Toledói székesegyház

Toledói székesegyház
spanyolországi műemlék
Vallás	katolicizmus
Egyházmegye	Toledói főegyházmegye
Védőszent	Szűz Mária
Építési adatok
Építése	1226
Stílus	gótika
Tervezője	Petrus Petri
Alapadatok
Hosszúság	113 m
Magasság	44 m
Szélesség	56 m
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító	379
Kritériumok	I, II, III, IV
Felvétel éve	1986
Elérhetőség
Település	Toledo
Hely	Plaza del Ayuntamiento
Elhelyezkedése
Toledói székesegyház Pozíció Spanyolország térképén
é. sz. 39° 51′ 26″, ny. h. 4° 01′ 26″39.857083333333, -4.0238888888889
A Toledói székesegyház weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Toledói székesegyház témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A Toledói Szűz Mária prímási székesegyház (spanyolul: Catedral Primada de Santa María de Toledo) a spanyolországi Toledóban található műemlék római katolikus templom, a Toledói Érsekség főszékesegyháza. 1088 óta viseli a II. Orbán pápa által adományozott primátusi címet, amely az Ibériai-félsziget többi egyházmegyéje felett jelképesen magasabb rangot biztosít számára. A székesegyház Mozarab-kápolnájában egyedülálló módon még mindig a hispano-mozarab rítust és zenét használják.

Az 1226 és 1493 között épült székesegyházat a gótikus stílus remekművének tartják Spanyolországban. A toledói székesegyház Spanyolország három 13. századi magas gótikus székesegyházának egyike, és egyes szakértők véleménye szerint a spanyol gótikus stílus magnum opusának számít. Építése 1226-ban kezdődött III. Ferdinánd kasztíliai király uralkodása alatt, és az utolsó gótikus kiegészítések a 15. században történtek, amikor 1493-ban a katolikus uralkodók idején befejezték a központi hajó boltozatát. A templom a Toledo közelében, Olihuelas kőbányáiból származó fehér mészkőből épült.

A székesegyház Toledo történelmi óvárosának egyik legfontosabb tagjaként 1986 óta az UNESCO világörökség része.

Története

Eredetek

Egy régi legenda szerint a jelenlegi katedrális helyén egy korábbi templom állt, amely Szent III. Jenő pápa, Toledo akkori érsekének (646 és 657 között) idejéből származott.

A város a Vizigót Királyság püspöki székhelye volt. Toledo számos zsinata bizonyítja fontos egyházi múltját. A harmadik zsinat idején I. Rekkared nyugati gót király lemondott az arianizmusról. A muszlim invázió nem szüntette meg azonnal a keresztény befolyást, és a püspök a Santa María de Alfizén-templomban alapította meg székhelyét. Úgy vélik, hogy a vizigót püspöki épületet Toledo város nagymecsetjévé alakították át. Egyes kutatók szerint a mecset imaterme megfelel a jelenlegi székesegyház öthajós alaprajzának, a Sahn egybeesik a jelenlegi kerengő egy részével és a Szent Péter-kápolnával, a minaret pedig a harangtoronnyal. A régészeti leletek között megfigyelhető a muzulmán épület néhány nyoma: egy iszlám oszlop a Szent Lucía-kápolnában; a kórus külsejét díszítő márványoszlopok egy ősi muszlim építményből származnak; a kórus és a szentélykörüljáró oldalkarzatának összefonódó, kalifátus stílusú boltívei Córdoba iszlám építési hagyományainak felelnek meg.

VI. Alfonz katedrálisa

II. Orbán pápa

Toledo városát 1085-ben VI. Alfonz kasztíliai király foglalta el. A kapituláció egyik pontja, amely lehetővé tette a város vérontás nélküli megadását, a király azon ígérete volt, hogy tiszteletben tartja mind a muszlimok, mind a nagyszámú keresztény-mozarab lakosság istentiszteleti helyeit, szokásait és vallását; természetesen a nagymecset meghagyása is része volt ezeknek a megállapodásoknak.

Röviddel ezután a királynak államügyekben távoznia kellett, a város élén feleségét, Costanzát és a sahagúni kolostor apátját, Bernard de Sediracot hagyta, akit toledói érsekké emeltek. Ők egyetértésben és a király távollétét kihasználva végrehajtották azt a lépést, amely – ahogy Juan de Mariana jezsuita atya írta Historia General de España című művében – majdnem lázadást és a nemrég meghódított város pusztulását okozta. 1087. október 25-én az érsek a királynéval egyetértésben fegyvereseket küldött, hogy erőszakkal foglalják el a mecsetet. Ideiglenes oltárt állítottak fel, és harangot helyeztek a minaretbe. Mariana atya azt írja, hogy a királyt annyira felbosszantották ezek a tények, hogy sem az érsek, sem a királyné nem tudták lebeszélni arról, hogy halálra ítélje az összes aktív résztvevőt. A legenda szerint a muszlimok voltak az igazi békeközvetítők, Abu Walid tárgyaló és faqih alakjában, akik üzenetet vittek a királynak, amelyben a bitorlást jogosnak fogadták el. Emlékére és hálájából ezért a gesztusért a székesegyházi káptalan tisztelgett előtte, és alakját a kórus egyik oszlopára helyezték. Ezen események után a toledói mecsetet felszentelték, és keresztény katedrálissá alakították át, miközben szerkezete szinte változatlan maradt. A mecsetről nem maradtak fenn tervek, és nem lehet tudni, hogyan nézett ki, azonban figyelembe véve a más városokban (Sevillában, Jaénben, Granadán, Malagában és a córdobai nagymecsetben) fellelhető maradványokat, feltételezhető, hogy oszlopos épület volt, az oszlopok felett patkóívekkel, amelyek talán korábbi római és vizigót épületekből származnak; lehetséges, hogy hasonló volt a salvadori toledói templomhoz, amely korábban szintén mecset volt.

Alfonz király számos adományt juttatott az új templomnak. 1086. december 18-án a katedrálist Mária védelme alá helyezték, és városokat, falvakat, malmokat, valamint a többi városi templom jövedelmének egyharmadát megkapta. Elkezdődtek a római kereszténykultusz megteremtésére irányuló munkálatok, különösen a capilla mayor (presbitérium) irányultsága módosítása. 1088-ban II. Orbán pápa a toledói katedrálist a királyság prímáriusának ismerte el. A katedrális-mecset a 13. századig érintetlen maradt, amikor 1222-ben III. Honorius pápa bullájában engedélyezte az új székesegyház építését, amely 1224–25-ben kezdődött. Az alapkő letételének hivatalos ünnepségére 1226-ban (más források szerint 1227-ben) került sor Szent Ferdinánd király jelenlétében.

Jiménez de Rada érsek székesegyháza

Rada érsek

A jelenlegi katedrális egy 13. századi alkotás, amely Rodrigo Jiménez de Rada érsek és III. Ferdinánd király uralkodásának idejéből származik. Az érsek 1209-től volt hivatalban, aki kezdettől védte spanyolorszàgi primátusát a pápával szemben, aki talán másnak szánta e tisztet. Egy grandiózus székesegyház építését képzelte el, amely méltó lenne az általa kormányzott városhoz. A katedrális-mecset régi és romos volt, egyes részeit elődje lebontatta. Tágas volt, de alacsony, és hiányzott belőle a hasonló jelentőségű templomok karcsúsága. Jiménez de Rada lelkesen támogatta az új székesegyház építését gótikus stílusban. Annyira részt vett a projektben, hogy állítólag még a katedrális terveit is ő készítette, ezt az állítást a történészek és az építészek kétségbe vonják.

Az építőmesterek és mecénások

Évszázadokon át úgy hitték, hogy a toledói székesegyház első főépítésze Petrus Petri (spanyolul Pedro Pérez) volt. Ezt egy rosszul olvasható, latin nyelven írt sírkő alapozta meg, amely szerint egy bizonyos Petrus Petri, aki 1291-ben halt meg, volt a székesegyház főépítője. A 20. század közepe felé Ciudad Real püspöke alaposan kivizsgálta ezt az ügyet, és olyan dokumentumokra bukkant, amelyek egy Petrus Petrit megelőző első mester létezését bizonyították, akit Martinnak hívtak, francia származású volt, és María Gómez férje, akit Jiménez de Rada érsek hívott magához. Az egyik, 1227-ből származó dokumentum a Santa María de Toledói munkálatok Martin mesterét említi, akit egy másik dokumentum, a katedrális bevételeinek 1234-ből származó listája is idéz, és amely azt is mutatja, hogy a mester a székesegyházhoz tartozó házban lakott. Későbbi dokumentumokban Martín és Juan Martín (kőművesmester) nevei is megjelennek, akik valószínűleg Martin mesterhez kapcsolódnak. Ezen tanulmányok alapján Martint tekintik jelenleg a toledói katedrális első építészének. Ezzel kapcsolatban hozzá kell tenni, hogy a munkálatok kezdetének időpontja nem egyezik meg Petrus Petri mester korával, aki akkoriban még túl fiatal lehetett ahhoz, hogy építész legyen. Az ezt a felfedezést követő tanulmányok azt mutatják, hogy Martin mester volt a folyosó kápolnáinak tervezője, és távozása vagy halála után a munkálatok Petrus mester irányításával folytatódtak, aki befejezte a kettős folyosót< és megalkotta a toledói stílusú oldalkarzatot. A 13. század végére elkészült a kórus és a déli hajók két szakasza. A 14. század végén Rodrigo Alfonso mester neve jelenik meg, aki 1389-ben helyezte el a kerengő alapkövét Pedro Tenorio érsek védnöksége alatt, aki tíz évvel később halt meg. Az érsek számos munkát felügyelt a székesegyházban, például a kerengőben található Szent Balázs-kápolnát, amely a sienai iskola freskóiról híres. A következő általunk ismert mester Álvar Martínez (vagy González) volt, a nyugati homlokzat alkotója, amelynek építését 1418-ban kezdték meg, és 1787-ben módosították. Ő építette a harangtornyot is Juan Martínez Contreras érsek idejében, akinek címere az első szakaszt koronázó frízen látható. A harangtorony koronázását egy másik mester, Hannequin de Bruselas készítette, aki a következő érsek, Juan de Cerezuela címerét is tervezte. Hannequinnel együtt érkezett egy csoport illusztris mester: Egas Cueman, Enrique Egas és Juan Guas. A gótikus épület 1493-ban készült el Juan Guas és Enrique Egas irányításával, Pedro González de Mendoza bíboros érsek pártfogásával és felügyeletével.

A 16. század nagy mecénásai. Művek és művészek

Cisneros bíboros

Számos alkotás illette a katedrálist a 16., 17. és 18. században, amikor építészeti alkotások, szobrok és festmények születtek a különböző korok ízlésének és stílusának megfelelően.

A 16. század Toledo, a Császári Város (Ciudad Imperial) aranykora volt. Ebben a században éltek a művészetek legjobb és legaktívabb mecénásai. Ők voltak az érsek-kormányzók, akik a király távollétében gondoskodtak a városról és annak pompájáról. 1493-ban Mendoza bíboros felügyelte a székesegyház utolsó boltozatának lezárását, és végrendeletében kifejezte azon kívánságát, hogy a presbitériumban temessék el. A 16. század utolsó évtizedében épült fel reneszánsz stílusú mauzóleuma, amely egy toszkánai szobrász, Andrea Sansovino alkotása.

Utódja FrRada ancisco Jiménez de Cisneros bíboros lett; befolyása és pártfogása alatt számos műalkotás készült (köztük a talán legfontosabb Mozarab kápolna), amelyeket olyan mesterek készítettek, mint Juan Francés, Anequin de Egas, Juan de Borgoña és fő mestere, Pedro de Gumiel. Cisneros megbízásából megépíttette a főoltárképet is, Diego Copín de Holanda munkáit, a kanonokközösség felső kerengőjét és a könyvtárat.

Utódja a flamand Guillaume de Croÿ lett, aki soha nem élt Toledóban. Alfonso de Fonseca y Acevedo érsek rendelte meg az Új Királyok kápolnáját Covarrubias építésztől, Maella festményeivel (18. század). Juan Pardo de Tavera bíboros uralkodása alatt érte el a toledói reneszánsz a csúcspontját. Uralkodása alatt épült fel az Alonso Berruguete és Felipe Bigarny szobrászok által készített kórus, a kereszthajó ellenhomlokzatai, valamint Szent János vagy a Kincs kápolnája.

Juan Martínez Silíceo alatt a katedrálist a presbitérium korlátja díszítette, Francisco de Villalpando munkája. A Nicolás de Vergara el Mozo mester által tervezett Sagrario kápolnája, sekrestye, terasz és kincsesház építészeti komplexuma Gaspar de Quiroga y Vela bíboros idejére nyúlik vissza.

Építészeti jellemzői

A katedrális alaprajza

A katedrális szerkezetét a 13. századi francia gótikus stílus befolyásolta, amelyet a spanyol ízléshez igazítottak. 120 méter hosszú, 59 méter széles és 44,5 méter magas, öt hajóra, egy kereszthajóra és egy kettős szentélykörüljáróra oszlik. A két legkülső mellékhajó valamivel szélesebb, mint a központi hajóhoz tartozó kettő. A templom legrégibb része a kórus, ahol az eredeti, mudejar ihletésű oldalhajó még mindig megtalálható. Egykor a hajók teljes hosszában végigfutott, de az épület számos átalakítása során eltávolították, és nagy ólomüvegablakokkal helyettesítették. Az oldalhajó alsó részét két oszlopon nyugvó, kupolás ívek alkotják, míg a felső rész a mudejar művészetre jellemző összefonódó íveket mutatja. Nem ismert, hogy ezek a mudejar motívumok már léteztek-e az előző mecsetben, és emlékbe másolták-e őket, vagy az épület egyik fejlesztésének és bővítésének részeként, eredeti és ízléses elemként kerültek-e be. A kórusban egy kettős járólap található, amely megfelel az öthajós alaprajznak. Ez a kettős folyosó grandiózus arányokkal rendelkezik, építészeti elemekkel és egyedi boltozattal gazdagított. A kápolna részei váltakozó alaprajzokkal és méretekkel rendelkeznek: téglalap alakúak (nagyobb kápolnák) és háromszög alakúak (kisebbek). Ugyanez a kóruselrendezés látható a francia Notre Dame katedrálisokban Párizsban, Bourges-ban és Le Mans-ban . A hajók boltozatai négyrészesek, míg a kereszthajóban és a kórusban közbenső bordák erősítik őket.

Az épület külseje

Főhomlokzat és portálok

A homlokzat a Puerta del Perdónnal

A főhomlokzat a szabálytalan térre néz, ahol a városháza és az érseki palota is található.

Bal oldalon a harangtorony két részből áll: a négyszögletes alapból, amelyet Álvar Martínez tervezett, és a nyolcszögletű felső részből, amelyet Hannequin de Bruselas épített, és amelynek tetején egy huszàrtorony áll. Jobb oldalon a Mozarab-kápolna nagy része látható.

A homlokzaton három portál található, amelyeket Puerta del Perdónnak (a középső), Puerta del Juicio Finalnak (az utolsó ítélet kapuja) (jobb oldalon) és Puerta del Infiernónak (a pokol kapuja) (bal oldalon) neveznek. A Puerta del Perdónt (a megbocsátás kapuját) Alvar Martínez építtette 1418-ban. A nevét onnan kapta, hogy egykor búcsút adtak a rajta belépő bűnbánóknak. Jelenleg zárva tart, kivéve a különleges alkalmakat, például amikor az új érsek elfoglalja prímási rezidenciáját. Egy nagy, csúcsos boltív jellemzi, hat archivolttal. Az ikonográfia tipikus gótikus stílus, a Megváltó alakjával a középső pilléren, az apostolokkal pedig az oldalakon. A timpanon Szűz Mária jelenetét ábrázolja, amint Szent Ildifonsóra adja a miseruhát, ez a téma a székesegyház belsejében is többször megismétlődik. A több mint 5 méter magas, bronz bevonatú és gazdagon kidolgozott ajtók a 14. századból származnak.

Az Utolsó Ítélet Kapuja a három közül a legrégebbi, és ahogy a neve is sugallja, az Utolsó Ítéletet jelképezi. A kapu csak virágdíszítéseket tartalmaz; Torony Kapujaként vagy Pálma Kapuként is ismert, mivel egykor a virágvasárnapi körmenet bejáratának volt fenntartva.

A homlokzatot 1787-ben Eugenio Durango építész és Mariano Salvatierra szobrász módosította Lorenzana érsek kérésére. A munkálatokra a kő mállása miatt volt szükség, mivel az nem volt túl jó minőségű.

Harangtorony

A torony látképe a kerengő udvarából

Az eredeti terv szerint két szimmetrikus harangtorony épült volna a nyugati homlokzat mindkét oldalán, de amikor az északi sarokban álló torony felépült, kiderült, hogy a déli torony tervezett helye alatt a talaj egy földalatti vízfolyás miatt instabil. Ennek ellenére később a Mozarab-kápolna mégis ott épült fel.

A tornyot főként Alvar Martínez tervezte és építette; gótikus stílusú, némi mudejár díszítéssel, magassága 92 méter. Négy szint és egy alacsonyabb ötödik szint emelkedik a négyzet alakú, megemelt alapzatra, amely a kincstár kápolnáját rejti. Az első és a második szint között vízszintesen húzódik egy fekete márványból készült fríz, amelybe fehér márványból Juan Martínez de Contreras érsek (akinek megbízatása 1422-től 1438-ig tartott) címerét illesztették be. Martínez mester 1422-ben fejezte be a munkát, de nem hagyott hátra terveket vagy rajzokat a torony csúcsának és tornyának építéséhez. A torony nyolcszögletű felső szintjét Hanequin de Bruselas építész tervezte, akit egy csoport tehetséges mesterrel együtt hívtak meg a torony befejezésére: többek között Egas Cueman, Enrique Egas és Juan Guas is részt vett a munkálatokban. A támpilléres boltívekkel ellátott csúcs az ötödik szint nyolcszögletű dobján nyugszik, tetején pedig egy 19. századi guglia található, amely három egymásba illesztett koronához hasonlít, utánozva a pápai tiarát.

Az épület belseje

Főkápolna

Bejárat a Capilla Mayorhoz

A katedrális kórusa (capilla mayor) egy műalkotásokban gazdag terület, amelybe a Francisco de Villalpando által a 16. században épített impozáns kapun keresztül lehet bejutni.

Jelenlegi alakját Cisneros bíboros megbízásábóli munkálatoknak köszönheti, aki az Öreg Királyok kápolnájának lebontásával nagyobbá tette a presbitériumot, és alkalmassá tette arra, hogy befogadja a grandiózus oltárképet, amelyet maga az érsek rendelt meg.

A kórust oldalról két lyuggatott kőből készült „rács” zárja le, amelyeket gazdagon díszítenek szobrok, és repülő angyalok kórusa zárja le, amely valószínűleg Pedro de Luna érsek idejében készült el, mivel az ő címere látható rajta. A munka két szószéket is magában foglalt; az episztolát tartalmazó megmaradt, míg az evangéliumot tartalmazót feláldozták, hogy Mendoza érsek mauzóleumát építhessék a helyén (15. század).

Ezzel a köművesmunkával összhangban épültek a presbitériumhoz vezető oszlopok. A bal oldali pilaszterben Martín Alhaja pásztor szobra áll, aki a legenda szerint információkat szolgáltatott a Las Navas de Tolosa-i csata során. A jobb oldali oszlopot Alfaquí-oszlopna nevezik, Abu Walid faqih szobra után.

A sokszögletű apszisban VII. Alfonz kasztíliai király és III. Sancho kasztíliai király, IV. Sancho kasztíliai király és Pedro Aguilar de Campoo Liébana y Oernia, a XI. Alfonz kasztíliai király és Leonor de Guzmán fia sírjai láthatók fekvő szobrukkal.

Főoltár

A világ egyik legszebbnek számító retablója

A székesegyház főoltára egy rendkívül díszes gótikus retabló; ez az egyik utolsó példája ennek a művészeti stílusnak, amely a reneszánsz spanyolországi térnyerésével fokozatosan eltűnt, és annak a csúcsát képviseli. Méretei hatalmasak: közel 20 méter magas és 13 méter széles. A retabló készítését 1497-ben kezdték el Cisneros bíboros megbízásából, és 1504-ben fejezték be. Az építészek, festők és szobrászok között, akik közösen alkották ezt a remekművet, voltak: Enrique Egas és Pedro Gumiel (tervezés), Francisco de Amberes és Juan de Borgoña (estofado: a fából készült szobrok aranyozással, dombornyomott mintákkal és polikrómiával való díszítése), Rodrigo Alemán, Felipe Vigarny, Diego Copín de Holanda y Sebastián de Almonacid (vallási képek) és Joan Peti (faragás és filigrán).

Az oltárkép az oltár fölé magasodik; tartalmaz egy jelentős szoborcsoportot és egy csodálatos, finom filigrán díszítésű balusztrádot, tornyokat, faragott hátlapokat és kereteket, amelyeket mind Joan Peti készített. Öt összefüggő panelből áll, a középső panel a legszélesebb; öt emelet magas, és a választóvonalak lépcsőzetesek. A középső panel témái alulról felfelé a következők: a predellán ezüstbe öntött ülő Szűz Mária és a Gyermek alakja, felette a tabernákulum és egy gótikus, fából faragott monstrancia, majd a Betlehem ábrázolása, és felette a Mennybemenetel ábrázolása. Az egész egy monumentális jelenettel csúcsosodik ki, amely Krisztus keresztre feszítését ábrázolja a Golgotán. A többi panelen Jézus életének és szenvedésének további témái láthatók.

A retabló mögött, a folyosón található az El Transparentete, egy figyelemre méltó, márványból és alabástromból készült churriguereszk stílusú szobrászati alkotás, amelyet Narciso Tomé készített 1729 és 1732 között. A Diego de Astorga y Céspedes érsek megbízásából készült alkotás retablóként készült, amelynek két testét középen egy oculus köti össze, amely a Napot sugarait szimbolizálja, és amelyet angyalok és arkangyalok vesznek körül különböző pózokban. A fény ezen az oculuson keresztül jut be, amely viszont egy másik oculusból érkezik, amely a Transparentete feletti boltozatban található, és drámai módon megvilágítja a mögötte lévő főoltár tabernákulumát.

Az Új Királyok Kápolnája

Az eredeti kápolnát II. Henrik kasztíliai király alapította 1374-ben Capilla Real (Királyi Kápolna) néven. Az északi hajóban helyezkedett el, olyan helyen, amely elzárta a hajó végéhez való hozzáférést. Emiatt 1534-ben a székesegyházi káptalan fontolóra vette a kápolna helyének megváltoztatását. Alfonso de Fonseca y Acevedo érsek engedélyt kért a császártól a királysírok áthelyezésére. A nehézséget a megfelelő helyszín megtalálása jelentette, amelyet a tervező, Alonso de Covarrubias építész oldott meg.

A jelenlegi kápolna a Santiago és a Santa Leocadia-kápolnák között, a folyosón található. A Capilla de los Reyes Nuevos (Új Királyok Kápolnája) név a Trastámara-ház új leszármazási vonaláról származik. Régebben a kápolnát a Capellanes de Reyes nevű káptalan látta el.

Egy kis, szabadon álló templomként fejlődött ki, amely két keresztboltozatos öbölből, egy sokszögű apszisból és egy sekrestyéből áll. A síremlékek és a díszítések reneszánsz stílusúak. Az első öbölben több oltár található, míg a másodikban a királysírok, reneszánsz arkoszóliumokban elhelyezve. Jobb oldalon II. Henrik és felesége, Juana Manuel sírja található. A közelben II. János szobra, Burgundiai János alkotása (temetkezés nélkül). Bal oldalon III. Henrik és Lancasteri Katalin sírja látható. A presbitériumban, balra és az oltár mellett I. János sírja, jobbra feleségéé, Aragóniai Eleonóráé. A főoltáron Mateo Medina alkotása, Maella festménye látható. Oldalain Ventura Rodríguez két kis neoklasszicista oltárja található.

Mozarab-kápolna

A Mozarab-kápolna külseje

A Mozarab-kápolna (capilla Mozárabe) a katedrális délnyugati sarkában áll, egy soha el nem készült torony alapjaira építve. A kápolnát eredetileg 1500-ban Cisneros bíboros Corpus Christi-kápolnának nevezte el. Célja az volt, hogy imádkozóhelyet biztosítson a spanyol-mozarab rítus követőinek. Évszázadokkal korábban, 1101. március 20-án VI. Alfonz király bizonyos kiváltságokat adott a toledói mozaraboknak az adófizetésért cserébe. 1371-ben II. Henrik király megerősítette ezeket a kiváltságokat. A kápolna megalapítása után Cisneros ösztönözte a rítusok kódexének, breviáriumának és misekönyvének helyreállítását és újbóli kiadását; úgy tűnik, hogy célja az volt, hogy megbékítse a hívők eme csoportját. Ezt a feltételezést erősíti az a tény, hogy nagy összeget kellett fizetnie a székesegyházi káptalannak azért, hogy összekapcsolhassa a régi káptalani termet és a kisebb kápolnákat. A hatalmas, 3800 aranyflorin összegű adomány összegyűjtése arra utal, hogy a városban elegendő helyi mecénás volt, aki támogatta a kezdeményezést. A mozarab rítus szerinti szertartásokat még ma is ebben a kápolnában tartják.

Az épület jelenleg négyzet alaprajzú, tetején egy 17. századi nyolcszögletű kupola áll, amelyet Jorge Manuel Theotocópuli, El Greco fia tervezett; ez nyolc részből áll, és egy nagy oculusos kupolával rendelkezik. Az eredeti mozarab stílusú kazettás mennyezet elpusztult (valószínűleg az 1620-as tűzvészben, vagy egy későbbi átalakítás során). Belül Juan de Borgoña festményei láthatók, amelyek Orán meghódítását ábrázolják. Az 1524-ből származó gótikus kapu Juan Francés alkotása. A bronzból és polikróm márványból készült oltárt Juan Manzano készítette a 18. században; középen egy mozaik látható a Madonna és a Gyermek képével, míg felette egy mexikói édesköménygyökérből faragott feszület látható, amelyet Gabriel de San José domonkos szerzetes hozott 1590-ben.

A gótikus vasmunkából készült paravánt Juan Francés (1524) készítette, és díszítőelemei között megtalálható Cisneros bíboros címere is. A mozaikos feszület a 18. századból származik. Állítólag Rómából hozták, de a hajó útközben hajótörést szenvedett, és a kép egy ideig a tenger fenekén maradt, amíg ki nem emelték. A feszület egyetlen darabból készült, és mexikói édeskömény-gyökérből faragták. Egy másik gótikus szentélyrekesztő, amely Julio Pascual toledói mester műve, választja el a kórust a kápolna többi részétől.

Sekrestye

A sekrestye egy nagy, téglalap alakú helyiség, amelyet Vincenzo Carducci, Eugenio Cajés, Francisco Rizi és Luca Giordano freskói díszítenek.

A herreri stílusú tervet Francisco Vergara el Mayor és Juan Bautista Monegro mesterek tervezték. A lunettás dongaboltozat freskóit Giordano festette, fő témája a miseruha Szent Ildefonsóra való feladása.

A falakat számos nagy művész festménye díszíti, így a sekrestye valóságos művészeti galériává válik. A leghíresebbek El Greco tizenöt alkotása, különösen a Krisztus ruháitól való megfosztása, amely a hátsó falon, az oltár felett található, márvány és két korinthoszi oszlop keretezte. További festmények olyan művészektől származnak, mint Luis de Morales, Pedro Orrente, Juan Pantoja de la Cruz, Juan de Borgoña, Luis Tristán, Anthony van Dyck, Goya és Bassano el Mozo.

A festményeken kívül más értékes tárgyakat is őrzenek a sekrestyében, mint például a Biblia de San Luis vagy a Biblia rica de Toledo, Szent Lajos francia király 13. századi Bibliája, a három kötet 5000 kéziratoldala között 750 egész oldalas miniatűrrel. A gyűjteményt X. Alfonz király szerezte meg.

Az előcsarnokot Claudio Coello és José Donoso freskói díszítik. Egy másik szobában ókori ruhadarabok gyűjteménye tekinthető meg, köztük I. Aragóniai Jakab érsek, Sancho de Aragón érsek köpenye, Egidio Albornoz bíboros köpenye, valamint I. Károly spanyol király aachenii koronázása során viselt öve. A 70 faliszőnyeget, amelyek közül sok Rubens rajzfilmjein alapul, Luis Manuel Fernández de Portocorracero érsek rendelte meg; néhányat a székesegyházban állítanak ki Corpus Christi alkalmából.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Toledo Cathedral című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Bibliográfia

• Fernando Chueca Goitia: Toledo katedrálisa. Everest, 1975 ISBN 84-241-4719-7