Titus Lucretius Tricipitinus
| Titus Lucretius Tricipitinus | |
| Római Köztársaság consul | |
| Hivatali idő i. e. 508. szeptember 1. – i. e. 507. augusztus 29.[1] | |
| Előd | M. Horatius Pulvillus és P. Valerius Publicola |
| Utód | P. Valerius Publicola III és M. Horatius Pulvillus II |
| consul | |
| Hivatali idő i. e. 504. szeptember 1. – i. e. 503. augusztus 29. | |
| Előd | M. Valerius Volusus és P. Postumius Tubertus |
| Utód | Agrippa Menenius Lanatus és P. Postumius Tubertus II |
| Született | i. e. 6. század Róma |
| Elhunyt | nem ismert Róma |
| Szülei | - |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Titus Lucretius Tricipitinus témájú médiaállományokat. | |
Titus Lucretius Tricipitinus az ókori Római Köztársaság egyik patríciusa volt, aki kétszer viselt consuli hivatalt, először a köztársaság második évében, i. e. 508-ban, másodszor pedig i. e. 504-ben.
Élete
[szerkesztés]Először i. e. 508-ban választották consulnak, Publius Valerius Publicola mellé (akinek ez a második consulsága volt). Ebben az évben Clusium etruszk királya, Lars Porsenna megtámadta Rómát. Első rohamát nagy nehézségek árán hárították (Horatius Cocles hőstette révén), ezután pedig blokád alá vette a várost. P. Valerius consul sikeres csapdát állított a Róma környékén élelmiszer után kutató, fosztogató etruszkoknak; az őket körbevevő római csapatok közül az egyiket T. Lucretius vezette a Porta Naeviánál.[2]
I. e. 504-ben másodszor is megválasztották, ismét P. Valerius Publicola (akinek ez a negyedik consulsága volt) társául. Ebben az évben folytatódott az előző évben megkezdett szabin háború. Halikarnosszoszi Dionüsziosz szerint a szabinok Rómát fenyegették és az Anio folyónál találkoztak a consulok seregeivel. Publicola a folyónál, a szabinok közelében, T. Lucretius egy Fidenae melletti dombon ütött tábort. A szabinok éjszaka akarták megtámadni Publicola táborát, míg Fideane helyőrsége kivonulva megakadályozza, hogy Lucretius a segítségére siessen. A rómaiak azonban egy dezertőrtől és hadifoglyoktól megtudták a tervüket. Az éjfélkor támadó szabinok teljes sötétségben találták a római tábort és azt hitték hogy valamennyien alszanak. Azok azonban felfegyverkezve vártak a sötétben és a tábor árkán átmászó szabinokat sorra csendben megölték. A szabinok csak súlyos veszteségek után ébredtek rá a helyzetre, mire menekülni kezdtek. Publicola katonái ekkor hangos kiabálással riasztották Lucretiust, aki lovasságával elvonta a fidenaei csapatok figyelmét, majd gyalogságával oldalba támadva megfutamította őket. Állítólag 13500 szabint öltek meg és 4200-at foglyul ejtettek. A két consul diadalmenetben tért vissza Rómába.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Robert Maxwell Ogilvie, Commentary on Livy, books 1–5, Oxford, Clarendon Press, 1965, pp. 404, 405.
- ↑ Titus Livius: A római nép története 2. könyv
- ↑ Dionysius of Halicarnassus: The Roman Antiquities
| Elődei: M. Horatius Pulvillus és P. Valerius Publicola |
 |
Utódai: P. Valerius Publicola III és M. Horatius Pulvillus II |
| Elődei: M. Valerius Volusus és P. Postumius Tubertus |
|
Utódai: Agrippa Menenius Lanatus és P. Postumius Tubertus II |
