Tomislav Nikolić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tomislav Nikolić
Tomislav Nikolić hivatalos elnöki portréja
Tomislav Nikolić hivatalos elnöki portréja
Szerbia Köztársaság 4. köztársasági elnöke
Hivatali idő
2012. május 31. – 2017. május 31.
ElődBoris Tadić
UtódAleksandar Vučić

Született1952. február 15. (72 éves)
Kragujevac
Párt

HázastársaDragica Nikolić
GyermekeiRadomir Nikolić
Foglalkozáspolitikus
Vallásszerb ortodox egyház

Díjak
  • Order of Glory
  • Ukrán Köztársasági Érdemrend 1. osztály
  • Barátságért Érdemrend
  • José Martí-rend
  • Grand Cross of the Order of the Redeemer
  • Order of the Friendship of Peoples (2017. május 5.)
  • Dostyk Order of grade I
  • Grand Cross of the Order of Prince Henry
  • Névre szóló lőfegyver
  • National Order of Merit
  • Order of Makarios III
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry

Tomislav Nikolić aláírása
Tomislav Nikolić aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Tomislav Nikolić témájú médiaállományokat.

Tomislav Nikolić (cirill betűkkel Томислав Николић, magyar átírással Tomiszlav Nikolity,[1] Kragujevac, 1952. február 15. –) Szerbia elnöke 2012 és 2017 között. 2003–2008 között a jobboldali radikális Szerb Radikális Párt (SRS) alelnöke, 20082012 között a jobbközép Szerb Haladó Párt (SNS) elnöke.

Életrajz[szerkesztés]

Az általános és szakközépiskoláját Kragujevacban végezte. Iskoláit befejezve 1978-1990 között egy építőipari cégnél vezetői beosztásban dolgozott. Több beruházás irányítását látta el, Jugoszlávia egész területén. 1990–1992 között a helyi közüzemi vállalat műszaki igazgatója volt.

Politikai karrier[szerkesztés]

Szerbia politikai irányítása többpártrendszeren alapul. Tomislav Nikolić a Népi Radikális Párt (NRS) tagjaként politizált. Az NRS 1991. február 22-én személyében megválasztotta első alelnökét. A Népi Radikális Párt egyesült a Vojislav Seselj vezette, Szerb Nemzeti Megújulásból kivált politikusokkal. Az újonnan létrejött Szerb Radikális Pártnak alelnöke lett.

19922012 között parlamenti képviselő. 1992-ben a szerb parlament elnökhelyettese lett.

1998-ban a SRS koalícióra lépett a Szlobodan Milosevics-féle Szerbiai Szocialista Párttal (SPS), és együtt alkották az új szerb kormányt. Nikolics a szerb kormány alelnöke lett.

Volt időszak, amikor politikai ellenfelei nyomására kizárták a pártból. Miután az SRS elnöke, Vojislav Seselj 2003-ban önként a hágai nemzetközi bíróság elé vonult, átvette az párt irányítását, bár formálisan Seselj maradt a vezető. A 2008-as szerbiai elnökválasztáson az első fordulóban győzött, a másodikban azonban alulmaradt Boris Tadić-csal szemben. A 2008-as szerbiai parlamenti választások után felismerte, hogy a politikai középre húzódva nagyobb esély kínálkozik a sikerre. Kilépett az SRS-ből, és népszerűségét felhasználva új jobbközép pártot hozott létre, a Szerb Haladó Pártot. 2008. október 21-én az SNS elnökévé választották. Az ellenzékben töltött négy év alatt a párt jelentősen megerősödött, az ország legnépszerűbb pártjává vált. 2012. május 20-án megválasztották Szerbia elnökének. Május 24-én lemondott párttisztségéről, és május 31-én megkezdte államfői tevékenységét.

Állami pozíciók[szerkesztés]

  • szerb miniszterelnök-helyettes (1998. március – 2000. október)
  • a jugoszláv szövetségi kormány alelnöke (1999. december – 2000. november)
  • a szerb parlament (szkupstina) elnöke (2007. május 8. – 2007. május 13.)
  • Szerbia Köztársaság megválasztott (2012. május 20.) és hivatali tevékenységét megkezdett elnöke (2012. május 31.)

Családja[szerkesztés]

Nős, két fiúgyermek édesapja.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A szerb "ћ" és "ć" betűknek a "ty" a magyar megfelelője. Sokan helytelenül fordítják a szerb neveket ez okból kifolyólag.

Források[szerkesztés]