Tomislav Karamarko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tomislav Karamarko
Horvát Demokratikus Közösség elnöke
Hivatali idő
2012. május 21. – 2016. június 21.
ElődJadranka Kosor
UtódAndrej Plenković
Horvátország miniszterelnök helyettese
Hivatali idő
2016. január 22. – 2016. június 15.
ElődVesna Pusić
Horvátország belügyminisztere
Hivatali idő
2008. október 10. – 2011. december 23.
ElődBerislav Rončević
UtódRanko Ostojić
Született1959. május 25. (64 éves)
Zára[1]
Párt
Foglalkozáspolitikus
Iskolái
  • Zágrábi Egyetem (1979–, jogrendszer)
  • Faculty of Humanities and Social Sciences, University of Zagreb (1982–1985, történelem)
A Wikimédia Commons tartalmaz Tomislav Karamarko témájú médiaállományokat.

Tomislav Karamarko (Zára, 1959. május 25.) horvát politikus, aki 2016 januárja és júniusa között Horvátország első miniszterelnök-helyettese volt. 2008 és 2011 között Jadranka Kosor kormányában a belügyminiszteri tisztséget töltötte be.

Élete[szerkesztés]

Karamarko Zárában született egy szerb nemzetiségű családban, családjának egy része jelenleg is Szerbiában él. Ötéves korában családjával Zágrábba költözött. Az elemi iskolát az Obrovac melletti Kruševóban, a középiskolát Zágrábban végezte. Középiskolai tanulmányai során Karamarko gitározott és fellépett a Diákotthonban, ahol más népszerű zenekarok is koncerteztek. Fiatal korában kosárlabdázott, és majdnem csatlakozott néhány kosárlabdaklubhoz, végül azonban a sport helyett a tanulást választotta.[2] 1979-ben beiratkozott a Zágrábi Egyetem Jogi Karára, de később ottani tanulmányait abbahagyta, és 1982-ben a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar történelem szakára ment át, mielőtt 1985-ben diplomázott.[3] Az 1980-as években ismerkedett meg leendő feleségével, Enisa Muftić-tyal, Osman Muftić lányával, aki 1990-ben rövid ideig tudományos miniszterként dolgozott Stjepan Mesić kormányában.[3]

Politikai pályafutása[szerkesztés]

Karamarko 1989-ben lépett be a Horvát Demokratikus Közösségbe, 1991 júniusában pedig Josip Manolić horvát miniszterelnök kabinetfőnökévé nevezték ki. Manolić után 1992 szeptemberéig Franjo Gregurić kabinetfőnöke volt. Ezt követően a horvát parlament elnökének, Stjepan Mesićnek a kabinetfőnöke lett. Egy évvel később a zágrábi rendőrség vezetője lett, 1996-ban pedig belügyminiszter-helyettessé nevezték ki. Emellett 1998-ban a Horvát Autóklub titkára lett.[4] A 2000-es elnökválasztás során Stjepan Mesić választási kampányát vezette.[4] Miután Mesić megnyerte a választást, Karamarkót nemzetbiztonsági tanácsadójának és a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjének nevezte ki.[4][5] 2002-ben a Hírszerző Ügynökség (POA),[6] 2006-ban pedig a Biztonsági és Hírszerző Ügynökség (SOA) igazgatójává nevezték ki.[7]

2008 októberében Ivo Sanader miniszterelnök belügyminiszternek nevezte ki, és 2011 decemberéig maradt ezen a poszton, amikor is a HDZ vereséget szenvedett a 2011-es általános választásokon. Ezután független miniszterként tevékenykedett 2011 szeptemberéig, amikor másodszor csatlakozott a HDZ-hez. 2012 májusában megnyerte a párt elnökválasztását, és Jadranka Kosor volt miniszterelnök utódjaként a HDZ negyedik elnöke lett.[8] Az elnök választás után Karamarko radikalizálta pártja politikáját,[9] és végül az ország egyik legnépszerűtlenebb politikusa lett.[10][11][12] A népszerűségvesztés arra kényszerítette pártját,[13] hogy a 2015-ös parlamenti választások után koalícióra lépjen egy új párttal a Független Listák Hídja (Most) párttal. A koalíció azért jött létre, mert Most meglepő módon 19 mandátumot szerzett a parlamentben, és így a következő kormányalakítás „királycsinálója” lett, és döntőnek bizonyult abban, hogy konzervatív vagy szociáldemokrata kormány alakul-e.[14] A HDZ és a Most közötti tárgyalások után 2016. január 22-én mindkét fél megegyezett abban, hogy Horvátország új kormányfőjévé a párton kívüli Tihomir Oreškovićot választják, míg Karamarko lett az első miniszterelnök-helyettes.[15]

A Szociáldemokrata Párt (SDP) 2016. május 18-án, miután a Nacional hetilap nyilvánosságra hozta Karamarko felesége, Ana Šarić és Josip Petrović, a magyar olajipari MOL-csoport különleges tanácsadója és lobbistája közötti titkos szerződéseket, bizalmatlansági indítványt nyújtott be Karamarko ellen. A szerződések szerint Šarić marketingszakértőként tanácsot adott Petrovićnak az energiaüzletágban, és legalább 60 000 eurót fizettek neki.[16] A horvát összeférhetetlenségi bizottság megvizsgálta a szerződéseket, és megállapította, hogy Karamarko valóban összeférhetetlen volt, amikor nyilvánosan megosztotta nézeteit. A szavazásra 2016. június 18-ig került volna sor,[17] és 80 képviselő támogatását élvezte, köztük a HDZ koalíciós partnere, a Most támogatását is. Az összeférhetetlenség kimondásához 76 szavazatra volt szükség.[18] Karamarko a szavazást be nem várva 2016. június 15-én lemondott első miniszterelnök-helyettesi posztjáról.

Miután Karamarko lemondott az első miniszterelnök-helyettes helyéről, a HDZ úgy döntött, hogy bosszúból bizalmatlansági indítványt indít Orešković miniszterelnökkel szemben.[19] A szavazásra 2016. június 16-án került sor, és 125 képviselő az indítvány mellett, míg 15 nemmel szavazott, 2 pedig tartózkodott, melynek eredményeként a kormány összeomlott. [20] A HDZ ezután megpróbált új többséget kialakítani a parlamentben, de sikertelenül,[21] annak ellenére, hogy a párt tagjai azt állították, hogy elegendő számú képviselő támogatja őket. Kolinda Grabar-Kitarović horvát elnök ezért úgy döntött, hogy 2016 szeptemberére tűzi ki az új parlamenti választásokat.[22] Mivel nem sikerült a parlamentben új többséget kialakítani, Karamarko úgy döntött, hogy 2016. június 21-én lemond a Horvát Demokratikus Közösség elnöki posztjáról.[23] Egy hónappal később Andrej Plenkovićot választották meg Karamarko utódjának a HDZ élén.[24] Lemondása után Karamarko egy kis időt töltött a világ körüli utazásával, és 2017 májusában bejelentette, hogy elhatározta, hogy létrehoz egy agytröszt szervezetet, a Horvátországi Biztonsági és Jóléti Intézetet.[25] Ezt a lépést később néhány korábbi párttagja kigúnyolta.[26]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 17.)
  2. ↑ „Karamarko: Ne tajim razvod! Kosor: Rado bih se zaljubila, ali...”, Večernji list , 2012. május 13. (Hozzáférés: 2012. május 21.) (horvát nyelvű) 
  3. ↑ a b Tomislav Karamarko biografija (horvát nyelven). Dnevno.hr. (Hozzáférés: 2012. május 21.)
  4. ↑ a b c E. A.. „Tko je Tomislav Karamarko?”, Dnevnik Nove TV, 2012. május 21. (Hozzáférés: 2012. május 21.) (horvát nyelvű) 
  5. ↑ "National Security Office", soa.hr; accessed 1 June 2016.
  6. ↑ "Counterintelligence Agency". soa.hr.
  7. ↑ "Security and Intelligence Agency", soa.hr; accessed 1 June 2016.
  8. ↑ „HDZ: Karamarko novi predsjednik”, Al Jazeera Balkans, 2012. május 19. (Hozzáférés: 2017. november 13.) (bosnyák nyelvű) 
  9. ↑ „Je li Karamarko nepovratno ideološki raskolio društvo?”, jutarnji.hr (Hozzáférés: 2017. november 13.) (angol nyelvű) 
  10. ↑ Robi: HRsvijet.net - Zašto su bivši političari Zoran Milanović i Tomislav Karamarko još uvjek u anketama? (horvát nyelven). hrsvijet.net . (Hozzáférés: 2017. november 13.)
  11. ↑ „Brkić ide u bitku za spas HDZ-a” (Hozzáférés: 2017. november 13.) (horvát nyelvű) 
  12. ↑ „Avec la Croatie, un nouveau gouvernement de droite extrême en Europe”, Le Huffington Post, 2016. február 16. (Hozzáférés: 2017. november 13.) (francia nyelvű) 
  13. ↑ „MILIJAN BRKIĆ IPAK NIJE SAM 'HDZ na čelu s Karamarkom ne može dobiti izbore'”, Dnevnik.hr (Hozzáférés: 2017. november 13.) (horvát nyelvű) 
  14. ↑ „Domoljubnoj koaliciji 59, Hrvatska raste 56, Most 19, ostalima 9 mandata” (Hozzáférés: 2017. november 13.) (angol nyelvű) 
  15. ↑ „TIHOMIR OREŠKOVIĆ NOVI PREMIJER: Ovo je slogan novog predsjednika Vlade RH! (FOTO) | Zagreb.info”, Zagreb.info, 2015. december 23. (Hozzáférés: 2017. november 13.) (horvát nyelvű) 
  16. ↑ HRT: Rat Mosta i HDZ-a zbog suradnje s MOL-om - Karamarko za istragu (horvát nyelven). Vijesti.hrt.hr, 2016. május 10. (Hozzáférés: 2016. június 2.)
  17. ↑ HRT: SDP pokrenuo postupak opoziva Tomislava Karamarka (horvát nyelven). Vijesti.hrt.hr. (Hozzáférés: 2016. június 2.)
  18. ↑ Piše: I.Ć., D.I. srijeda, 1.6.2016. 17:35: Prikupljeno dovoljno ruku za smjenu Karamarka, opoziv će podržati i HRID - Vijesti. Index.hr, 2016. január 6. (Hozzáférés: 2016. június 2.)
  19. ↑ „KORAK BLIŽE RUŠENJU PREMIJERA: U dnevni red Sabora uvršten je zahtjev za opozivom Oreškovića”, Net.hr, 2016. június 8. (Hozzáférés: 2017. november 13.) (horvát nyelvű) 
  20. ↑ „Pala Vlada Tihomira Oreškovića! Za opoziv premijera glasovalo 125 saborskih zastupnika” (Hozzáférés: 2017. november 13.) (horvát nyelvű) 
  21. ↑ „GLAVNI TAJNIK HDZ-a: 'Imamo dovoljno ruku za preslagivanje i novu Vladu! Tko će biti mandatar reći će vam Karamarko'”, Net.hr, 2016. június 9. (Hozzáférés: 2017. november 13.) (horvát nyelvű) 
  22. ↑ „SLUŽBENO JE Predsjednica raspisala prijevremene izbore za 11. rujna 2016.”, Dnevnik.hr (Hozzáférés: 2017. november 14.) (horvát nyelvű) 
  23. ↑ „'Ovo je bila šok terapija koja je završila time da se ja po treći put povlačim'”, Dnevnik.hr (Hozzáférés: 2017. november 13.) (horvát nyelvű) 
  24. ↑ „PETI PREDSJEDNIK HDZ-a Plenković dobio gotovo 98 tisuća glasova!”, jutarnji.hr (Hozzáférés: 2017. november 14.) (angol nyelvű) 
  25. ↑ „Oglasio se Karamarko: Osnovao sam Institut za sigurnost i prosperitet Hrvatske”, tportal.hr (Hozzáférés: 2017. november 14.) 
  26. ↑ Šeks u saboru napravio show pa se narugao Karamarku: "Neka on s ekipom mozgova dođe do rješenja". www.index.hr . (Hozzáférés: 2017. november 14.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tomislav Karamarko című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tomislav_Karamarko&oldid=26447672”