Timothy Leary
Timothy Leary (Timothy Francis Leary) | |
![]() | |
Született |
1920. október 22.[1][2][3][4][5] Springfield[6] |
Elhunyt |
1996. május 31. (75 évesen)[1][7][2][3][4] Beverly Hills |
Állampolgársága | amerikai |
Házastársa | Nena von Schlebrügge (1964–1965) |
Gyermekei | három gyermek |
Foglalkozása | |
Iskolái |
|
Halál oka | prosztatarák |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Timothy Leary témájú médiaállományokat. |
Timothy Francis Leary (Springfield, Massachusetts, 1920. október 22. – Beverly Hills, Kalifornia, 1996. május 31.) amerikai pszichológus és író, a hippi mozgalom és a pszichedelikus tudatmódosító szerhasználat nyilvános pártfogója.
Élete és pályafutása[szerkesztés]
Azokban az időkben amikor még az olyan anyagok mint az LSD és a pszilocibin legálisak voltak, Leary kísérleteket vezetett a Harvard Egyetemen a Harvard Psilocybin Projekt keretében, melyek a későbbi Concord Prison Experiment-et és Marsh Chapel Experiment-et eredményezték. Mindkettő tanulmány hasznos eredményeket produkált, de végül Learyt és munkatársát Richard Alpertet elbocsátották az egyetemről.
Leary hitt abban, hogy az LSD terápiás potenciállal rendelkezik a pszichiátriában. Úttörő felismeréseit tovább erősítette Stanislav Grof és Feldmár András munkássága. Leary olyan szólásokat népszerűsített melyek filozófiáját támogatták, pl.: „turn on, tune in, drop out” ("kapcsolódj be, hangolódj rá, ess ki"), „set and setting” (beállítottság és beállítás), vagy „think for yourself and question authority” (magadként gondolkozz, a tekintélyt kérdőjelezed). Emellett olyan transzhumanista koncepciókról írt és beszélt, melyek űrvándorlásokat, intelligencianövelést és élethosszabbítást foglaltak magukban, és kidolgozta az „eight-circuit model of consciousness”-t (nyolc áramkörös tudat-modell) az Exo-Pscychology (1977) c. könyvében. Modellje azt a komplex tudatfejlődési koncepciót fogalmazza meg, mely utóbb a transzperszonális pszichológia alapvetéseként nyert új megfogalmazást. Tudatmodellje utóbb erősen tükröződik Ken Wilber gondolatvilágában, mely a keleti-nyugati pszichológiát áthidaló, és a tudatfejlődést magyarázó mindmáig talán legátfogóbb fúziós kísérlet.
Az 1960-as és 1970-es években Learyt rendszerességgel tartóztatták le, és tartották fogságban 29 börtönben az egész világon. Richard Nixon elnök az „Amerika legveszélyesebb embere” címmel illette. Ha összevetjük e figyelemreméltó pozíciót, Leary forradalmi meglátásait és zaklatását, akkor jól láthatjuk a politikai-hatalmi gépezet hozzáállását az egyéni tudatfejlődéshez. A folyamatot kitűnően dokumentálja Noam Chomsky munkássága.
Tim Leary szellemi öröksége Robert Anton Wilson gerilla-ontológiájában követhető tovább.
Művei[szerkesztés]
- The Interpersonal Diagnosis of Personality, 1957
- The Psychedelic Experience, 1964
- The Psychedelic Reader, 1965
- Psychedelic Prayers from the Tao Te Ching, 1967
- High Priest, 1968
- Politics of Ecstasy, 1968
- Jail Notes, 1971
- Confessions of a Hope Fiend, 1973
- Neurologic, 1973
- What Does WoMan Want?, 1976
- Exo-Psychology, 1977
- Intelligence Agents, 1979
- The Game of Life, 1979
- Changing My Mind – Among Others, 1982
- Flashbacks, 1983
- Surfing the Conscious Nets, 1995
- Chaos & Cyberculture, 1995
Magyarul megjelent művei[szerkesztés]
- Kulcsár Zsuzsanna: Leary teszt Timothy Leary A személyiség interperszonális diagnózisa c. könyve alapján; OPI, Bp., 1981 (Pszichológiai tanácsadás a pályaválasztásban)
- Az eksztázis politikája rog, tudat, vallás; ford. Békési József; Edge 2000–NDI, Bp., 2003 (Drogtörténet klasszikusai)
- Belső utazások. Alapítsd meg a saját vallásodat!; ford. Békési József; Nyitott Könyvműhely–NDI, Bp., 2005
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
További információk[szerkesztés]
|