Tósnyárasd

	Tósnyárasd (Topoľnica)
	; Tósnyárasd címere
	; Tósnyárasd címere
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nagyszombati
Járás	Galántai
Rang	község
Első írásos említés	1307
Polgármester	Szilvási Zoltán
Irányítószám	925 92
Körzethívószám	00421 (0) 31
Forgalmi rendszám	GA
	Népesség
Teljes népesség	799 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	77 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	116 m
Terület	10,47 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 10′ 20″, k. h. 17° 47′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 20″, k. h. 17° 47′ 30″
	Tósnyárasd weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tósnyárasd témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Tósnyárasd (szlovákul: Topoľnica, korábban Jazerný Ňáražd) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban. Pallóc településrész tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Galántától 6 km-re délkeletre található.

Története[szerkesztés]

A települést 1113-ban a zoborhegyi apátság oklevelében „Narias” alakban említik először. A 16. századtól kezdik a „Tós” (tavas) előtaggal említeni. 1533-ban a Mérey, 1646-ban a Balássy és a Baranyai család birtoka. 1672-ben letarolta a török, ezután évtizedekig puszta volt. Később az éberhárdi uradalom része, birtokosai a Batthyány és az Esterházy családok voltak. 1780-óta működik iskola a településen. A falu legrégibb pecsétje 1704-ből származik. 1813-ban és 1894-ben nagy árvíz sújtotta. 1860-ban 530 lakosa volt. A 19. század második felétől a 20. század közepéig Pallóson szeszgyár és takarmányszárító működött.

Vályi András szerint „Tót Nyárosd. Magyar falu Posony Várm. földes Ura G. Batthyányi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Taksonyhoz 3/4 órányira, Kajalnak szomszédságában, és annak filiája, határja két vetőre van osztva, ’s közép termékenységű, réttye, és erdeje van.”^[2]

Fényes Elek szerint „Nyárasd (Tós), tót magyar falu, Poson vmegyében, Galanthától 1 órányira. Táplál 367 kath. lakosokat. F. u. többen. Ut. p. Szered.”^[3]

Pozsony vármegye monográfiája szerint „Tósnyárasd, a budapest–bécsi vasútvonal mentén fekszik. Magyar kisközség, 87 házzal és 667, róm. kath. vallású lakossal. A község postája Kajal, távírója és vasúti állomása pedig Galánta. Nyárasd neve már egy 1193-iki okiratban előfordul; de nem biztos, hogy ezt a Nyárasdot kell-e értenünk (alatta). Hogy ősrégi község, azt az a körülmény bizonyítja, hogy plébániája már 1307-ben megvolt. Ma fennálló kath. templomát állítólag a XVI. században építették. Az 1553-iki összeírásban Mérey Mihálynak itt 6 portája adózik és ekkor Tót-Nyárasd néven szerepelt. 1647-ben Balássy Zsuzsanna és Baranyay Tamás bírják. 1672-ben a törökök elpusztítják és 1690-ben is lakatlan praedium. Később Éberhard tartozékaként ugyancsak e néven van említve. Idővel a Batthyányak lettek az urai és azután az Esterházyak. 1813-ban és 1894-ben a Vág áradásai okoztak nagy kárt a községben.”^[4]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. A második világháború után magyar lakosságának felét áttelepítették Magyarországra, a helyükre szlovákok költöztek. Pallóc települést 1954-ben csatolták a községhez, addig Taksonyhoz tartozott.^[5]

Népessége[szerkesztés]

Tósnyárasd lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák		5 fő (1%)
magyar		587 fő (99%)
cseh		0 fő (0%)
egyéb		2 fő (0%)
*1910. évi népszámlálási adatok^[6]

Tósnyárasd lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák		369 fő (44%)
magyar		446 fő (53%)
cseh		5 fő (1%)
egyéb		16 fő (2%)
*2001. évi népszámlálási adatok

Tósnyárasd lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák		392 fő (49%)
magyar		405 fő (50%)
cseh		4 fő (0%)
egyéb		6 fő (1%)
*2011. évi népszámlálási adatok

1880-ban 557 lakosából 540 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 551 lakosából 541 magyar és 9 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 575 lakosából 574 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 594 lakosából 587 magyar és 5 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 629 lakosából 611 magyar és 17 csehszlovák volt.

1930-ban 678 lakosából 597 magyar és 74 csehszlovák volt.

1941-ben 647 lakosa mind magyar volt.

1991-ben 769 lakosából 469 magyar és 291 szlovák volt.

2001-ben 836 lakosából 446 magyar és 369 szlovák volt.

2011-ben 807 lakosából 405 magyar és 392 szlovák volt.

2021-ben 799 lakosából 342 (+9) magyar, 439 (+28) szlovák, 9 egyéb és 9 ismeretlen nemzetiségű volt.^[7]

Neves személyek[szerkesztés]

Itt született 1842-ben Kudlik János római katolikus esperes-plébános és országgyűlési képviselő.
Itt született 1948-ban Varga László nagymegyeri pedagógus, helytörténész.

Nevezetességei[szerkesztés]

A Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1781-ben épült a régebbi templom alapjain, 2002-ben megújították. Nemeskajal filiája.

Oktatás[szerkesztés]

Magyar tanítási nyelvű általános iskolája 1974-ben szűnt meg, s a tanulók többsége Galántára kényszerül beutazni.
Szlovák tanítási nyelvű általános iskola és óvoda.

Társadalmi szervezetek[szerkesztés]

A Csemadok helyi szervezete.
Sportszervezete 1928-ban alakult.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.
↑ Pukkai László: Mátyusföld I., Lilium Aurum kiadó, 2002, ISBN 80-8062-137-3
↑ Fórum Kisebbségkutató Intézet
↑ ma7.sk

További információk[szerkesztés]

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.

[5] Pukkai László: Mátyusföld I., Lilium Aurum kiadó, 2002, ISBN 80-8062-137-3

[6] Fórum Kisebbségkutató Intézet

[7] 7.sk

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

Sablon:Galántai járás m v sz A Galántai járás települései
Galánta (Galanta)
Ábrahám (Abrahám) · Alsóhatár (Dolný Chotár) · Alsószeli (Dolné Saliby) · Alsószerdahely (Dolná Streda) · Diószeg (Sládkovičovo) · Dunajánosháza (Jánovce) · Feketenyék (Čierna Voda) · Felsőszeli (Horné Saliby) · Gány (Gáň) · Hidaskürt (Mostová) · Jóka (Jelka) · Királyrév (Kráľov Brod) · Kisgeszt (Hoste) · Kismácséd (Malá Mača) · Magyargurab (Veľký Grob) · Nádszeg (Trstice) · Nagyfödémes (Veľké Úľany) · Nagymácséd (Veľká Mača) · Nemeskajal (Kajal) · Nemeskosút (Košúty) · Nemeskürt (Zemianske Sady) · Pozsonyvezekény (Vozokany) · Pusztafödémes (Pusté Úľany) · Pusztakürt (Pusté Sady) · Salgócska (Šalgočka) · Sempte (Šintava) · Sopornya (Šoporňa) · Szentharaszt (Vinohrady nad Váhom) · Szered (Sereď) · Taksonyfalva (Matúškovo) · Tallós (Tomášikovo) · Tósnyárasd (Topoľnica) · Vága (Váhovce) · Vágpatta (Pata) · Vízkelet (Čierny Brod)