Timfi-hegység

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Timfi-hegység (Τύμφη)
A hegység nyugati oldala
A hegység nyugati oldala

Magasság2497 m
Hegység Píndosz
Relatív magasság1266 m
Legmagasabb pont Gamila I
Elhelyezkedése
Timfi-hegység (Görögország)
Timfi-hegység
Timfi-hegység
Pozíció Görögország térképén
é. sz. 39° 59′ 50″, k. h. 20° 48′ 50″Koordináták: é. sz. 39° 59′ 50″, k. h. 20° 48′ 50″
A Wikimédia Commons tartalmaz Timfi-hegység témájú médiaállományokat.

A Timfi-hegység, röviden Timfi (görögül: Τύμφη) a Píndoszhoz tartozó hegység Görögország északnyugati részén, Joánina prefektúra területén mindössze néhány kilométerre délre a 40. északi szélességi foktól. A Timfi-masszívum legmagasabb csúcsa a 2497 méteres Gamila (I).[1]

A hegység a Vikosz–Aóosz Nemzeti Park részét képezi, déli részén található a híres Vikosz-szurdok, amelyet évente több mint 100 000 turista keres fel. [4] A hegység a névadója az azonos nevű volt önkormányzatnak, a Tymphaea néven ismert ősi görög régiónak és az ókori Épeirosz egyik törzsének.

Földrajza[szerkesztés]

A Timfit különféle hegységek veszik körül, amelyek szintén az Píndosz-hegység északi részét képzik. Tymfitől északkeletre fekszik a Píndosz legmagasabb hegye, a Szmólikasz. A Trapezica-hegy északon fekszik, keleten Lügkosz és délen Mitszikeli hegyei magasodnak. Az Aóosz folyó északól, mellékfolyója, a Voidomatisz pedig délnyugatról határolja a hegységet, a Vikosz-szurdokot ez utóbbi alakította ki. A hegység hossza kelet-nyugat irányban megközelítőleg 20-25 km, szélessége pedig északról délre körülbelül 15 km. A hegy déli és délkeleti lejtői viszonylag lankásak, az északi oldal azonban 400 métert is elérő sziklafalakat alkot, de a nyugati oldal is ugyanolyan meredek, mivel a szurdok több száz méteres falai húzódnak itt.

A masszív területén számos 2400 métert is meghaladó csúcs található. Nyugatról keletre a legmagasabbak a következők: a 2436 méteres Asztraka, a 2377 méter magas Plószkosz, a főcsúcs, a 2497 méteres Gamila (I), a nála 17 méterrel alacsonyabb Gamila ΙΙ, ezt követi a Karterosz (2478 m), a Megala Litharia (2467 m), a Tszouka Rossza (2379 m) és Gkoura, (2466 m).[2]

Az Asztraka kivételével a csúcsok északról északkeletre helyezkednek el, déli lejtőikkel fennsíkot alkotnak, így az egyetlen déli fekvésű csúcsként északi oldalával uralja a fennsík látképét. Egy nyári hónapokban működő menedékház az Asztraka és a Lapatosz csúcsai közötti hegyszorosban helyezkedik el 1950 méteres magasságban.[3] A területen több tó található, amelyek közül néhány a nyár folyamán kiszárad. Azok közül, amelyek az egész év folyamán vízzel teliek maradnak, a leghíresebb a Drakolimni (jelentése Sárkány-tó), amely a gleccserek visszahúzódása után jött létre, nevét valószínűleg a benne élő alpesi gőtékről kapta.[4] 2000 méteres magasságban található Plószkosztól északnyugatra, maximális mélysége 4,95 méter míg a vízfelszíne 1 hektár.[5]

Geológiája[szerkesztés]

A Timfi-hegység törésvonalak mentén kiemelkedő hegytömbökből és meredélyek sorozataként épül fel, és nagyrészt paleocén-eocén mészkőből áll, valamint némi campaniai és jura kori dolomit és mészkő található az északi sziklafalon. Az alsó lejtőkön a fiatalabb flis kőzetek dominálnak, amelyek vékony homokkőből és az azt átszövő puhább iszapkőből álló rétegek tarkítanak.[6] A késő negyedidőszakban a hegység felsőbb területein kiterjedt eljegesedésnek kedvező körülmények uralkodtak, kb. 28 000 évvel ezelőtt.[7] A glaciális táj jól fejlett, különösen a Timfi déli lejtőin, az Asztraka-Gamila-fennsíkon, valamint a Szkamneli és Tszepelovo falvak feletti hegyvidéki terepen, ahol az oldal- és a végmorénák alkotják a tájkép legjellemzőbb elemeit. Az eljegesedés további formái közé tartoznak a sziklagleccserek és a karrmezők, amelyek a tengerszint felett 850 méteres magasságig nyúlnak le.[8]

A Gamila és Asztraka csúcsának közelében fekvő Papingo falu környékén számos függőleges aknabarlang és zsomboly található. Némelyikük a mitológiából ihletett neveket viseli, például Odüsszeusz barlangja és Eposz szakadéka. Ezeket a járatokat önkéntes barlangászok tanulmányozzák és tárják fel. A 408 méter mélységű, a világ egyik, valamint Európa abszolút legmélyebb egytagú aknájával rendelkező Provatina barlangját először 1965-ben fedezték fel a Cambridge-i Egyetem Barlangászklubjának brit barlangkutatói, és azóta számos expedíció foglalkozott a felmérésével, köztük magyar önkéntesek is.[9] A közeli Eposz szakadéka nevű zsomboly 451 méteres mélységbe vezeti el a környező fennsíkokról érkező vizet, nagyobb mélysége ellenére több kisebb összefüggő aknajáratból áll.[10]

Éghajlata[szerkesztés]

Magán a hegyen nincs meteorológiai mérőállomás, a legközelebbi pedig Papingo faluban található.[11] A hegységet is magában foglaló Vikosz–Aóosz Nemzeti Park éghajlata mediterrán, de átmeneti jegyeket is mutat a kontinentálissal. A mediterrán jelleget a csapadék éves eloszlása mutatja, amelynek mennyisége igen magas a téli hónapokban, nyáron viszont két-három hónapos aszályos időszakok tapasztalhatóak. A kontinentális éghajlatra jellemző elem az éves hőmérsékleti ingadozás nagy amplitúdója, amely olyan mértékű, hogy az átlagos maximális és az átlagos minimum éves középhőmérséklet közötti különbség meghaladja a 40 °C-ot. Rendkívül alacsony hőmérséklet fordul elő a környéken a téli hónapokban. A mediterrán bioklimatikus megosztottsághoz képest a terület a hideg telű nedves zónába tartozik. A hegyvidék éghajlati körülményei jelentősen eltérhetnek az ugyanazon a területen fekvő alacsonyabb régiók körülményeitől. A tél különösen zord, és a hegyeket ősztől május végéig hó borítja.[7]

Panorámás kilátás a Timfi-hegységre. Bal oldalon a felhők által eltakart Gamila-csúcs látható, középen a Plószkosz és alatta a Drakolimni-tó, jobbra felhők alatt az Asztraka, a jobb szélen pedig a Lapatosz csúcsa fekszik. Az Asztraka és Lapatosz határán található a hegyi menedékház.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. TYMFI (Mountain) IOANNINA - GTP (angol nyelven). www.gtp.gr. (Hozzáférés: 2021. május 4.)
  2. Το όρος της Γκαμήλας (Τύμφη) : EPIRUS HISTORY. web.archive.org, 2011. február 16. [2011. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 4.)
  3. Ορειβατικό Καταφύγιο Αστράκας - Αρχική - Ορειβατικό Καταφύγιο Αστράκας-Astraka Mountain Hut. www.astrakarefuge.com. (Hozzáférés: 2021. május 4.)
  4. Feketeandras1216gmailcom: Látogatás a sárkánynál – /Pindosz és Korfu – 4. rész/ (magyar nyelven). Kalandnapló, 2017. február 4. (Hozzáférés: 2021. május 4.)
  5. Denoël, Mathieu (2003-04-XX). „Resource partitioning in two heterochronic populations of Greek Alpine newts, Triturus alpestris veluchiensis” (angol nyelven). Acta Oecologica 24 (1), 55–64. o. DOI:10.1016/S1146-609X(03)00043-2.  
  6. Hughes, P. D., J. C. (2003-07-XX). „Relict rock glaciers as indicators of Mediterranean palaeoclimate during the Last Glacial Maximum (Late Würmian) in northwest Greece: RELICT ROCK GLACIERS IN NORTHWEST GREECE” (angol nyelven). Journal of Quaternary Science 18 (5), 431–440. o. DOI:10.1002/jqs.764.  
  7. a b FreiDok plus - Analysis and evaluation of a traditional cultural landscape as a basis for its conservation management : a case study in Vikos-Aoos National Park - Greece. freidok.uni-freiburg.de. (Hozzáférés: 2021. május 4.)
  8. Woodward, J.C., M.G. (2008-10-XX). „Glacial activity and catchment dynamics in northwest Greece: Long-term river behaviour and the slackwater sediment record for the last glacial to interglacial transition” (angol nyelven). Geomorphology 101 (1-2), 44–67. o. DOI:10.1016/j.geomorph.2008.05.018.  
  9. László, Szűcs (1982). „Villámlátogatás a Provatina zsombolyban”. Karszt és barlang (2), 112. o.  
  10. Provatina expedicio. www.mlbe.hu. (Hozzáférés: 2021. május 4.)
  11. EMY. web.archive.org, 2010. november 23. [2010. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 4.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tymfi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.