Torma Zsófia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Torma Zsófia
Torma Zsófia (Sophie von Torma)
Torma Zsófia (Sophie von Torma)
Született 1832. szeptember 27.
Csicsókeresztúr
Elhunyt 1899. november 14. (67 évesen)
Szászváros
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar magyar
Szülei Torma József
Foglalkozása régész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Torma Zsófia témájú médiaállományokat.

Torma Zsófia (Csicsókeresztúr, 1832. szeptember 27.[1]Szászváros, 1899. november 14.) magyar ősrégész, Torma József (1801–1864) történész leánya, Torma Károly (1829–1897) régész, országgyűlési képviselő testvére, első magyar régésznő.[2] Van olyan forrás, amely szerint a világ első női régésze volt. [3]

Szászvárosban telepedett le, így Hunyad vármegye csigatelepeit kezdte tanulmányozni. 1875-ös budapesti ősembertani kongresszuson, Rómer Flóris felhívására Tordos őstelepét kezdte ásatni, ahol meglepő felfedezésekre jutott. A szerencsés kezdetet Déva közelében a jelzett völgyön, Nándor-Válya (hajdan Ság), Nándor s főleg a nándori barlang őstelepeinek kutatása követte. Téglás Gábor külön füzetet írt leleteiről.[4] 1876-ban külföldi tanulmányutakat tett, kétszer is részt vett a német antropológusok gyűlésein, ahol kiváló szakemberekkel konzultált, főként a szimbolikus díszítésű edények jelentőségéről.

Első felolvasásait az Erdélyi Múzeum-Egyesület, majd az 1881-ben Déván létrejött Hunyadvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat gyűlésein tartotta és e két társulat évkönyveiben közölte értekezéseit. 1899-ben királyi engedéllyel kapta meg a kolozsvári egyetem bölcsészdoktori oklevelét.

Részt vett a kolozsvári múzeum megalapításában s tagja lön számos anthropologiai és régészeti egyletnek. Leleteinek másodpéldá­nyait egyleteknek, iskoláknak ajándékozás daczára, hogy költséges buvárlatait mind idegen támogatás nélkül saját költségén végezé, — jótékony keze mindig tudott juttatni más nemes czélokra is. Iskolák építésére, kulturintézetekre mindig örömest áldozott s jószá­gán maga állított föl magyar népiskolát
– Vasárnapi Ujság - 29. évfolyam, 39. szám, 1882. szeptember 24.

Több tudományos és jótékonysági egyletnek is tagja volt. 10 387 darabból álló régészeti gyűjteményét halála után az Erdélyi Múzeum érem- és régiségtára őrizte.[5]

Főbb művei[szerkesztés]

  • 1879 Hunyadvármegye neolith-kőkorszakbeli telepek. Erdélyi Múzeum.
  • 1880 A nándori barlangcsoportozat. Erdélyi Múzeum, VII. évf. 6. sz. 153-171. old. és 7. sz. 206-209. old.
  • 1887 A római uralom előtti Dácziának planeta cultusáról. Erdélyi Múzeum.
  • 1894 Ethnographische Analogien. Ein Beitrag zur Gestaltungs- und Entwicklungsgeschichte der Religionen. Erdélyi Múzeum. (Ism. Liter. Centrablatt 10).
  • 1896 Hazánk népe ős mythosának maradványai. Deés.
  • 1897 A tordosi őstelep és hazánk népe ősmythosának maradványai (Hunyad vm. monográfiájában, Budapest.
  • 1902 Hunyad vármegye földjének története az őskortól a honfoglalásig, in: Hunyad vármegye monográfiája, Budapest.

Reprint kiadások[szerkesztés]

Irodalma[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.epa.hu/00900/00979/00118/pdf/EM-1899_16_10_664-668.pdf
  2. Élet és Tudomány, LXIX. évf. 15. sz. 2014. április 11. p. 462.
  3. Gizella, Novák Edit: A világ első régésznője, aki ráadásul magyar származású. naprakész.info. (Hozzáférés: 2016. április 8.)
  4. V. ö. A kőkorszaki ember nyomai Hunyad vármegyében, a dévai főiskola 1877. Értesítője; Goos Károly, Berich über die Sammlung des Fräuleins S. T., Archiv des Vereins für Landesknnde Siebenbürgens
  5. Friedrich Klára: Torma Zsófia, egy asszony a magyar régészet szolgálatában
  6. Vasárnapi Ujság - 29. évfolyam, 39. szám, 1882. szeptember 24., epa.oszk.hu

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]