Tom of Finland

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tom of Finland
Touko-Laaksonen-1959.jpg
Született Touko Valio Laaksonen
1920. május 8.[1][2][3][4][5]
Kaarina[6]
Elhunyt 1991. november 7. (71 évesen)[1][2][3][4][7]
Helsinki[6]
Álneve Tom of Finland
Állampolgársága finn[8]
Foglalkozása
  • festőművész
  • illusztrátor
  • képregényrajzoló
  • rajzoló
Iskolái Sibelius Akadémia
Halál okatüdőtágulat

A Wikimédia Commons tartalmaz Tom of Finland témájú médiaállományokat.

Touko Valio Laaksonen (Kaarina, 1920. május 8. – Helsinki, 1991. november 7.), közismert művészi álnevén Tom of Finland, finn képzőművész, aki a huszadik századi meleg kultúrára nagy hatást gyakorló stilizált férfialakokat ábrázoló, homoerotikus műveiről ismert. Négy évtizedes munkássága alatt több mint 3500 illusztrációt készített.

Ifjúkora és pályakezdése[szerkesztés]

Laaksonen a finnországi Kaarina városában született, nem messze Turkutól.[9] Mindkét szülője középiskolai tanár volt, akik a kaarinai gimnáziumban tanítottak. A család az iskola épületéhez kapcsolódó épületben lakott.[10]

Turkuban járt iskolába, majd 1939-ben, 19 éves korában költözött Helsinkibe, hogy reklámot tanuljon. Szabadidejében erotikus képek kezdett rajzolni saját szórakoztatására, a képeket azokról a munkásférfiakról mintázta, akiket fiatal kora óta látott. A rajzokat kezdetben rejtegette, majd mielőtt bevonult a hadseregbe, megsemmisítette őket.[11] Finnország háborúba lépett a Szovjetunióval, majd hivatalosan belépett a második világháborúba, ezért 1940-ben besorozták. Légelhárítóként szolgált másodhadnagy besorolásban.[12] Később fetisiszta érdeklődését az egyenruhás férfiakkal, különösen a Finnországban szolgáló német Wehrmacht katonákkal való találkozásnak tulajdonította. "A rajzaim nem politikai állásfoglalások, nem ideológia. Csak magára a képre gondolok. Az egész náci filozófia, a rasszizmus és társai gyűlöletesek nekem, ettől még persze lerajzoltam őket—nekik voltak a legszexibb egyenruháik!"[13] A háború után, 1945-ben visszatért tanulmányaihoz.

Laaksonen művészete ebben az időszakban a későbbiekhez képest romantikusabb, lágyabb, "szelídebb alakokkal és formákkal." A férfiak jellemzően középosztálybeliek, szemben a későbbi időszakra jellemző matrózokkal, motorosokkal, favágókkal és más sztereotipikusan hipermaszkulin munkásosztálybeli férfiakkal. Másik lényeges különbség, hogy hiányoznak a drámai kompozíciók, a magabiztos pózok, izmos testek és "egzotikus környezetek", amely későbbi munkájára olyan jellemző volt.

Karrier[szerkesztés]

1956-ban Laaksonen beküldte rajzait a Physique Pictoral befolyásos amerikai magazinnak, amely a képeket az 1957-es tavaszi számában Tom álnév alatt tette közzé. Az álnévre azért esett a választás, mert hasonlított a Touko keresztnévre. A Tom of Finland nevet Bob Mizer szerkesztő alkotta meg a magazin téli számában.[14] Az 1957 tavaszi szám címlapján jelent meg egyik rajza, amely két favágót ábrázolt munka közbe, akit egy harmadik férfi néz. A kép a finn mitológiára épül, amely a favágókat az erős férfiassággal azonosította, ennek a helyzetnek a "homoerotikus lehetőségeit" hangsúlyozta, amely "meleg összefüggésbe helyezte" a jelenetet. Ez a stratégia egész életpályájára jellemző volt.

A második világháborút követő időszak a motoros szubkultúra terjedését hozta, amely elutasította "a háború utáni konformizmusra és letelepedett életmódra épülő életet".[15][16] A motoros szubkultúra egyszerre volt marginális és ellenkulturális; a lázadást és a kockázatvállalást középpontba állító stilizált férfiasságot biztosított a háború utáni meleg férfiaknak. Ez szemben állt a korban elterjed sztereotípiákkal: a filmek és a kabarék a meleg férfiakat nőiesnek állították be.[17] Laaksonen rajzaira George Quaintance, Etienne és társainak motorosokat ábrázoló képei is hatással voltak.[18] Laaksonen motoros és bőrös férfiakat ábrázoló rajzai a meleg férfiakat a vadság, a fizikai lét és az önállóság megtestesítőiként mutatták be.,[19][20] szemben a mainstream kultúrával és az orvosi és pszichológiai szakirodalommal, amely a meleg férfiakat szomorú, érzékeny, passzív fiataloknak állította be.[21] Laaksonen rajzai az "1950-es években meleg szubkultúrájában már létező stílusokat és diskurzusokat konszolidálta" ez vezetett ahhoz, hogy széles körben elterjedt és népszerűvé vált e szubkultúrán belül.[22]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Lambiek Comiclopedia (angol és holland nyelven), 1999. november 1. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b BD Gest' (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Le Delarge (francia nyelven), 2001
  6. a b Artists + Artworks (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)
  7. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  8. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  9. Löfström, pp. 189.
  10. Hooven, F. Valentine. His Life and Times. New York: St. Martins Press (1993) 
  11. Arell & Mustola, p. 15
  12. Bio at TOFFoundation
  13. Hooven, F. Valentine. His Life and Times. New York: St. Martins Press (1993) 
  14. Arell & Mustola, 31.o. Ez a magazin általános névadási gyakorlatát követte. További álnevek ebből az időszakból: Bruce of Los Angeles and Spartan of Hollywood, for example.
  15. Löfström, 190.o.
  16. Suarez, 1996, 150.o.
  17. The Celluloid Closet; Directors: Rob Epstein, Jeffrey Friedman (1996) UPC: 043396821071.
  18. Kalin 1990, 111.o.; Hooven 1993, 84–85.o.
  19. Suarez, 1996, 152, 158.o.
  20. Löfström, 190–1.o.
  21. Suarez, 1996, 152, 158.o.; Dyer 1983
  22. Löfström, 191.o.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tom of Finland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.