itt a torony fix, és csak a tetején lévő gémszerkezet forog. Ezeket a darukat a helyszínen, elemekből szerelik össze, gyakran egy kisebb autódaru segítségével. Magasságuk a toronyelemek hozzáadásával növekszik, így felhőkarcolók építésénél is alkalmazhatók.

Billenőgémes toronydaru

[szerkesztés]

Speciális típus, ahol a gém nem vízszintes, hanem egy csukló körül fel-le billenthető. Ezt a megoldást sűrűn beépített városi környezetben használják, ahol a környező magas épületek vagy más daruk miatt nincs elegendő tér a gém körbefordulásához. A terhet itt a gém billentésével és a daru forgatásával pozicionálják, futómacska nélkül.

Üzemeltetés és biztonságtechnika

[szerkesztés]

A toronydaru üzemeltetése jelentős felelősséggel járó feladat, amely szigorú előírásokhoz kötött. A telepítés előtt geodéziai mérésekkel és talajmechanikai vizsgálatokkal biztosítják az alap stabilitását. A daru működését vezérlőrendszerek felügyelik, amelyek figyelik a szélsebességet, a teher súlyát és a gém nyomatékát, és túlterhelés vagy kritikus széllökések esetén letiltják a műveleteket.

A toronydaru kezelése Magyarországon hatóságilag elismert darukezelő szakképesítéshez kötött, amelyet kifejezetten a "Toronydaru" gépcsoportra kell megszerezni.

Források

[szerkesztés]

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
Commons:Category:Tower cranes
A Wikimédia Commons tartalmaz Toronydaru témájú médiaállományokat.