Titus Herminius Aquilinus
| Titus Herminius Aquilinus | |
_(14784998215).jpg) | |
| Római Köztársaság consul | |
| Hivatali idő i. e. 506. szeptember 1. – i. e. 505. augusztus 29. | |
| Előd | P. Valerius Publicola III és M. Horatius Pulvillus II |
| Utód | M. Valerius Volusus és P. Postumius Tubertus |
| Született | i. e. 6. század Róma |
| Elhunyt | i. e. 498/496 Regillus-tó |
| Szülei | nem ismert nem ismert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Titus Herminius Aquilinus témájú médiaállományokat. | |
Titus Herminius Aquilinus (†i. e. 498/496) a Római Köztársaság patríciusa, aki Horatius Coclesszel együtt feltartóztatta a Rómát támadó etruszkokat. I. e. 506-ban consuli hivatalt is viselt.[1]
Élete
[szerkesztés]A Herminia nemzetség etruszk eredetű volt, azon kevés római család közé tartoztak, akik etruszk személyneveket is használtak; Lars Herminius i. e. 448-ban consullá is választották.[2] Ennek ellenére a Pons Sublicius legendájában Titus Herminius a római nép szabin törzsét képviselhette.[3]
Lars Porsenna támadása
[szerkesztés]Miután a rómaiak i. e. 509-ben elűzték a királyukat, Lucius Tarquinius Superbust és kikiáltották a köztársaságot, a következő évben Clusium etruszk királya, Lars Porsenna hadat üzent nekik, hogy visszaültesse Tarquiniust a trónjára (vagy hogy meghódítsa a várost). Az első csatát elveszítő rómaiak a Tiberisen átívelő Pons Sublicius hídon keresztül vonultak vissza. Az üldöző etruszkokat Horatius Cocles tartotta fel a hídfőnél, akihez Titus Livius szerint szégyenérzete miatt csatlakozott Spurius Larcius és Titus Herminius Aquilinus is, mindketten "mind családjuk, mind tetteik miatt jó hírű férfiak."[4][5] A három férfi Róma akkori lakosságának három törzsét képviselte, Horatius a latinokat, Herminius a szabinokat, Larcius pedig az etruszkokat.[6] Míg ők feltartották a támadókat, társaik a másik oldalon lebontották a hidat; amikor az már majdnem járhatatlan volt, Horatius visszaküldte két bajtársát, majd amikor leomlott, maga is visszaúszott.[4][5][7][8][9]
Lars Porsenna ezután ostromzár alá vette Rómát, katonái a környéken fosztogattak. Az akkori consul, Publius Valerius Publicola csapdát állított fel az egyik ellenséges csapatnak; T. Herminius és társai a Gabii felé vezető útnál rejtőztek el, hogy hátba támadják a többiek által feltartott portyázókat.[10]
Consulsága
[szerkesztés]I. e. 506-ban, a köztársaség negyedik évében Titus Herminiust consullá választották Sp. Larcius mellé, akivel együtt védték a hidat. Ebben az évben Lars Porsenna ismét követet küldött, hogy fogadják vissza Tarquiniust. A rómiak a legelőkelőbb patríciusokból álló követséget küldtek Clusiumba és meggyőzték Porsennát hogy inkább meghalnak de nem fognak Tarquinius uralma alatt élni. Békét kötöttek és az etruszk király elengedte túszait.[11]
A Regillus-tavi csata
[szerkesztés]
I. e. 498/496-ban kitört a háború a latinokkal. Az ellenséges szövetség vezetője Octavianus Mamilius tusculumi princeps volt, Tarquinius király veje, aki menedéket adott apósának. A háború idejére a rómaiak dictatort neveztek ki Aulus Postumius Albus személyében; lovassági parancsnoka Titus Aebutius Helva volt. Herminius a dictator legatusaként szolgált.
A római és latin sereg a Regillus-tónál csapott össze. A csata során Aebutius meglátta Mamiliust, nekirontott és mindketten súlyos sebet ejtettek a másikon. A sérült karú Aebutius elvonult a csatából, míg a mellkasi sebet kapott Mamiliust visszavitték a hátsó sorokba. A latinokhoz menekült római száműzöttek vadul visszanyomták a rómaiakat és a dictator tartalék erőit bevetve kezdte körülzárni őket. A sebesült Mamilius maga állt a maga tartalékainak élére, hogy felmentse szorongatott katonáit. T. Herminius, felismerve az ellenséges parancsnokot, vadul rárontott és egy döféssel megölte; de eközben maga is súlyos sebet kapott. Még trófeaként levette ellenfele testéről a páncélját, aztán társai hátravitték a táborba, ahol sebei kötözése közben meghalt.[12]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, William Smith, Editor.
- ↑ Valerius Maximus, De Praenominibus, 15.
- ↑ Barthold Georg Niebuhr, History of Rome, vol. i, p. 542.
- ↑ a b Titus Livius: A római nép története, ii. 10.
- ↑ a b Dionysius, v. 24, 25.
- ↑ Niebuhr, History of Rome, vol. i, p. 542.
- ↑ Valerius Maximus, iii. 2. § 1.
- ↑ Plutarch, "The Life of Poplicola", 16.
- ↑ Polybius, vi. 55.
- ↑ Livy, ii. 11.
- ↑ Livy, ii. 15.
- ↑ Livy, ii. 19, 20.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Titus Herminius Aquilinus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Elődei: P. Valerius Publicola III és M. Horatius Pulvillus II |
 |
Utódai: M. Valerius Volusus és P. Postumius Tubertus |