Tor Nessling

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tor Ragnar Nessling
Tor Nessing 1962-ben.
Tor Nessing 1962-ben.
Született 1901. szeptember 6.
Helsinki, Finnország
Elhunyt 1971. november 23. (70 évesen)
Helsinki, Finnország
Állampolgársága finn
Házastársa Greta Maria ("Maj") született Kock
Foglalkozása általános igazgató
Tisztség vezérigazgató
Iskolái Helsinki Műszaki Egyetem
Kitüntetései
  • vuorineuvos (1962)
  • Finn Oroszlán-rend Parancsnoka
  • Szabadság Keresztje, 3. osztály
  • Szabadság Keresztje, 4. osztály
  • Finn Fehér Rózsa Lovagja
  • Szabadság Éreme, 2. osztály
  • Téli Háború Emlékérme[1]

Tor Ragnar Nessling (1901. szeptember 6. – 1971. november 23.) finn iparos, vállalkozó és mérnök. Ő vezette közel négy évtizeden át a tehergépjármű-gyártó Suomen Autoteollisuus-t (SAT).[1]

1932-ben, röviddel a társaság alapítása után Nessling lett a SAT vezérigazgatója. Egy olyan korban fejlesztette az üzleti tevékenységet, amikor már csak kevesen hittek a finn autóiparban rejlő lehetőségben, és néhány évvel később ő lett a társaság főrészvényese. Nessling patriarchális megközelítéssel vezette a társaságot, amelyet ő alakított teherautó-, buszalváz-, vasútijármű- és terminálvontatótermelő üzemmé. Nessling elveszítette a részvénytöbbségét 1968-ban a vállalat egyesítése után, és 1970-ben visszavonult, majd a következő évben meghalt.[2]

Tanulmányai és karrierje kezdete[szerkesztés]

Nessling édesapja a mérnök John Nessling, édesanyja Greta Nessling született Grönholm. A Helsinki Läroverket för gossar och flickor koedukált gimnáziumban érettségizett 1920-ban, és tanulmányait a Helsinki Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán folytatta. Egyidejűleg geológiát hallgatott a Helsinki Egyetemen 1922–1924 között. Nessling 1924-ben végzett diplomás mérnökként. Ezután Svédországban, Angliában, Németországban és Amerikában utazgatott. 1926–1928 között Nessling három finn, importra gyártó autóüzemben, a Korpivaara & Hallaban, a Henry-Autoban és az Auto-Bilben dolgozott. A Munkkisaaren Autotalli ja Konepajában 1928–1929 között igazgatóként tevékenykedett, majd az Autovarikkóban volt vezető pozícióban 1929-1930 között.[1]

A Suomen Autoteollisuus megalapítása[szerkesztés]

1929-ben Nesslinget kinevezték az Autoteollisuus–Bilindustri buszkarosszéria-gyár műszaki igazgatójává.[1] Egy új iparágat akart az országa számára kifejleszteni, és még ebben az évben érdekelni kezdte a teherautó- és buszipar Finnországi elindítása. 1931-ben Az Autoteollisuus–Bilindustri egyesült egy másik karosszériagyárral, az Osakeyhtiö Autokoritehdas-szal. Az új társaság neve Suomen Autoteollisuus (Finn Autóipar) lett, és az igazgatója John Hellsten.[2] Gyakran mondják, hogy Nessling az SAT alapítója, de ez nem igaz; ezt az egyesülést Karl Arthur Nordgrén, Emil Anton Winckelmann és Lars Wilhelm Åberg szervezete meg.[3] Mindamellett a cég alapítása utáni évben Nesslinget kinevezték az SAT igazgatójává.[1]

Az egyik az első Sisúk: S-321 év 1932.

Autóipart alapítani majdnem a semmiből, a gazdasági világválság közepén lehetetlennek látszott, de Nessling határozott vezetése alatt megtörtént. A Sisu márkát választották, és az első 12 Sisu-jármű 1932-ben gördült ki a gyárból.[2] Habár a belföldi munka aránya először csak 20% volt,[1] Nessling eltökélte, hogy ezt jelentősen növelni fogja. Az egyik jól ismert mondása így hangzott: "Egy finn meg tud mindent csinálni, amit egy külföldi".[2] Az évtized végéig a Sisu-járművek már 40%-ban belföldiek voltak. Nessling próbálta meggyőzni a finn kormányt az autóipar növekedésében rejlő lehetőségekről; külön kiemelte a foglalkoztatási lehetőséget, és hogy a honvédelem szempontjából stratégiailag fontos lenne a finn befolyás alatt álló járműgyártás. Mindazonáltal a kormány figyelmen kívül hagyta az érveit, és fokozatosan csökkentette a nehézgépjárművek behozatali vámjait az 1930-as években, ami a versenyt megnehezítette. Ezenkívül, egyes SAT tulajdonosok kételkedni kezdtek a belföldi járműgyártás kilátásaiban. 1938-ban Nessling felajánlotta, hogy kivásárolja az SAT reszvényeit a Helsingin Osakepankki-ból. Olcsón megszerezte a részvényeket, de ahhoz, hogy elég pénze legyen, el kellett zálogosítania a felesége összes ingatlanját. Végül Nessling 80%-ban az SAT tulajdonosa lett.[1]

Második világháború és Yhteissisu[szerkesztés]

Az Yhteissisu-kézített Sisu S-22.

A második világháború új kihívásokat hozott, mert sok alkatrész beszerezhetetlenné vált. A belföldi munka arányát 90%-ra tudták emelni, de csak nagy erőfeszítések árán. Nagy előrelépés volt, amikor licenc alapján elkezdetek amerikai Hercules-motort gyártani. Az SAT fő ügyfelei a háború alatt a finn védelmi erők és más kormányzati intézmények voltak.[1] Az SAT egy új gyárat kezdett építeni Karisban, ahol kevésbé volt kitéve a szovjet légitámadásnak mint Helsinkiben. A termelési kapacitás nem volt elegendő a kereslet kielégítésére; 1942-ben a Honvédségi becslések szerint a következő években 7000 teherautóra és autóbuszra lett volna szükség. Nessling azt javasolta, hogy építsék a Karisi gyárat nagyobbra, mint eredetileg tervezték. Mindamellett az SAT anyagi és technikai forrásai korlátozottak voltak, és a befolyásos nehézgépjármű importőrök, akiket bizonyos politikai frakciók támogattak, azt gyanították, hogy a SAT ki akarja használni a háborút, hogy érdemtelen előnyt szerezzen, és erőfölényhez jusson a finn piacon.[4] A kormány egy olyan megállapodást javasolt, amely alapján az SAT részben állami tulajdonban lévő cég lett volna. Nessling kizárta ezt a lehetőséget, mert nem akarta, hogy az állam belefolyjon az SAT-be.[1] A B-terv egy másik társaság létrehozása volt, az állam és néhány jelentős finn cég támogatásával. Ez a vállalat, Yhteissisu, 1943-ban megalakult, és a vonakodó Tor Nesslinget tették meg vezérigazgatójává. Az Yhteissisu Vanajában, Hämeenlinna mellett kezdte el a Sisu tehergépkocsikat gyártani.[4] Azonban mielőtt a gyár alkalmassá vált a sorozatgyártásra, a háború véget ért. 1946-ban Nessling elhagyta a pozícióját a Yhteissisuban, arra panaszkodva, hogy a cég tulajdonosai nem támogatják. A Yhteissisu tehergépkocsi termelés át lett állítva a polgári piacra, és 1948-ban a vállalatot átnevezték Vanajan Autotehdas (VAT).[1]

Ekkorra Nessling egyre keserűbb volt a finn kormány felé. Először a belföldi nehézgépjármű-gyártással kapcsolatos elképzeléseit hagyták figyelmen kívül az 1930-as években. Ezután a kormány egy erős versenytárs létrehozását kényszerítette ki, amely a Nessling cége által kifejlesztett technológia felhasználásával alapozta meg magát. A politikusokból való kiábrándulása nyilvánvaló volt: amikor a kormány kedvező finanszírozási lehetőségeket ajánlott Nesslingnek az 1960-as években, ő azt válaszolta, hogy soha nem kért, és soha nem is fog kérni semmit sem a kormánytól.[1]

Az SAT háború utáni növekedése[szerkesztés]

Az SAT termelése erőteljesen nőtt az 1950-es és 1960-as években. Az éves mennyiség megnégyszereződött, 800 járműre az 1950-es évek alatt. Amellett, hogy tehergépkocsikat és buszalvázakat gyártott, a vállalat villamosokat és vasúti járműveket is készített a Finn Államvasutaknak. AZ SAT termékeket négy földrészre exportálták. A növekvő gyártási mennyiség megkövetelte a termelési létesítményekbe való beruházást és az eladási és marketingkampányok indítását, de ezekből profitált is. Ellentétben számos kortárs iparossal, Nessling értékelte a marketinget, és arra összpontosított, hogy azonosítsa, megértse, és kielégítés a vásárlók igényeit.[1]

Egyesülés a VAT-val és lemondás[szerkesztés]

Az SAT vezető belföldi versenytársának, a Vanajan Autotehdasnak, pénzügyi problémái támadtak az 1960-as évek végén. Nessling az egyesülést javasolta a SAT és a VAT között mert félt, hogy egy külföldi versenytárs, mint a Volvo vagy a Scania átveszi VAT-t. A cégek 1968-ban összeültek. A végén, az egyesülés olyan helyzetet teremtett, amit Nessling el akart kerülni: az állam az új SAT résztulajdonosa lett a 17%-os részesedéssel és Nessling elvesztette többségét, mert az ő részesedése 50% alá esett. Az SAT egy ügyvezető igazgatótanácsot és felügyelőbizottságot kapott. Bár Nessling még mindig a társaság fő részvényese volt, befolyása csökkent. Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy utasítsák, vagy hogy együttműködjön egy igazgatótanáccsal, és rendkívül nehéznek találta az új helyzethez való alkalmazkodást.[1]

A kapcsolat Nessling és az igazgatótanács között tovább romlott, amikor Nessling megbetegedett. Felépült, de ahhoz nem eléggé, hogy képes legyen úgy dolgozni mint korábban, bár ő szerette volna megtartani korábbi pozícióját a cég vezetésében. Az igazgatóság nem volt meggyőződve arról, hogy erre képes lesz, és átszervezte a vállalati struktúrát. Nessling ellenállt a marketing feladatok más kézbe való adásának, de nem tudta megakadályozni azt. Nessling régi üzleti partnere és barátja, a British Leyland Motor Corporation akkori vezetője, Lord Donal Stokes, akit Nessling nagyon tisztelt, végül rábeszélte, hogy álljon félre. 1970 júniusában Tor Nessling bejelentette, hogy lemond a Suomen Autoteollisuus általános igazgatói posztjáról, a vállalat közel négy évtizeden át tartó vezetése után.[1] 1971 februárjában Erik Gillberget nevezték ki új vezérigazgatóvá.[2]

Személyes élete és halála[szerkesztés]

Nessling keményen dolgozott, és kerülte a nyilvánosságot.[1] Csak néhány megbízató kollégával dolgozott közvetlenül, de sok kollégája és beosztottja úgy emlékezett vissza a vezetési stílusára, mint ami patriarchális és távolságtartó volt.[1][2] Nem szerette kiadni a döntést a kezéből. Zseniális üzletembernek ismerték, aki képes volt megtalálni az üzleti lehetőségeket, de lobbanékony karakternek tartották, aki inkább óvatos mint kockázatot vállaló volt. A kemény üzletembernek volt egy lágy oldala is: nagyon szerette a természetet és az állatokat, és sok háziállatot tartott otthon.[2] 1926-ban Nessling feleségül vette Greta Maria "Maj"-t, született Kock, aki háztartásbeli maradt, és férje karrierjét támogatta. A házasságból nem született gyermek, és amikor Tor Nessling 1971-ben meghalt, Maj Nessling eladta SAT részvényeit. 1972-ben a Maj ja Tor Nessling Säätiö, alapítványra hagyta közös ingatlanukat. Az alapítvány ma a környezetvédelmi kutatás jelentős finanszírozója Finnországban.[1][2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j k l m n o p q Herranen, Timo: Biografiakeskus – Vuorineuvos Tor Nessling (1901–1971) (finn nyelven). Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, 2013. március 30.
  2. a b c d e f g h (1981) „Näin syntyi Sisu”. Sisuviesti (2./1981), 4–11. o, Kiadó: Oy Suomen Autoteollisuus Ab. [2014. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2013. március 30.)  
  3. Blomberg, Olli. Ne "suuret" suomalaiset, Höyryvaunusta kymppipyörään (finn nyelven). Tekninen Kustannusliike Oy, 72. o. (1991). ISBN 951-9364-35-8. Hozzáférés ideje: 2013. március 30. 
  4. a b Blomberg, Olli. 1943–1948 Oy Yhteissisu Ab, Yhteissisusta Vanajan ja Sisun kautta Patriaan (finn nyelven). Hämeenlinna: Patria Vehicles Oy, 12–41. o. (2003). ISBN 952-91-5613-8. Hozzáférés ideje: 2013. március 31. 

Külső hivatkozások[szerkesztés]