Ugrás a tartalomhoz

Tiofenol

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tiofenol

2 dimenziós
szerkezet

3 dimenziós
szerkezet
IUPAC-névtiofenol
Más nevekmerkaptobenzol, fenil-merkaptán
Kémiai azonosítók
PubChem7969
ChemSpider7681
EINECS-szám203-635-3
ChEBI48498
RTECS számDC0525000
InChIKeyRMVRSNDYEFQCLF-UHFFFAOYSA-N
Beilstein506523
UNII7K011JR4T0
ChEMBL119405
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képletC6H6S
Moláris tömeg110,19 g/mol
Megjelenésszíntelen folyadék
Szagkellemetlen szagú
Sűrűség1,0766 g/mL
Olvadáspont−15 °C
Forráspont169 °C
Oldhatóság (vízben)0,08% vízben 25°C-on
Oldhatóságlegtöbb szerves oldószerben, bázisok vizes oldatában
Savasság (pKa)6,62 (H2O),[1] 10 (DMSO)[2]
Gőznyomás1 Hgmm (18°C)
Veszélyek
Főbb veszélyekMérgező
R mondatokR10 R24/25 R26 R41
S mondatokS23 S26 S28 S36/37/39 S45
Rokon vegyületek
Rokon vegyületekFenol
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A tiofenol a tiolok csoportjába tartozó szerves kénvegyület, kémiai képlete C6H6S. Ez a legegyszerűbb aromás tiol. Szerkezetileg megegyezik a fenollal, annyi különbséggel, hogy a fenolban lévő −OH hidroxilcsoportot a tiofenolban −SH merkapto- vagy szulfhidrilcsoport helyettesíti. Standard hőmérsékleten és nyomáson színtelen, kellemetlen szagú, mérgező folyadék.

A tiofenol előállítható klórbenzol és hidrogén-szulfid reakciójával:[3]

Ph-Cl + H2S → Ph-SH + HCl

Egy másik módszer a vegyület előállítására a benzolszulfonsav-klorid cinkkel való redukciója.[4]

A tiofenol észlelhetően erősebb sav mint a fenol, savi disszociációs állandója 6, míg a fenolé 10. Hasonló különbség van a hidrogén-szulfid és víz, valamint a fenolok és a megfelelő alkoholok saverőssége között. A tiofenol erős bázisokkal (pl.: NaOH) való reakciójában tiofenolát sók képződnek. A tiofenol erősen nukleofil, alkil-jodidokkal reagálva tioétereket ad.[5]

Oxidációjakor difenil-diszulfid keletkezik:

2 C6H5SH + 1/2 O2 → C6H5S-SC6H5 + H2O

Klórral való reakciója során fenilszulfenil-klorid képződik.[6]

  1. Cox, Brian G. Acids and Bases: Solvent Effects on Acid-base Strength. 1st ed. Oxford, UK: Oxford UP, 2013.
  2. Arnett, E.M., Venkatasubremanian, K.G., J. Org. Chem., 1983, 48, 1569.
  3. "Thiophenol". National Institutes of Health. Hozzáférés: 2015. augusztus 8.. {{cite web}}: Unknown parameter |site= ignored (súgó)
  4. Adams, R.; C. S. Marvel, C. S. "Thiophenol". Org. Synth. {{cite journal}}: More than one of |surname1= és |author= specified (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link); Coll. Vol. 1: 504.
  5. Campopiano, O. "Thiophenol" in Encyclopedia of Reagents for Organic Synthesis (Ed: L. Paquette) 2004, J. Wiley & Sons, New York. DOI: 10.1002/047084289.
  6. Barrett, A. G. M.; Dhanak, D.; Graboski, G. G.; Taylor, S. J. (1993). "(Phenylthio)nitromethane". Org. Synth. {{cite journal}}: More than one of |surname1= és |author= specified (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link); Coll. Vol. 8: 550

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tiophenol című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.