Tokugava Iemocsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tokugava Iemocsi
Toku14-2.jpg

Tokugava-sógunátus 14. sógunja
Uralkodási ideje
1858. augusztus 14. 1866. augusztus 29.
Elődje Tokugava Ieszada
Utódja Tokugava Josinobu
Életrajzi adatok
Uralkodóház Tokugava család
Született 1846. július 17.
Minato, Tokió, Japán
Elhunyt 1866. augusztus 29. (20 évesen)
Oszaka, Japán
Édesapja Tokugava Narijuki
Édesanyja Macudaira Szuszumu
Házastársa Kazu hercegnő
Gyermekei nincs
A Wikimédia Commons tartalmaz Tokugava Iemocsi témájú médiaállományokat.

Tokugava Iemocsi (徳川 家茂; Hepburn: Tokugawa Iemochi?), (1846. július 17.1866. augusztus 29.) volt a 14. Tokugava sógun. Uralma 1858. augusztus 14-étől 1866. augusztus 29-éig tartott. Tokugava Iemocsi próbálta megerősíteni a sógunátust, és a kapcsolatát a császárral. Ennek ellenére sorozatosan téves döntéseket hozott, többek között véget vetett a Szankin Kótajnak, ezzel meggyengítette a sógunátus erejét a daimjók felett. Uralkodásának éveit nyugtalanság és politikai belharcok jellemezték.

Fiatalkora[szerkesztés]

Eredeti neve Tokugava Kikucsijo volt. Apja, Tokugava Narijuki a 11. sógun, Tokugava Ienari fiatalabbik fia volt, így nem örökölhette a sóguni címet, csupán Vakajama han daimjója lehetett. Kikucsijo Edoban született 1846. július 16-án, a mai földrajzi viszonyokat tekintve, Tokió Minato nevű kerületében. Ő volt a legidősebb fiúgyermek a családjában. 1847-ben a 12. generációs Tokugava Narikacu daimjó örökbefogadta és az örökösévé tette. 1851-ben a nagykorúsági cermónián a Jositomi nevet vette fel.

Sógunátus[szerkesztés]

1858-ban a főági Tokugava család örökösévé vált, miután unokatestvére a 13. sógun, Tokugava Ieszada örökös nélkül halt meg. Ekkor változtatta meg a nevét Iemocsira. A sóguni cím elnyerését azonban nem fogadta osztatlan egyetértés. A kormány, valamint a nagy befolyással rendelkező Tokugava Narioki ugyanis Tokugava Josinobut és Macudaira Naritamit támogatta inkább, ők ugyanis a gyermek Iemocsival szemben már felnőttek voltak. Iemocsi azonban Ii Naoszuke támogatásával legyőzte ellenfeleit és a későbbi, 15. sógunt, Tokugava Josinobut házi őrizetbe helyeztette a követőivel együtt.

Iemocsi sógunátusának idejét négy nagy korszakra lehet osztani:

  • Anszej (1854–1860)
  • Man'en (1860–1861)
  • Bunkjú (1861–1864)
  • Gendzsi (1864–1865)
  • Kejó (1865–1868)

Házassága[szerkesztés]

Iemocsi, az 1846 és 1867 között uralmon lévő Kómei japán császár lánytestvérét, Kazu no Miját vette el feleségül. Kazu hercegnő, akárcsak Iemocsi 1846-ban született, apja az 1817 és 1846 között uralkodó Ninkó japán császár volt. Kazu no Mija jegyese eredetileg Ariszugava no Mija Naruhito herceg volt, azonban a jegyességet felbontották, Kazu hercegnő 26 napig tartó út árán Kiotóból Edóba utazott és 1862-ben, az akkor mindössze 17 éves Iemocsihoz adták feleségül. Házasságuk az úgynevezett „Kóbu Gattai” politika miatt jött létre. Ennek célja a sógunátus és a császár kibékítése volt. Az 1858 és 1860 között zajlott, úgynevezett Anszej tisztogatás során több mint 100 császárság párti nemest öltek meg, akik nem támogatták a sógun külföld felé nyitó politikáját. A tisztogatást a bakufu részéről Ii Naoszuke vezette. Mikor Naoszuke megbetegedett, Kuze Hirocsika és Andó Nobumasza úgy látták, hogy itt a lehetőség a két fél megbékítésére a fiatalok házassága révén.

Kazu hercegnő 1877-ben halt meg, Iemocsihoz hasonlóan beri-beri kórban szenvedett.

Halála[szerkesztés]

Tokugava Iemocsi a második csósúi hadjárat során halt meg. Az utazás során betegsége, a B1 vitamin hiány miatt fellépő beri-beri kór elhatalmasodott rajta. A hadjárat során Iemocsi szembesült vele, hogy milyen jelentős mértékben meggyengült a sógunátus, sok klán nem támogatta, és a sóguni haderők döntő vereséget szenvedtek. Ez vezetett ahhoz a korábban elképzelhetetlen lépéshez, hogy Iemocsi benyújtotta a lemondó levelét, amit azonban nem fogadtak el. Utolsó napjait az oszakai várkastélyban töltötte. Ekkor már a legfontosabb kérdés az volt, hogy a gyermektelen Iemocsinak ki legyen az utódja. Iemocsi azt szerette volna, hogy a 3 éves Kamenoszuke, Tokugava Josijori fia legyen az örököse. Ezzel azonban még a hozzá közel állók sem értettek egyet, hiszen Japán kritikus helyzetben volt. Mindenki úgy gondolta, hogy egy erőskezű uralkodóra van szükség.

Iemocsi 1866. augusztus 29-én halt meg. A sírja a tokiói Zojo-dzsiben van.

Halála után[szerkesztés]

Tokugava Iemocsi örököse Tokugava Josinobu lett, aki 1866. augusztus 29-étől mindössze egy évig uralkodott, 1867. november 19-éig. Ő volt az utolsó Tokugava sógun. Iemocsi egy meggyengült sógunátust hagyott hátra, amelyet Josinobunak kellett volna megerősíteni. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem lehetséges, Josinobu lemondott a sóguni címről, és élete hátralévő részében a nyilvánosságtól visszavonultan élt.

A populáris kultúrában[szerkesztés]

  • A 2008-as NHK Tajga drámában, az Acu Hercegnőben Tokugava Iemocsit Sóta Macuda személyesítette meg.
  • A Gintama című népszerű mangában/animében Tokugava Iemocsit Tokugava Sige-Sige néven parodizálják ki.

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tokugawa Iemochi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Elődje:
Tokugava Ieszada
Japán sógunja
1858–1866
Tokugawa family crest.svg
Utódja:
Tokugava Josinobu