Fjodor Ivanovics Tolbuhin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Tolbuhin marsall szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Fjodor Ivanovics Tolbuhin
(Фёдор Ива́нович Толбу́хин)
Fyodor Tolbukhin.jpg
Született 1894. június 4.
Jaroszlávi terület
Elhunyt 1949. október 17. (55 évesen)[1][2]
Moszkva
Állampolgársága
Foglalkozása
  • tiszt
  • politikus
Tisztség member of the Supreme Soviet of the Soviet Union
Iskolái M.V. Frunze Katonai Akadémia (–1934)
Kitüntetései
Halál oka cukorbetegség
Sírhely Sírhely a Kreml falánál
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fjodor Ivanovics Tolbuhin témájú médiaállományokat.

Fjodor Ivanovics Tolbuhin (oroszul: Фёдор Ива́нович Толбу́хин; Andronyiki, (Jaroszlávi terület); 1894. Június 16.Moszkva, 1949. október 17.) orosz-szovjet katona, a Szovjetunió marsallja.

Élete[szerkesztés]

Parasztcsaládban született Moszkvától északkeletre a Jaroszlávi területen, Andronyiki faluban. Az első világháború kezdetén besorozták katonának, majd még 1914-ben zászlóstanfolyamot végzett és 1915-től harcolt a fronton. A háborút törzsszázadosként fejezte be. 1917-ben a polgári forradalom után ezredbizottsági titkár, majd elnök lett egy határőrezrednél. 1918 augusztusától járási katonai vezetőként, majd a polgárháború alatt a Karéliai Fronton, később az Északi és Nyugati Fronton is szolgált. Jó szervezőkészségének köszönhetően hadosztály-törzsfőnök lett a 3. hadseregben. Ekkor kitüntették a polgárháborúban tanúsított személyes bátorságáért a Vörös Zászló érdemrenddel.

A két világháború között hadosztály, majd hadtest-törzsfőnök volt, eközben végezte el a M. V. Frunze Katonai Akadémiát. 1937-ben hadosztályparancsnok, majd 1938 nyarán a Kaukázusontúli Katonai Körzet törzsfőnöke lett. A Szovjetunió Kommunista Pártjába 1938-ban lépett be.

A második világháború kezdetén a Kaukázusontúli, a Kaukázusi illetve Krími Frontnál fronttörzsfőnöki beosztásban szolgált, majd 1942 júniusától parancsnoknak nevezték ki az 57. hadsereghez. Itt a sztálingrádi csatában szerzett érdemeket. Később a 68. hadsereget vezette, majd 1943 márciusában frontparancsnokként tevékenykedett, ahol először a Déli (1943 októberéig), majd a 4. Ukrán, később a háború végéig a 3. Ukrán Front parancsnoka volt. Részt vett a Donyec-medence majd a Krím felszabadításában, majd magasabb egységével és a 2. Ukrán Fronttal közösen a kulcsfontosságú a iași–kisinyovi hadműveleteket irányította, melynek köszönhetően a szovjet csapatok megkezdhették a Balkánon előrenyomulásukat. Bulgária és Jugoszlávia felszabadításában is tevékenyen részt vett.

1944. november végén a 3. Ukrán Front előrenyomult Magyarországra és nyugatról bekapcsolódott Budapest bekerítésébe úgy, hogy a Duna jobb partján közelítette meg a magyar főváros körül kialakított védelmi vonalakat. Sikeresen verte vissza a már bekerített Wehrmacht és a velük szövetséges szövetséges magyar erők felmentésére érkező német ellentámadást. A város ostroma után a 3. Ukrán Front képezte a fő csapásmérő erejét a Bécs elfoglalására irányuló támadó hadműveletekben résztvevő szovjet haderő-összpontosításnak.

1944-ben kinevezték a Szovjetunió marsalljának. A háború során 34 alkalommal hirdették ki a legfelsőbb főparancsnok parancsaiban az általa vezetett alakulatok sikereit.

A háború végétől a Déli Hadseregcsoport vezetésével bízták meg, majd 1947-től a Kaukázusontúli Katonai Körzet parancsnoki teendőit látta el. 1949. október 17-én halt meg, hamvait a Kreml falában helyezték el.

Fontosabb kitüntetései, elismerései[szerkesztés]

1965. májusában kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, két Lenin-renddel, három Vörös Zászló érdemrenddel tüntették ki, két Szuvorov-renddel rendelkezik, megkapta a Győzelem-rendet, a Kutuzov-rendet, és a Vörös Csillag Érdemrendet. Magyarországon megkapta a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát.

A Szovjetunióban egy gépesített lövészhadosztályt és egy tüzértiszti főiskolát neveztek el róla. Bulgáriában 1990-ig város viselte a nevét (ma Dobrics).

Magyarországon a budapesti kiskörutat nevezték 1990-ig Tolbuhin körútnak és a pártállami időkben más magyar településeken is neveztek el utcákat róla.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források[szerkesztés]