Torma Zsófia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Torma Zsófia
Torma Zsófia Sophie von Torma.jpg
Született 1832. szeptember 27.
Csicsókeresztúr
Elhunyt 1899. november 14. (67 évesen)
Szászváros
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar magyar
SzüleiTorma József
Foglalkozása régész
Kitüntetései a Babeș–Bolyai Tudományegyetem díszdoktora (1899. május 24.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Torma Zsófia témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Torma Zsófia (Csicsókeresztúr, 1832. szeptember 27.[1]Szászváros, 1899. november 14.) magyar ősrégész, Torma József (1801–1864) történész leánya, Torma Károly (1829–1897) régész, országgyűlési képviselő testvére, első magyar régésznő.[2] Van olyan forrás, amely szerint a világ első női régésze volt.[3]

Szászvárosban telepedett le, így Hunyad vármegye csigatelepeit kezdte tanulmányozni. 1875-ös budapesti ősembertani kongresszuson, Rómer Flóris felhívására Tordos őstelepét kezdte ásatni, ahol meglepő felfedezésekre jutott. A szerencsés kezdetet Déva közelében a jelzett völgyön, Nándor-Válya (hajdan Ság), Nándor s főleg a nándori barlang őstelepeinek kutatása követte. Téglás Gábor külön füzetet írt leleteiről.[4] 1876-ban külföldi tanulmányutakat tett, kétszer is részt vett a német antropológusok gyűlésein, ahol kiváló szakemberekkel konzultált, főként a szimbolikus díszítésű edények jelentőségéről.

Első felolvasásait az Erdélyi Múzeum-Egyesület, majd az 1881-ben Déván létrejött Hunyadvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat gyűlésein tartotta és e két társulat évkönyveiben közölte értekezéseit. 1899-ben királyi engedéllyel kapta meg a kolozsvári egyetem bölcsészdoktori oklevelét.

Részt vett a kolozsvári múzeum megalapításában s tagja lön számos anthropologiai és régészeti egyletnek. Leleteinek másodpéldá­nyait egyleteknek, iskoláknak ajándékozás daczára, hogy költséges buvárlatait mind idegen támogatás nélkül saját költségén végezé, — jótékony keze mindig tudott juttatni más nemes czélokra is. Iskolák építésére, kulturintézetekre mindig örömest áldozott s jószá­gán maga állított föl magyar népiskolát
– Vasárnapi Ujság - 29. évfolyam, 39. szám, 1882. szeptember 24.

Több tudományos és jótékonysági egyletnek is tagja volt. 10 387 darabból álló régészeti gyűjteményét halála után az Erdélyi Múzeum érem- és régiségtára őrizte.[5]

Főbb művei[szerkesztés]

  • 1879 Hunyadvármegye neolith-kőkorszakbeli telepek. Erdélyi Múzeum.
  • 1880 A nándori barlangcsoportozat. Erdélyi Múzeum, VII. évf. 6. sz. 153-171. old. és 7. sz. 206-209. old.
  • 1887 A római uralom előtti Dácziának planeta cultusáról. Erdélyi Múzeum.
  • 1894 Ethnographische Analogien. Ein Beitrag zur Gestaltungs- und Entwicklungsgeschichte der Religionen. Erdélyi Múzeum. (Ism. Liter. Centrablatt 10).
  • 1896 Hazánk népe ős mythosának maradványai. Deés.
  • 1897 A tordosi őstelep és hazánk népe ősmythosának maradványai (Hunyad vm. monográfiájában, Budapest.
  • 1902 Hunyad vármegye földjének története az őskortól a honfoglalásig, in: Hunyad vármegye monográfiája, Budapest.

Reprint kiadások[szerkesztés]

Irodalma[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.epa.hu/00900/00979/00118/pdf/EM-1899_16_10_664-668.pdf
  2. Élet és Tudomány, LXIX. évf. 15. sz. 2014. április 11. p. 462.
  3. Gizella, Novák Edit: A világ első régésznője, aki ráadásul magyar származású. naprakész.info. [2016. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 8.)
  4. V. ö. A kőkorszaki ember nyomai Hunyad vármegyében, a dévai főiskola 1877. Értesítője; Goos Károly, Berich über die Sammlung des Fräuleins S. T., Archiv des Vereins für Landesknnde Siebenbürgens
  5. Friedrich Klára: Torma Zsófia, egy asszony a magyar régészet szolgálatában
  6. Vasárnapi Ujság - 29. évfolyam, 39. szám, 1882. szeptember 24., epa.oszk.hu

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]